Bakugou a szokásosnál is morcosabban kelt. A csütörtöki napok mindig a leghosszabbak. Amellett, hogy kilenc órájuk van, még egy három órás edzésgyakorlatot is beszorítottak, a sok órának hála biztosan rengeteg házifeladatot kapnak és még a holnapi napra is készülni kell, tehát épp hogy vacsorára és egy zuhanyra fel tud állni az asztaltól. Egek, mikor lett ő ennyire túlgondoló?
Hiszen szeretett tanulni, nem ezzel volt a probléma. Ez volt a valaha létező legjobb kifogása szinte mindenre. Egyedül lehetett, miközben a nyugtató csend vette körül. Nem volt sehol egy idegesítő felemás pofa, egy nyomorék Deku, de még a többi idióta sem az osztályából.
Magára kapta ingjét, álmosan betömködte a nadrágjába, majd a nyakkendőt a nyakába akasztva nézett végig magán a tükörben. Hihetetlenül undorítónak titulálta magát, mégis vállat rántva nyúlt táskájáért. Az ajtót kinyitva rögrön a jól megszokott cápa vigyorral találta szembe magát, azonban ez a mosoly is eltűnt, amint annak tulajdonosa végig nézett a szőkén.
- Minden oké, bro? Kialudtad magad rendesen? - mivel a szőke csak egy hümmögéssel válaszolt, folytatta. - Nem vagy beteg sem, igaz? Ha van valami baj, lehet jobb, ha itt maradsz, tudod ma hosszú nap lesz, meg minden, és-
- Fogd már be, jól vagyok...csak magamhoz kell térnem - indult el a liftek irányába, a loholó vörössel a nyomában.
Mikor leértek a közös részhez, a szőke fülét megütötte osztálytársainak hangoskodása. Idegesen trappolt a konyhába, hogy a már lefőzött kávéból vegyen magához, ugyanis érezte, ha ennyihez nem jut hozzá, isten tudja mi lesz itt. Az üres csészét a mosogatóba téve indult ki sebesen a kollégium ajtaján, nulla reggelivel nekikezdve a napnak.
Kirishima mindeközben csak csendben nézte, amint barátja már korán reggel szétesik. Való igaz, hogy kicsit később jöttek le a megszokottól, ugyanis a többiek még javában a szobájukban tartózkodnak, mikor ők már felöltözve reggeliznek, de nem gondolta volna, hogy a szőke képes étel nélkül elmenni. Igazából annyira gyorsan magába döntötte a csésze kávét, hogy a vörös csak megvakarta a szemét és a következő pillanatban már csak az ajtó csapódására lett figyelmes. Megigazítva magán a táskáját indult is volna utána - ugyanis elfelejtkezett róla, hogy megvárja -, viszont két oldalról belekaroltak, ezzel kényszerítve a maradásra. Az egyik oldalon egy finom női kéz kezdte el lassan simogatni, míg a máskon egy fiú keze tartotta erősen. Bizony, ez nem lehet más, mint Mina és Kaminari.
- Nem reggelizel, Kiri? - kérdezte tőle a lány.
- Majd a suliban veszek valamit, Bakubro sem evett semmit, így neki is vennem kell valamit.
- Jellemző. Ha Bakugou koplal, te is koplalsz. Ha nem jön ki a szobából, akkor te is ott punnyadsz vele - engedte el őt a lány, majd elhúzott szájjal indult meg az asztalok felé, ahol a többiek már fogyasztották reggelijüket.
Kirishima csak megilletődve pillantott másik barátjára, aki mint mindig, most is csak csendben figyelte az eseményeket. Sóhajtva veregette a vöröst hátba, majd a lány után indult.
- Azért kicsit gondolj magadra is, Ei. Hosszútávon ez nem fogja neked megérni.
A fiú azonban szinte meg sem hallotta miket mondott neki barátja, már szaladt is ki az ajtón. Legnagyobb meglepetésére a szőke mindvégig ott várta az ajtó mellett. Hirtelen leállt a szíve, hogy vajon hallotta-e előbbi bájcsevejét a lánnyal és Denkivel, azonban mosolyát nem tudta elrejteni.
- Sokáig tartott - lökte el magát Bakugou lazán a faltól, ami eddig támaszaként szolgált.
- Bocsánat, a többiek kicsit feltartottak - mosolygott továbbra is zavartan, mikor már elindultak. - Meg leszel reggeli nélkül? Ne vegyek neked valamit a büfében?
- Ne kezd megint, Vulkánfej.
Ezután csak csendben folytatták útjukat, hallgatva a természet hangjait maguk körül. A levegő szokásosan tiszta volt a UA területén, gyönyörű madárdal vette körbe azt, szinte kész áldás volt végig sétálni a pár száz méteres ösvényen az iskola felé. A vörös hajú egyenesen odavolt ezekért a közös reggeli sétákért, teljesen kiürült a feje a környezet hatására és még inkább pakolt a jó kedvére. Teljesen biztos volt benne, hogy a szőkére is hasonló hatással vannak ezek a pillanatok, hiszen ő kezdeményezte ezeket, már hónapokkal ezelőtt. Kénytelen volt továbbra is mosollyal az arcán bámulni barátjára.
- Oi, most meg mi van?
- Semmi, semmi - legyintett, továbbra is bazsalyogva.
- Akkor meg mit vigyorogsz?
- Megvártál.
- Igen. És?
- Csak jól esett, ennyi. Láttam rajtad, hogy rossz kedved van, de ennek ellenére sem hagytál ott.
- Értem.
Mindössze ennyi választ kapott, de bővebben már nem is tudták volna a témát kifejteni, ugyanis megérkeztek a végállomásukhoz. A tantermük ki volt halva, csak úgy, mint az egész iskola ebben az időpontban. Szinte visszhangzott, amint letették cuccaikat. Kirishima óvatosan rápillantott a szőkére, aki már szintén rajta pihentette tekintetét.
- Akkor mehetünk?
- Csak akkor, ha én állom a kaját.
- Tegnap is te fizetted!
- Az csak egy nyomorék kóla volt, ne foglalkozz már vele - mordult fel Bakugou, majd kiment a teremből.
A vörös azonnal utána rohant, majd mikor odaértek, hatalmas kínálatból választhattak. Miután nem volt hajlandó egy szendvicsnél és egy víznél többet elfogadni, a szőke morogva feladta a harcot, majd visszaindultak a terembe. Ekkor már páran szintén megérkeztek, de nem azok, akik általában szoktak. Mina és Sero azonnal letámadta Kirishimát, Bakugou pedig mindehhez csak egy "ch" hanggal volt hajlandó reagálni.
Miután sikeresen kirángatták a folyosóra a cápa fogút, lelkesen belekezdtek a magyarázkodásba.
- Figyelj Kiri, mi lenne, ha most szombaton tartanánk egy koli-bulit? - kérdezte izgatottan a lány.
- Koli-buli? Az egész osztállyal?
- Természetesen.
- Nekem megfelel. De ehhez miért kellett kirángatni? - vakarta meg zavartan tarkóját.
Mina hamar összenézett Seroval, aki megértve gondolatait belecsatlakozott a beszélgetésbe.
- Nos, mivel egész osztályos program, szeretnénk, ha Bakugou is jönne. Viszont itt jön a neheze. Valószínű nemet fog mondani, de te vagy az egyetlen, aki meggyőzheti. Mi is szeretnénk belevonni őt programokba, csak úgy, mint te. Szóval ez a feladat rád vár.
Új küldetés: Meghívni Bakugou Katsukit a szombati koli-buliba.
![](https://img.wattpad.com/cover/315766998-288-k252758.jpg)
YOU ARE READING
Mi lesz a csókkal? | ✓
FanfictionCsak egy egyszerű és átlagos *Friends to lovers* történet. Igyekszem ezzel a könyvvel nem kiverni a cringe-faktort egyeseknél ^-^ Szokásos figyelmeztetések: • boyxboy • káromkodás (puszi Kacchan) • előfordulhat pár felnőtteknek szánt pillanat, így a...