Mi lesz a csókkal? | ✓

19.

Már csak két nap volt a második hónapfordulóig. Kirishima lelkesen tervezgette újabb kiruccanásukat, amit szőke társa kedvtelenül hallgatott. Egy újabb ötleténél elhúzta a száját.

Egyre inkább erősödött benne a tény, hogy a vörös többet érez iránta, mint kellene. Viszont ő továbbra is máshogy állt hozzá a kapcsolatukhoz. Szerette a fiút, de nem úgy, hogy belevágjon vele egy kapcsolatba. Pláne ezek után...annyi hülyeséget csináltak, ebből mégis hogy kéne egy normális párkapcsolatot kialakítani?

Arról nem is beszélve, hogy ő nem olyan, hogy a másik kedvéért hazudjon az érzelmeiről...inkább lesz fájdalmasan őszinte. Habár sajnálta, hogy az előtte ülő srác éppen csillogó szemekkel tervezgette programjukat úgy érezte, hogy itt az idő kielégítenie kíváncsiságát.

- És szerintem ha végeztünk a cukrászdában, jöhetünk is haza. Vagy előtte beugorhatnánk a-

- Oi... - szólalt meg Katsuki. - Ez mind szép és jó. De megint randi hangulata van.

A vörös pislogott párat, ám nem látszott rajta különösebb érzelem.

- Mondtam, hogy úgy tekintesz erre, ahogy szeretnél. De megígérted, hogy a következő hónapban is csinálunk valamit - magyarázkodott.

- Én ezt értem...de figyelj már - ült fel eddigi fekvőhelyzetéből. - Nem gondolsz te ebbe bele kicsit sokat?

- M-Miről beszélsz?

Sikerült kizökkentenie. Az értetlenség azonnal kiült az arcára.

- Erről az egészről. Ismét olyan helyekre ráncigálnál el, ahova nyálas szerelmesek járnak.

- Mi bajod van ezzel? - biggyesztette le ajkait a vörös. - Barátok is elmehetnek kajálni időtöltésképpen. Mielőtt elkezdtük ezt az egészet, akkor is elmentünk a többiekkel.

- Látom még mindig nem fogtad fel - túrt tincsei közé Katsuki. - Mi nem vagyunk már barátok, Kirishima. Ezenkívül, mondtam, hogy olyan helyet keress, ahol nem lesz gond ha elszabadulnak a dolgok nálunk.

- Neked mindig csak a szexen jár az eszed? - csattant fel a fiú.

- Ezt beszéltük meg két hónapja! Érzelmek nélkül tesszük azt egymással, ami jól esik nekünk, rémlik? Ha pedig nekem az esik jól, hogy minden nap csináljuk, akkor minden nap fogjuk csinálni.

- Kezdem azt hinni, hogy csak erre kellek neked... - suttogta maga elé. - És ha nekem az esik jól, hogy elmenjünk kajálni? Vagy sétálgatni? Az talán nem számít?

- Menjél másokkal!

A szobában beállt a csend. Kirishima szemeiben szomorúság tükröződött, ennek okát a szőke pedig nem is realizálta, míg elcsukló hangon meg nem szólalt.

- Szerinted van kivel? Rajtad kívül nincsen senkim...

- Akkor nem engem kellett volna választanod! - csattant fel ismét Katsuki. - Hiszen ismersz! Tudhattad volna, hogy ez mind velem jár!

- De nem akartalak elveszíteni... - mondta továbbra is halkan, leszegezett fejjel.

- Miért? Miért én helyettük? Miért vagyok ennyire fontos? - hangján hallatszott az ingerültség.

A vörös tudta, hogy innen nincs visszaút. Torkát marta a sírhatnék, szemeit csípték a könnyek. Nagy levegővételekkel próbálta magát nyugtatni, miközben szíve majdnem kiszakadt a mellkasából. A helyiségben ismét csend honolt, amelyet neki kellett megtörnie. Ez nem az a helyzet volt, amit el tudott volna terelni. Ez ahhoz már túl komoly volt.