Mi lesz a csókkal? | ✓

20.

- Szóval...csak így itt hagyott ezek után? - kérdezte nagyokat pislogva Denki.

A vele szemben ülő Kirishimának csak bólogatni volt már ereje.

Órákon át mesélt egyetlen megmaradt barátjának, aki figyelmesen hallgatta őt. Használt papír zsebkendőkkel volt beterítve az egész ágy, a vörösnek pedig megállás nélkül folytak a könnyei. Még mindig nem tudta felfogni teljesen a történteket.

- Én voltam hülye - szipogta. - Elhittem, hogy minden úgy lesz, mint a filmekben. Elhittem, hogy elmotyogok valami gagyi vallomást és a karjaimba repül. Nem is kellett volna belemennem ebbe az egészbe. Már akkor vallanom kellett volna és most nem lenne ez...

- Megbántad? - kérdezte Kaminari.

A vörös pár pillanat erejéig hallgatott, majd halványan elmosolyodva megrázta a fejét.

- Nem - suttogta. - Ahhoz túl szép és túl valódi volt minden pillanat. Csupán a végkimenetel nem lett jó.

- Szerintem beszéljétek meg. Bakugou sem olyan, hogy ezek után ennyiben hagyja ezt. Lehet csak neki is idő kell, hogy felfogja mi a helyzet. Vagyis én ezt nézném ki belőle.

- Lehet igazad van - vakarta meg a tarkóját Kirishima. - De igaz nem ítélsz el? - kérdezte megszeppenve.

- Bolond vagy, ha ezt feltételezed rólam. Mindenki megérdemli, hogy boldog legyen, haver - ölelte át a fiút, aki boldogan viszonozta azt. - Holnap suli után mindenképpen beszéljetek.

- Úgy lesz - húzta ki magát a vörös, miután elváltak egymástól.

Azonban nem minden alakult a tervek szerint. A szőke hajkorona nem jelent meg az iskolában...egész héten. Denkivel karöltve keresték a kollégiumban, azonban a szobája üres volt. Elviekben beteg és otthon van. Kirishima csalódott volt, amiért képes inkább otthon gubbasztani.

Viszont nem jutott ideje egész nap szomorkodni, ugyanis Kaminari a fejébe vette, hogy kibékíti Mináékkal. Nagy küzdelmek árán történt a szembesítés. A vörös őszintén elmondott neki mindent, úgy, ahogy a sárga hajú fiúnak. A lány megdöbbenve hallgatta végig a történetét, viszont ő azon az állásponton volt, hogy ne menjen Bakugou közelébe. Őszinteségét értékelve szavazott neki bizalmat, így lassacskán pár nap alatt kezdték újraépíteni barátságukat.

Mire a vörösnek sikerült megnyugodnia és kissé összeszednie magát, eljött a vasárnap. Az újra összetákolt társasággal beszélgetett Mina szobájában. Boldog volt, amiért a lány és a többiek megbocsátottak neki, így már többé nem érezte magát elveszve. Lassan kezdett minden visszaterelődni a régi kerékvágásba.

Hirtelen Kaminari vágta ki az ajtót.

- Kirishima! - lihegte. - Bakugou itt van!

A fiú szemei tányér nagyságúra nőttek és egy pillanat alatt elfehéredett. Szíve őrült tempóban kezdett el verni, viszont ideje sem volt elájulni, ugyanis a pót-anyuka komor tekintettel állt fel mellőle.

- És akkor mi van? Miért kell úgy bejelenteni, mintha valami nagy ember lenne?

- Te is nagyon jól tudod, hogy meg kell beszélniük - érvelt a sárga hajú.

- Tudom. De szerintem nem kell egyből odasietni hozzá. Most éppen beszélgetünk-

- Hagyd, Mina - szólalt meg halkan Kirishima. - Egyszer úgyis túl kell esnem rajta. Erre készülök már napok óta.

- Akkor sem mész egyedül! Elkísérlek.

Végül mindannyian felkerekedtek, így a kis ötös együtt lépkedett csendesen a szőke szobája felé. Kissé távolabb az ajtajától megálltak, figyelve a vörös minden mozdulatát. A fiú minden lelki erejét és férfiasságát összeszedte, félelmeit egy nagy sóhaj kíséretében engedte szabadjára.