Mi lesz a csókkal? | ✓

9.

Kirishima óvatosan nyitogatta szemeit. A szobában félhomály uralkodott, így nem sokáig volt vak. Sikerült hamar megállapítania, hogy nem a saját szobájában van, azonban a helyiség, amiben tartózkodott, ismerős volt neki.

Mit keres Bakugou szobájában?

Elfordította a fejét és találkozott a békésen szuszogó fiúval. Arcába azonnal vér szökött a látványtól, hiszen sosem látta még őt mélyen aludni. Bánta, hogy nem volt a közelében a telefonja, pedig azonnal lefotózta volna.

De ha a látvány nem is hozta volna őt eléggé zavarba, az őt ölelő kar biztosan kiverte az agyában a biztosítékot.

Élesen szívta be a levegőt, mikor realizálta, hogy a fiú nem csak öleli őt a takaró alatt, de ráadásul úgy szorítja magához, mintha csak egy plüssmackó lenne. Ekkor vette észre azt is, hogy valójában milyen közel is van hozzá.

Lassan felé fordult a teljes testével. Az orruk majdnem összeért, érezte magán a leheletét. Legszívesebben örökké így maradt volna és gyönyörködött volna a fiúban, de ennek az idilli pillanatnak hamar vége szakadt, mikor a szőke elkezdte nyitogatni a szemeit.

Mikor valamelyest magához tért, hamar ellökte magától a vöröst.

- M-mi a fasz?! - emelte meg a hangját. - Mit keresel itt?

- Fogalmam sincs - ült fel az ágyban sóhajtva a fiú.

Forró arcát zavarában a tenyerébe temette, ugyanis újra és újra a nemrég történtek peregtek le a szeme előtt. Ilyen közel még sosem volt hozzá...

- Szétmegy a kibaszott fejem - kiabálta Bakugou, majd kikászálódott az ágyból.

Megtámaszkodott az asztalában, miközben próbálta összeszedni magát. Mikor Kirishima ezt realizálta, hamar sietősre vette a dolgát.

- Sz-szerintem jobb, ha most megyek - dadogta, majd meg sem várva barátja reakcióját hagyta el a helyiséget.

Mégis mi a szar történt tegnap?

Egyáltalán nem ugrott be neki egy képkocka sem, ami választ adhatott volna arra, hogy miért ébredt a szöszi karjaiban.

Szobájába érve azonnal magára zárta az ajtót, majd lecsúszott a földre. Próbálta összeszedni gondolatait. A felelsz vagy mersz és a majdnem csók még élénken élt az agyában. Arra is határozottan emlékezett, hogy Bakugou után szalad a mosdóba, de onnantól...képszakadás. Lenne pár ötlete, mi történhetett volna, de nem akart magának semmit sem beképzelni.

Fogalma sem volt arról, hogy Katsuki mindenre emlékszik a tegnap estéről.

Igen. Szegény fiúnak nem sikerült annyira kiütnie magát a tegnapi nap folyamán, hogy az ne maradjon meg benne.

Amint a vörös távozott, puszta ököllel ütött a falba, azon egy kis mélyedést okozva. Nem tudta izgatni, hogy ezzel valakit felébreszt, csupán indulatait próbálta türtőztetni.

Mi a francot művelt tegnap?

Mit gondolt?

Részegen rámászik a legjobb barátjára? Ennyire mélyre nem süllyedhet le.

Csak reménykedni tudott abban, hogy erre a fiú nem emlékszik, így eljátszhatja, hogy semmi sem történt a buli alatt. Hiszen nem érez iránta semmit. Ha mégis így lenne, nem baszná el a barátságukat azzal, hogy rányomul.

Éhesen támolygott a földszintre, ahol először sokkosan realizálta, hogy mindenki kiütve alszik. De tényleg mindenki.

Halkan vette magához a reggelijét, amit gyorsan be akart juttatni a szervezetébe, ám még nem végzett, mikor megpillantotta a vörös hajkoronát a folyosóról közeledni. Eljátszva, hogy nem látja őt, hátat fordított és minden eddiginél gyorsabban lapátolta magába müzlijét, de mikor már a mosogatóba pakolta a tányért, meghallotta a hangját.

- Minden oké, bro? Engem eléggé megütött a pia - vakarta meg zavartan a tarkóját a fiú.

Bakugou gyorsan végigmérte. Már másik szettben feszített előtte, ám haja borzosságából következtetett arra, hogy ő is kapkodva próbált egészségesebb külsőt varázsolni magára. Azonban addig pihentette rajta a tekintetét, amíg eszébe nem jutottak a tegnap este történései, így zavartan kapta el a tekintetét róla. Játszania kell az idiótát.

- Ja - zárta volna le ennyivel, azonban a barátja nem hagyta ennyiben.

- Nem emlékszel semmire a tegnapból?

- Nem. Miért? - kérdezte kissé idegesen.

- Csak mert én sem...de furcsa, mert nem tudom hogy keveredtünk ágyba, ilyen még nem volt velem - gondolkozott el.

A szőke halkan fújta ki a levegőt. Szóval nem emlékszik. Szerencse.

- Sok ilyen lesz még, majd megszokod. Na léptem - indult meg, viszont ismét akadályba ütközött.

Kirishima elkapta a csuklóját.

- Biztos minden oké? Feszültnek tűnsz.

- Igen, Kirishima. Csak másnapos vagyok, ennyi - hazudta szemrebbenés nélkül.

Mielőtt a fiú bármit is mondhatott volna, kitépte a kezét a szorításából, majd a szobája felé vette az útját.

A vörös csak meglepetten figyelte távolodó alakját.

Tényleg a nevén hívta az előbb?

Bakugou hangosan csapta be maga mögött az ajtót. Mi a faszt művelt? Így hamarabb le fog bukni, mint gondolta volna. Ezt senki sem tudhatja meg, belepusztulna a szégyenbe.

Persze nem azért, mert a vörös egy fiú. Nincs baja a melegekkel, habár ő nem mondaná azt magára, hogy ő vonzódik a saját neméhez.

De ezt a barátságot, melyet eddig felépítettek, nem rombolhatják le.

Kirishima ezalatt igyekezett mindenkit felkelteni és beterelni a maga szobájába. Miután ezzel megvolt, a konyha felé vette irányát, azzal a céllal, hogy reggelit készítsen magának. Ám egy nem éppen barátságos tekintetű lány állt az útjában.

- Oh, szia Mina! Minden rendben? - kérdezte kedvesen, de a lány továbbra is dühös tekintettel méregette őt.

- Hova tűntetek tegnap Bakugouval?

- Bakubroval? Őszintén...fogalmam sincs. Semmire nem emlékszek a tegnapból a felelsz vagy mersz után. Annyit tudok, hogy mellette keltem fel - vakarta zavartan a tarkóját.

Hangosan kimondva elég félreérthetően hangzik ez az egész, annak ellenére is, hogy biztosan nem csináltak semmit. Reménykedett abban, hogy a rózsaszín hajú nem fog mellé, habár a döbbent tekintete nem erről árulkodott.

- Ruha volt rajtatok? - vonta fel a szemöldökét.

- P-persze, hova gondolsz? - vörösödött el. - Csak barátok vagyunk... - "sajnos", tette hozzá magában.

- Attól még lehettek dugópajtik - fordított neki hátat a lány.

- Mina! Ne gondolj ilyenekre! Higgy nekem...nem történt semmi.

- Nem megy Kiri... - sóhajtott hangosan a lány. - A tegnap este történtek másról árulkodtak.

- M-miről beszélsz? - fagyott le a fiú.

Talán ő tud valamit?

- Arra még emlékszel mi volt Bakugou feladata, igaz? - Kirishima bólintással válaszolt. - Szerencsére nem történt meg, ezután ő elviharzott a mosdóba, te pedig szokás szerint követted őt. Aztán...egy negyed óra után indultatok fel...Ő pedig végig a kezednél fogva rángatott, mint egy rongybabát. Ezzel persze nem is lenne gond, csak... - halkult el a lány.

- Csak? - kérdezte értetlenül a vörös.

- Mindkettőtök arca olyan piros volt...meg zilált...mintha történt volna valami abban a mosdóban - kapta el a fiú döbbent arcáról a tekintetét Mina.

Te jó ég.

Mi van, ha tényleg történt valami abban a mosdóban?

És miután felmentek, mit csináltak?

Bakugou ezért viselkedik vele olyan furcsán?

Ha valójában emlékszik mindenre...beszélnie kell vele!