Mi lesz a csókkal? | ✓

11.

Bakugou lassan mozgatta ajkait a fiúén. A vörös szintén lehunyta a szemeit, ám annyira meglepte őt ez az egész, hogy még viszonozni sem tudta. Hasában életre keltek a pillangók a szőke puha párnácskáitól, testén kellemes elektromos bizsergés futott végig az új érzésre. Végül Katsuki morogva vált el tőle.

- Ez...ez történt - dörmögte rekedt hangon, majd kézfejével megtörölte a száját.

Kirishima csak maga elé bámulva próbálta feldolgozni az eseményeket. Az arca egyre forróbb volt, így tudott arra következtetni, hogy színe is a hajához hasonló lehet. Szóval tényleg azért léptek le, mert egymásnak estek részegen? Csalódott volt, amiért nem emlékezett rá.

És most...itt volt előtte, lehajtott fejjel, a földet pásztázva, szintén zavarban.

- D-de...ez...ez hogy történhetett? - kérdezte elcsukló hangon.

- Mintha nem sejtetted volna amúgy is - dünnyögte a szőke. - Bebasztunk, kanosak voltunk. Ennyi.

- D-de ha tényleg a-azok lettünk volna...mást is...izé... - a vörös a megfelelő szavakat próbálta keresni és mivel nem igazán sikerült neki, Katsuki egyre inkább ingerültté vált.

- Mást is csináltunk volna? Huh? Meg kellett volna basszalak? - nézett egyenesen a szemébe olyan tekintettel, hogy Kirishima fülei elkezdtek füstölni szégyenében.

- Nem ezt mondtam! - kiáltott fel. - Cs-csak...

Bakugou mindkét kezével rátenyerelt a fiú combjaira, annál fogva pedig közelebb húzta magához. Egyik kezét a vörös álla alá helyezte, fejét felemelte, hogy a szemébe tudjon nézni.

- Megtettem volna. Akartam. Nem is tudod elképzelni, milyen kibaszott aranyosan festettél, alattam fekve, kipirult arccal - a szavak olyan folyékonyan ömlöttek a szőke szájából, hogy barátja nem tudta hogy a zavara, vagy a meglepődöttsége a nagyobb abban a pillanatban. - Egyedül az hátráltatott, hogy te részeg voltál és józanul sosem tetted vagy tennéd meg. Ez az egyetlen ok, amiért most képes vagy ülni.

- Sz-számomra ez olyan hihetetlen...

- Miért?

- M-mert...legjobb barátok vagyunk...

- És? Ettől csak izgalmasabb minden.

Kirishima álla a pincében landolt, mialatt végig farkasszemet nézett a fiú játékos tekintetével. Nagyot nyelt, a szíve gyorsabb tempóra váltott. Annyi kérdése lett volna. Mégis a legrosszabbat választotta.

- A-akkor...most mit szeretnél tőlem?

Katsuki felvonta a szemöldökét, szája sarkában ott bujkált egy pajkos mosoly. Közelebb hajolt hozzá, majd vággyal teli hangon suttogta ajkaira:

- Téged.

Mielőtt a vörösnek lehetősége lett volna elájulni, Bakugou forró csókban részesítette. A keze, ami addig a combján pihent, átcsúszott a derekára, hogy annál közelebb vonja magához. Nyelvét átcsúsztatta a fiú szájába, ezzel egy nyögést kicsalva belőle. Elvált tőle, majd ismét szemkontaktust létesített a már alig élő Kirishimával.

- Látod? Már megint kezded - lihegte. - Fejezd be, mert nem fogok tudni leállni.

- Miért csinálod ezt? - sóhajtotta a másik. - Ebben mi jó neked?

- Neked talán nem jó? - vonta fel a szemöldökét. - Gyerünk. Mond azt, hogy nem jó és abbahagyom.

A vörös ismét nagyot nyelt, szemeit nem tudta levenni Bakugou ajkairól. Azokról a finom, puha párnácskákról, melyek még az előbb az ő száján pihentek.