Mi lesz a csókkal? | ✓

15.

Igaz, hogy kiírtam már a könyv elejére, hogy lesznek benne felnőtt tartalmú pillanatok, de ha már itt tartunk, kiteszem a figyelmeztetést :)

🔞⚠️

Kirishima sikeresen úgy időzített mindent, hogy a hónap-fordulójukon kerüljön sor a randevúra. Vagyis, a "randevúra". Meg sem lepte a tény, hogy a szöszinek nem esett le, miért akkor menjenek, ő csak egy átlagos szombat délutánnak fogta fel.

Egy ártatlan kis pikniket tervezett. Nem messze, a kollégium mellett volt egy domb, melyet elég sok fa tarkított. Régen gyakran járt ide unalmában pihenni, csak hogy kicsit kikapcsolhassa az agyát. A helyről, amelyet kiszemelt, tökéletes kilátás nyílt az egész városra. Napnyugta közeli időben értek ki oda, így a táj csak még gyönyörűbbé változott előttük.

- Ez már undorítóan romantikusnak hat - dünnyögte Bakugou.

- Szerintem szép - mosolygott a vörös.

- Szépnek szép, de tényleg olyan, mintha randiznánk.

- Nézd annak, aminek akarod. De itt legalább nem fog minket zavarni senki.

Levette hátáról a táskát, majd elkezdte kiszedni belőle a tartalmát. Cukros üdítőktől kezdve szendvicsekig, sütemény és rágcsálnivaló is volt nála. Katsuki nagyokat pislogva várta meg, mire a fiú végzett mindennel.

Aranyosnak találta, hogy így neki készült mindennek, azonban kezdte aggasztani, hogy többet lát a játékukba, mint kellene. Kedvelte őt, jól érezte magát mellette, de egyáltalán nem érzett iránta szerelmet. Számára ez a "barátság extrákkal" dolog tökéletesen bevált, annak ellenére is, hogy nem így tervezte a történéseket. Egyszeri alkalmat akart belőle, azonban teste felébredt attól az estétől és jelezte, hogy vannak további igényei, amik nincsenek kielégítve. A tanulás és az edzés annyira lefoglalta, hogy számításba sem vette, hogy kéne más inger is, amitől kedélyállapota javul. Mivel barátja egy kis győzködés után beadta derekát, tökéletesen érezte magát. Azt leszámítva, hogy türelme fogyott és többet akart belőle. Még többet.

Egyre nehezebben szabott gátat vágyainak, ugyanis nem tudta, hogy a vörös készen áll-e már rá. Viszont ezt az alkalmat tökéletesnek találta ennek megválaszolására.

Az erről mit sem sejtő Kirishima pedig boldogan vágta le magát mellé, széles mosollyal az arcán nyújtotta a finomságokat a szőkének.

Öröme határtalan volt. Minden nappal egyre inkább erősödött a szerelme iránta és mivel egyre jobban megnyíltak egymásnak, a reménye is szilárdult, hogy ebből még többet ki tudna hozni. Tervei szerint amint megfelelő alkalma lesz rá, bevall neki mindent. Habár, ez még nem az a pillanat volt. Még több időre volt szüksége.

Bakugou hiába fejezte ki egy hónappal ezelőtt, hogy ennek a játéknak érzelmektől mentesnek kell lennie, egy idő után mégiscsak éreznie kell majd egyfajta kötődést iránta, amely elég lehet ahhoz, hogy bele kezdjen vele egy normális kapcsolatba. Ő pedig türelmesen, kitartóan fog várni addig a napig.

Miután eltűntettek minden ételt és italt, megtelt hassal vetették magukat a hátukra. Kezdett már sötétedni, ez őket mégsem zavarta. Békésen figyelték, ahogy a felhők lustán úsznak az égen.

- Remélem boldog vagy. Ezután megint bent leszünk egy hónapig - szólalt meg csendesen Katsuki.

Kirishima azonnal rákapta a tekintetét. Egy hónap? Egy hónapot mondott? Jól hallotta?

- Mi van? Úgy nézel rám, mintha kísértetet látnál.

- E-egy hónapig?

- Igen. A második hónap-fordulóra - vigyorodott el pimaszul, majd lehunyta szemeit.