Mi lesz a csókkal? | ✓

13.

Egy teljes hét telt el, mióta Mina és Bakugou összekaptak. A vörös azóta senkihez sem szólt, nagy ívben kerülte a társaságot. Egyedül Denkivel tartotta a kapcsolatot, de vele sem a régi módban.

Az, hogy elszigetelte magát a barátaitól, nagyban rányomta a bélyegét a mindennapjaira. Kedvtelen volt és teljesen elvesztette koncentrálóképességét.

Egyetlen öröme volt, hogy élvezhette a szőke közelségét, viszont volt egy dolog, ami aggasztotta őt vele kapcsolatban. Azt mondta, hogy ők már nem barátok. Akkor mégis minek számítanak? Hiszen nem mondhatóak egy párnak.

- Ideadnád a vizem? - zökkentette ki őt Katsuki.

- P-persze, tessék.

- Már megint nem itt jársz.

- Jól vagyok, csak fáradtnak érzem magam.

- Hogyne, én meg hercegnő vagyok.

Erre a vörös hangosan felkacagott. Magában tudta, hogy Bakugou ilyenkor azon van, hogy jobb kedvre derítse, ami valljuk be, az esetek többségében bejött neki.

Boldog volt, hogy annak ellenére, hogy néha élvezik egymás közelségét, továbbra is figyelnek egymás lelkiállapotára. Tényleg olyan volt, mintha csak titkolnák a kapcsolatukat.

- Hiányoznak... - sóhajtott fel.

- Tudom - dünnyögte. - Érthető, mert a barátaid. Vagyis azok voltak. Nem is értem amúgy, hogy miért engem választottál. Én azért mégsem teszek ki ennyi embert.

A vörös legszívesebben elmondta volna a valódi okát. Azt, hogy tényleg egy idióta, mert a szerelmet választotta a barátai helyett. Azt, hogy valójában mennyire szereti őt, jobban mint bárki mást ezen a világon.

- Nem akartam, hogy egyedül maradj - nyögte ki.

- Hát ha tényleg ezért választottál volna, akkor most elküldenélek a picsába. Tudod, hogy nem szorulok rá senki sajnálatára - dörmögte. - Mázlid van, hogy szarul hazudsz. Szóval? Miért is én helyettük? - ült fel az ágyban, hogy a szemébe nézhessen.

- Beszéljünk inkább másról - kapta el egyre inkább vörösödő fejét.

- Ennyire nyíltan elterelni a témát...nem vagy semmi - nevetett. - Akkor mondj valamit - hajtotta fejét a mellkasára.

A fiú pulzusa az egekbe szökött. Nem volt hozzászokva ezekhez a közvetlen mozdulatokhoz. Pláne nem a szőkétől. Próbálta szabályozni szívverését félve, hogy Bakugou megérzi.

Viszont jó lehetőségnek látta ezt arra, hogy rákérdezzen pár dologra, ami őt egyébként is érdekli.

- Volt már valakid?

- Volt egy barátnőm. Még mielőtt a UA-be jöttem volna.

- Miért szakítottatok?

- Neki más tervei voltak a jövőre nézve. Én meg nem akartam távkapcsolatot. Ennyi. Na és neked? Volt már kapcsolatod?

- Nem.

- Ezt mondjuk leszűrhettem volna abból, hogy még nem csókolóztál - nevette el magát ismét.

Kirishima csak megbabonázva hallgatta őt. A hasában életre keltek a pillangók, mikor a szőke a dereka köré fonta karjait, ezzel szorosan átölelve őt, és még inkább hozzásimulva.

- Mióta vagy ilyen bújós? - mosolygott.

- Bajod van vele?

- N-nem, csak kérdeztem.