Mi lesz a csókkal? | ✓

18.

🔞

Katsuki hangos nevetésétől zengett az egész helyiség. A vörös megszeppenve, értetlenül figyelte, amint szerelme levegőért küzd, viszont mikor már a falat támasztotta, kezdett mérges lenni.

- Ezen mi olyan nevetséges? - háborodott fel.

- Az...az, hogy hazudtam. Mégis képes voltál meglepni - csúszott le a földre, hasát fogva.

Kirishima egy ideges sóhajt hallatott.

- De furcsán viselkedik! Beszélni akar veled, most meg elpirulva beszélt rólad Jiroval és Tsuyuval!

Mikor a szöszi végre kissé megnyugodott, gúnyos mosolyra húzta ajkait. Tekintetét az övéhez hasonló skarlát szemekbe fúrta, majd lassan felállt és elé sétált. Szőke tincsei közé túrt, mialatt arcvonásait kissé komolyabbra rendezte. A vörös mindvégig állta tekintetét.

- Te csak nem...?

- Csak nem?

- ...féltékeny vagy? - játszott meglepődöttet, drámaian a szája elé emelve egyik kezét.

- Nem! - ütött bele lágyan mellkasába, majd igyekezte leplezni zavarát, amit kipirult arca is mutatott. - Csupán nem tetszik a viselkedése...

- Szóval féltékeny vagy - kuncogott.

- Téged egyáltalán nem zavar?

A szőke ismét felnevetett, de már nem hisztérikusan. Két kezével megtámaszkodott a vörös feje mellett, majd mosolyogva rázta meg a fejét.

- Megmondtam már, hogy nem érdekel az a liba. Már van játszótársam - hajolt hozzá közelebb.

Ajkaik már súrolták egymást. Katsuki tekintetétől Kirishima ismét zavarba jött, immáron nem tudta leplezni sem.

- Szóval csak ennyi vagyok neked? - kérdezte megszeppenve. - Játszótárs?

- Miért, mi szeretnél még lenni? - harapta meg a fülét, ezzel kicsalva belőle egy apró sóhajt.

A fiú szívesen felsorolta volna neki, hogy mennyi szerepet be tudna tölteni az életében egy egyszerű játszótárs helyett. Lehetne a barátja, később a férje. Gyermekeik apja, 'anyja' tök mindegy. Többféle opcióból választhatott volna, amelyek számára jobbnál jobbak voltak. Minden ilyen alkalommal közelebb került ahhoz, hogy valljon a szöszinek, azonban ez sem bizonyult megfelelő pillanatnak, tekintettel arra, hogy éppen az iskola mosdójában vannak. Nem éppen romantikus.

Sóhajai megszaporodtak, mikor Katsuki felváltva helyezett csókokat a nyakára és a fülére. Kíméletlenül a leggyengébb pontjait támadta, ezzel mindig agyhalált előidézve nála.

- B-Baku...gou - nyögte halkan, mikor társa végignyalt az ütőerén. - Órára kéne...mennünk.

- Nem válaszoltál a kérdésemre - morogta, miközben éppen megszívta nyakán a vékony bőrt.

Válaszként újabb nyögést hallatott, próbálta összeszedni a gondolatait, ám azok minden alkalommal szétcsúsztak, mikor a szőke ajkai hozzáértek. A maradék három agysejtje füstölve harcolt a vágya ellen, próbálva feltámasztani az agyának azt a pontját, ahová összes értelme szorult. Erősen kapaszkodott társa vállába, minden lélekjelenlétét összeszedve próbálta magától eltolni, kevés sikerrel. Katsuki azonnal lefejtette magáról a kezeket, erőszakosan folytatta tovább tevékenységét, ezzel az őrületbe kergetve a vöröst. Térdét két lába közé fúrta, testével hozzásimult, ezzel elzárva menekülési lehetőségeit.

- Had' halljam - lehelte.

- B-Bakugou - nyögte ismét.

- Ha így folytatod, itt helyben teszlek magamévá - suttogta a fülébe, majd egyre keményedő férfiasságát hozzádörgölte.