Mi lesz a csókkal? | ✓

12.

Kirishima az ébresztő hangjára szinte kiugrott az ágyából. Azt lenyomva már szaladt is szekrényéhez, hogy egyenruháját magára kapja. Egyáltalán nem érezte magát álmosnak, jó kedvében madarat lehetett volna vele fogatni. Mosolyogva igazgatta haját a tükörben, majd órájára pillantva fogta magához cuccát, hogy indulhasson imádott szőkéjéhez.

Szíve minden lépésnél gyorsabban vert, ahogy közeledett ahhoz a szobához, kínjában száját rágcsálta. Alig tudott elaludni, csak forgolódott, miközben újra és újra végigpörgette magában a helyzetét Bakugouval.

A tegnap este folyamán mindent részletesen átbeszéltek, a fiú olyan nyíltan tárgyalt le vele minden apró dolgot, hogy ő csak vörös arccal tudott bólogatni. Teljesen beleélte magát az eseményekbe és próbálta úgy felfogni, mintha együtt lennének...természetesen négyszemközt.

Két kopogás után lassan nyitott be Katsukihoz, aki éppen a táskáját pakolta össze. A szőke csak lazán hátrapillantott rá a válla fölött, majd folytatta tevékenységét.

- Sz-szia - köszönt halkan a vörös, miután bezárta maga mögött az ajtót.

- Korán jöttél - szólt rekedtesen, köszönés helyett.

- T-tudom, csak...izé...hamar kivetett az ágy - motyogta.

- Értem.

Miután Bakugou is elkészült, hanyagul végigmérte magát a tükörben, majd vállára kapva a táskát indult az ajtó felé.

- H-hé! - nyikkant meg Kirishima. A szőke felvont szemöldökkel méregette, így folytatta - Nem felejtettél el...valamit?

- Nem hiszem - szólalt meg egy kis idő múlva. - Mindent bepakoltam.

A vörös értetlen ábrázattal meredt rá, de zavarában nem akarta tovább firtatni a dolgot. Végül is nem eshet neki rögtön...

Vagyis így gondolta, addig, míg el nem csípte Bakugou sunyi mosolyát, ahogy elfordult tőle.

- B-bakugou!

- Mi van már? Éhen halok.

- De...Mi lesz a csókommal? - kérdezte inkább magától, mintsem az előtte álló fiútól.

- Ahh, de sok baj van veled korán reggel! - dünnyögte, majd nyakánál megragadva tapasztotta össze ajkaikat.

Kirishima megengedett magának egy halvány mosolyt, szinte megigézve nézett a skarlát szemekbe, miután az elvált tőle.

- Mondtam, hogy élvezni fogod - vigyorgott Katsuki is, majd elindultak a társalgóba.

A korán kelők közül már többen is helyet foglaltak az étkezőasztalnál, ki-ki a maga reggelijét fogyasztva.

A szőke még kissé álmosan nyitotta ki a hűtőszekrényt, valami ehető után nézve, de kelletlenül húzta el a száját. Mindeközben a mellette álló Kirishima csak csendben figyelte őt.

Még mindig hihetetlen volt számára, hogy megkaphatta...mármint a testét. Az érzésein még dolgozni kell.

- Majd a suliban eszünk valamit - szólalt meg végül Bakugou, azzal a lendülettel pedig bezárta a hűtőszekrény ajtaját és a kijárat felé indult.

A vörös is igyekezett volna utána, azonban valaki az útjába állt, kérdő tekintettel és karba tett kézzel.

- Kerülsz.

- M-mi? Miről beszélsz?

- Kerülsz engem, Kiri. Miért?

- Nem kerüllek, Mina. Csupán nem botlottunk egymásba, ennyi.