Mi lesz a csókkal? | ✓

8.

Katsuki szédelegve támolygott be a fürdőbe. Kezeivel megtámaszkodott egy mosdókagyló felett, a tükörben próbálta magával felvenni a szemkontaktust...sikertelenül. A hirtelen jött alkoholmennyiség nem tett jót szegény fejének. Lassított felvételként élt meg mindent maga körül, teljesen elvesztette az irányítást a teste felett. Hideg vízzel próbálta visszahozni lélekjelenlétét, habár ez sem segített.

Az ajtó felé kapta tekintetét, ahol vörös barátja esett be, szintén kissé spiccesen.

- Mit keresel itt, Fura haj? - kérdezte karcos hangon.

- Láttam, hogy nem vagy jól. Nagyon sokat ittál. Ülj le inkább egy kicsit kint az udvaron - támasztotta hátát a falnak.

- Jól vagyok, nem kell leülnöm. Menj vissza, majd megyek utánad.

- Miért nem hagyod, hogy egyszer segítsek? - kezdett felé közelíteni a fiú.

- Mert nincs rá szükségem, idióta!

- Belehalnál, ha normálisan válaszolnál? Legalább nekem...

Meglepetten kapta fejét Kirishimára. Sosem válaszolt még így neki, így biztos az alkohol hozta fel eddig elnyomott gondolatait.

Az arca aggodalmat tükrözött, szemei csillogtak. Bakugou gúnyos vigyorra húzta ajkait, majd visszalökte a vöröst oda, ahol eddig támaszkodott. A fiú meglepetten szívta be a levegőt, miközben ijedten nézett a szőkére.

- M-mégis mit csinálsz? - kérdezte.

- Hogy őszinte legyek...fogalmam sincs - sóhajtott fel a szőke. - Ennyire még sosem basztam be - lihegte.

Kirishima zavara ettől a helyzettől egyre jobban kimutatkozott. Katsuki két kézzel nehézkedett a falnak, közvetlenül a feje mellett, ezzel roppant közel kerülve hozzá. Lapos pillákkal nézett rá, miközben kiszáradt ajkát harapta be. A vörösnek ez ellenállhatatlan látványt nyújtott, mégsem tudott a helyzettel mit kezdeni. Még az alkohol sem tudta leteríteni zavarát, így pedig csak megfagyva várta, mit fog tenni a barátja.

- Valami van velem - szólalt meg újra a szőke.

- R-rosszul érzed magad? - kérdezte vörös arccal.

- Nem...csak...rohadtul aranyosan nézel ki így...mintha...mintha ki lennél szolgáltatva nekem - mondta olyan kínzó lassúsággal, hogy Kirishima szíve minden egyes szó után nagyobb sebességbe kapcsolt.

- M-miről beszélsz?

- Arról, hogy...meg akarlak csókolni - döntötte homlokát a fiúénak.

Itt volt a pillanat, mikor a vörös kihordott lábon egy infarktust. Szája elnyílt a döbbenettől. A legvadabb képzeleteiben sem gondolta volna, hogy ilyet hallani fog tőle. Csak nézte a szőkét, kinek szemeiben vágy csillant fel.

Nem tudta felfogni mégis mi történik. Hiszen egy hete még minden olyan normális volt. Egy héttel ezelőtt csak azt akarta elérni, hogy kimozduljon a többiekkel egy kicsit. Azóta realizálta, hogy valójában azért fordít rá különleges figyelmet, mert szerelmes belé. És most itt tartanak.

Viszont tudta, hogy valószínűleg  barátjából csak az alkohol beszél. Hiszen ő heteró. Azt is tudja, hogy a Momo-féle lányok az ideáljai. Magas, domború, nagy combú lányokat szeret. Haj és szem színtől függetlenül. Személyiségre az okos kicsit csendesebb, de mégis magabiztos lányokat szereti, akiknek szilárd véleményük van és szembe mernek vele szállni egy vitában.

De ő merőben más volt. Persze személyiségben. Hiszen okos sem volt - tekintettel arra hogy az osztály végén kullogott a pontszámaival -, a száját sosem tudja befogni és bár az esetek többségében magabiztos volt, Bakugouval sosem volt képes szembeszállni.