Mi lesz a csókkal? | ✓

16.

Bakugou lassan nyitogatta szemeit. Az első, amit megpillantott, a halkan szuszogó cápa fogú volt. Halványan elmosolyodott a látványra, illetve a tegnap este történtek emlékére. Még hajnal lehetett, tekintettel a kinti sötétségre. Sóhajtva ült fel az ágyban. Mikor lenne lehetősége tovább aludni, sosem jön össze neki...

Óvatosan mászott ki az ágyból, magára kapta tegnapi szettjét, majd tiszta ruhákat magához véve útját a zuhanyzók felé vette. Ahogy azt gondolta, mindenki javában az igazak álmát élte, egyedül ő volt az a szerencsétlen, aki vasárnap, még napfelkelte előtt mászkál.

A helyiségbe érve azonnal a zuhany alá állt, hogy testét forró vízzel moshassa meg. Gondolatai cikáztak a fejében. Utólag visszagondolva nem tudta, hogy jó ötlet volt-e ez az elmúlt egy hónap. Egyáltalán nem bánta meg, viszont Kirishima érzelmeit nem vette figyelembe. Majdnem erőszakkal kényszerítette bele ebbe a játékba csak azért, hogy valaki kielégítse őt. Elszakította a barátaitól, ezzel Minának igazat adva...hiszen kisajátította. Ráadásul most még a szüzességét is elvette. Rengeteg mocskos dolgot művelt vele az elmúlt hónapban, a vörös mégis tűrte és nem táncolt vissza. Ő pedig azon aggódik, hogy többet érez iránta...

De miért pont ő?

Talán azért, mert ő volt az egyetlen, aki törődött is vele. Figyelt a lelkiállapotára. Aggódott érte. Ő volt az egyetlen igaz barátja, aki mindenben támogatta, erre ő hálából tegnap megba-

Fejét megrázva, morogva zárta el a vizet a tusolóban. A zuhanyzás és ezek az idióta gondolatok...a feltörekvő bűntudatról nem is beszélve. Olyan klisés.

Magára kapta szürke melegítőjét a fekete trikójával együtt, majd útját a konyhába vette. Gofrit készített magának is és a - még feltehetően alvó - vörösnek is. Tányérra kihelyezve a finomságokat egy dobozos narancslével kísérve indult vissza a szobájába.

Amint kiszállt a liftből, egy magas alakot fedezett fel a félhomályban. Egy pillanatra megállt, hunyorogva próbálta kitalálni, mégis ki járkál a folyosókon ilyenkor. Biztos volt benne, hogy az illető lány volt a...domború alakjából kiindulva. De egyedül egy lány van az osztályban, aki ilyen magas, mégis gyönyörű idomokkal van megáldva. Yaoyorozu.

- B-bakugou? M-mit keresel itt? - kérdezte halkan, megszeppenve a lány.

- Ezt én is kérdezhetném tőled - mérte őt végig gúnyosan. - A te szobád nem is ezen az emeleten van.

- Igaz is, sajnálom. Cs-csak volt egy kis dolgom, és-

- Értem, szóval volt egy kis elintéznivalód a felemásnál.

- Te láttad, hogy onnan jöttem ki? - kérdezte megszeppenve. - K-kérlek, ne áruld el senkinek! Nem szeretném, ha kitudódna.

- Ch, mintha bárkivel is beszélnék ebben az osztályban - dünnyögte a fiú. - Egyébként sincs semmi közöm ahhoz, kinek a farkába ülsz.

Ezzel a mondattal tervezte volna őt otthagyni, ám a lány nem tágított.

- Nem csináltunk semmi olyat, elhiheted!

- Jól van már, mondtam hogy nincs közöm hozzá. Nem is érdekel.

- F-figyelj, Bakugou...esetleg a későbbiekben, izé...nyugodtabb körülmények között...tudnánk négyszemközt beszélni?

- Mit akarsz tőlem?

- Ez nem alkalmas hely és idő ennek kitárgyalására. Fáradt is vagyok, te sem vagy beszélgetős kedvedben. Csak annyit kérek tőled, hogy ha neked alkalmas valamelyik nap, gyere át hozzám - mosolygott rá kedvesen.