Ha mellettem leszel - Levi fanfic

1. fejezet

Türelmetlenkedve kopogtatta véletlenül kezében maradt ceruzáját az igazgató asztalán. Nem a helyiség okozta számára a kellemetlen közérzetet, ugyanis ide rendszeresen visszalátogató vendég. Persze nem azért, mert olyan problémás diák lett volna. Erwin igazgató a nevelőapja, ebből kifolyólag számos tanításon kívűli feladatot varrtak a nyakába, amelyekre határozatlanságából kiindulva nem mert nemet mondani, persze adódott, hogy nem is akart. Többnyire úgy érezte ez a minimum, amit Erwinért megtehet.

A szőke férfi szúrosan pillant Emma folyamatosan hangot keltő kezére, miközben a papírmunkáról folytat hosszas beszámolót az újdonsült türkiz szemű diákjának. A lány számára ezek a kényszeres pótcselekvések, melyeket sosem sikerült maga mögött hagynia a megfelelési kényszereire vezethetők vissza. A körömrágásról leszokóban van, viszont hogy végleges célját elérhesse, fájdalmasan rövidre kell reszelnie az említett részeket. Önmagával szembeni maximalizmusa a nevelőapja részéről egyáltalán nem elvárt dolog, sőt megkönnyebülne, ha lányát néha kicsit felszabadultabbnak láthatná.

-Tehát mára ennyi... Emma, azért vezesd körbe Erent! Te meg holnap kérlek hozd magaddal az összes papírodat, így sok felesleges kört futunk. -osztotta ki parancsait Erwin, miközben fiókjába helyez egy csattos mappát.

................................

Miután a lány az iskola minden fontosabb helyiségét -a mosdóktól az öltözőkig- megmutatott a fiúnak kelletlenül órájára pillantott. Eredeti terve szerint addig húzza a bemutatót, hogy megúszhassa irodalom óráját, ám ez meghiúsulni látszik, ugyanis még vagy húsz perc vissza van a csengetésig. 

-Azt hiszem mindent láttál amit érdemes. -közli tárgyilagosan, közben egy elkószált hajtincset vissza helyez füle mögé. -Be kéne mennünk, Ackerman leszedi a fejünket. Főleg a tiédet ha már az első találkozásnál huszonöt perccel később esünk be. -gúnyolódik tanárán, ám valahol mégsem gondolja komolyan. 

A férfi iránti ellenszenv többnyire csak látszat a részéről, amelyet a beilleszkedés céljából aggatott magára. Osztálytársai közül egy olyan személyt sem tudna említeni, aki nem rettegi a tanár urat. Alacsony termete nem kifejezetten teszi a férfit ijesztőve, azonban szigorú tekintete és gyilkos aurája sokkal inkább tekintélyt parancsol. 

-Jaa igazság szerint én ma még nem maradok bent, holnaptól leszek csak végig. De köszönöm szépen, hogy körbe vezettél. -feleli a fiú kedvesen mosolyogva. Arcmimikáját Emma reflexszerűen utánozni kezdi, gondolatban viszont átkozza a barna hajú fiút, amiért így egyedül késik. 

Egy gyors elköszönés után Eren a parkoló irányába, Emma pedig az osztályterme felé indul.

Remek, hogy még ebből is én fogok szarul kijönni. -gondolatai akörül járnak milyen felesleges is volt jelenleg körbe sétálni az iskolát, ha a fiú holnaptól úgyis be lesz dobva a mélyvízbe, hát majd felfedezi a dolgokat idő közben. 

A terem elé érve Emma alig hallhatóan kopog hármat a régi faajtón, majd a lehető legóvatosabban lenyomja a kilincset és belép a helységbe. Ackerman tekintete egyből villámokat szorva a későre szegeződik. A számon kérést megelőzve a lány egyből magyarázkodni kezd, mint aki valósággal a végítélete előtt áll. Valószínűleg úgy tűnhet túlreagálja, de aki ismeri irodalom tanárjukat tisztában van vele, hogy mogorva stílusa és lekezelő beszédhangja komolyan megsértheti a diákok döntő részét. 

-Elnézést amiért késtem, az igazgató úrral kellett beszélnem, aztán a kérésére segítenem kellett valakinek. -hadarja el hivatalos hangnemben. Miközben szemével máris a biztonságot nyújtó baratnőjét keresi. Sietve mellé pattan és helyet foglal. 

................................

A hátra lévő órák gyorsan teltek, mire észbe kapott már utolsó óráján ült, ami az adott napon éppen biológia volt, Hange előadásában. Levi-al ellentétben a magas nőt kifejezetten szerették a diákjai, hangjában minig ott csengett az a megunhatatlan vidámság. A maga szelebudri módján kifejezetten jó pedagósus volt. -Már amennyire ez eldönthető.- Igyekezett mindig a lehető legérdekfeszítőbben magyarázni, mindig elő tudott hozakodni valami érdekességgel, ami elgondolkoztathatott bárkit. 

Mikor végre letelt az utolsó negyvenöt perc is Emma szekrényéhez veszi az irányt, kiveszi fekete farmerkabátját, amelyet egyből fel is húz. Az iskola indokolatlanul nehezen nyíló bejárati ajtaján kilépve feszülten veszi tudomásul, hogy szakad az eső. Esernyőt nem hozott magával, minekután reggel nevelőapja hozta magával, eszébe se jutott volna, hogy az oda-vissza úton elázhat. Erwinnek azonban valami dolga akadt amit nem részletezett a lánynak, de a lényeg akkor is ugyanaz. Hazafelé busszal megy.

Erőt véve magán, gondolatban egy cifra mondóka végig szövegelése után, kilép a jéghideg cseppek zuhataga alá. Nem sieti el útját, nem számít, hogy a buszmegállóban ázik jobban, vagy séta közben. Ameddig sétál addig sem egyhelyben áll és fázik. Persze az utóbbi így is elkerülhetetlen volt. A tömegközlekedés várására kijelölt helyre érve egyből telefonjához nyúl, az időre kiváncsi. Még öt perc. Remek. -gondolataiból egy lassító fehér autó szakítja ki. Az anyósülés ablakát letekerve szembe találja magát Hange-val. 

-Erwin szólt, hogy nem tud haza vinni. Megkért, hogy mentselek meg. -gúnyolódik az idősebb nő, mire Emma habozás nélkül tépi fel az autó ajtaját és vágódik be mellé. 

-Köszi. -feleli mosolyogva. -Bocsi, hogy összevizezek mindent. 

-Megszárad. -közli az egyértelműt a nő még mindig jó kedvűen.

Hange mindig is jelen volt a lány életében. Olyan pótnagynéni szerepet tölthetett be, ha lehet így nevezni az ilyesmi köteléket. Emma életében Hange volt az úgynevezett anyafigura, kisebb korában mindenben rá akart hasonlítani, és előszeretettel majmolta le a nő viselkedését, öltözködését, sőt többnyire a véleménye is mindig Hange-éval egyezett mindenben. Ezt a korszakot azonban sikerült kinőnie, de a szemüveges dinka iránti szeretete kicsit sem kopott. Mindig számíthatott rá. Mikor elkezdődött a "nagylány korszaka", Hange magyarázott el mindent és adott tanácsot, a menstruációt illetően. Erwin számára ez magas feladat lett volna, nem csak azért mert férfi lévén mentesült a probléma alól, de azért is mert bármennyire is magabiztosnak gondolná az ember, Emmát illetően sokszor tanácstalan. Mivel nem vérszerinti apja, így főleg nehéz volt fejest ugrania a szülő szerepbe. Szerencsére Hange tényleg mindig alázatosan segített bármiben amiben csak tudott. A barátságuk harmadik tagja Levi Ackerman. A mogorva férfi sosem tudott mit kezdeni a lánnyal, de nyílt titok, hogy közelebb ál a szívéhez mint a többi diák, persze ezt akkor sem mutatná ki ha muszáj lenne. Mivel az ő jelenléte is végigkísérte Emma eddigi rövidke életét elkerülhetetlen volt, hogy legalább párszor beszélgessenek. A lány egészen kicsi korától kezdve érthetetlen okból rajong a férfiért. Emma legelső Erwinnel kapcsolatos emlékei közül az egyik legmeghatározóbb, mikor egy nyaralást követően haza felé az autóban azt ecseteli a szőke férfinak, hogy egyszer még Levi lesz a férje. Erwin persze ezen csak jóízűen kacagott Hange társaságában. Míg az áldozat csak szúrósan méregette két jól mulató barátját. Természetesn sosem haragudott emiatt az akkor még kislányra, mostanra viszont azért nem ápolnak különösebben szorosabb viszonyt, mert egész egyszerűen nincs miről beszélgetniük. Emma rajongása viszont nem hagyott alább, azonban ez már csak az ő titka. Hál'isten a három felnőtt nem hánytoratja fel neki kiskori merész kijelentését, de ha eszébe jut ugyanúgy lángol tőle az arca, mintha csak tegnap történt volna.