Ha mellettem leszel - Levi fanfic

15. fejezet

Elérkezett a nap, mikor ismét munkába áll. Hazugság lenne azt állítani, hogy újult erővel, de legalább megteszi az első lépést, hogy visszazökkenhessen a szürke hétköznapokba. Ez valósággal kihívást jelent már most, ugyanis a szórakozóhelyre vezető úton, séta közben, úgy ahogy van, elbőgi magát. Már nincs visszaút, beszélt Olie-val, és Marcus is számít rá, muszáj bemennie. Belépve a hátsóbejáraton, a söntés felől, elkommandózik a női mosdóba, nagyon ügyelve arra, nehogy összefusson valakivel. A műszakja délután háromkor kezdődik, azaz rendelkezésre áll még egy szabad fél órája. Megáll a tükörrel szemben, és egy sminklemosó kendő segítségével letörli elkent szempillaspirálját, majd ismét felhelyezi a sminket, annak reményében, hogy most már a helyén marad. Betipeg egy fülkébe és magára ölti munkaruháját. Egy ideje leszokott arról, hogy ebben érkezzen, mivel olyan lehangoló látványt nyújthat teljesen fekete szerelésében, hogy képes inkább egy szűk WC fülkében öltözködni. Munkaruhája nem kifejezetten izgalmas, egy combközépig érő fekete szoknya és -egy baloldalt felül elhelyezett- apró Honeymoon feliratú, fekete ing. Az egyenruhájuk részét nem képezi a cipő, ez szabadon választható. Emma esetében a kényelem a fő szempont, ugyanis tíz-tizenkét órákat kell talpon eltöltenie, amikor délutános. -Délutános.. Milyen jó is volna, ha ez tényleg csak a délutánra terjedne ki, és nem kéne megvárnom, míg az utolsó szerencsétlen is vissza adja az üres korsóját, hajnali háromkor. -álmodozik, miközben kilép a fülkéből. Ha tizenkét órás műszakban van is, muszáj addig nyitva tartania, ameddig van vendég, még akkor is, ha ezzel bőven túllépi –a már eleve borzasztóan hosszú- munkaidejét. Ez Oliver számára szent és sérthetetlen. "Nem zavarjuk el a vendégeinket!"

-Sziasztok fiúk! -mosolyog barátságosan az egymással társalgó férfiakra, miközben a kávéfőző felé veszi irányát. -Ti is kértek? -teszi fel a költői kérdését, mivel tudja a válasz úgyis igenlő lesz.

..................................................

Este nyolc óra tájékában már javában elege van. Érezhetően kizökkent az otthon töltött hetek alatt, nem képes ugyanolyan nyugodt hangnemben beszélni a vendégekkel, emellett a tőle megszokott pörgés sem megy úgy, mint ahogy menni szokott. Ez természetesen Marcusnak is szemet szúr, még ugyan nem tette szóvá, de olyan szúrósan méregeti a lányt, hogy az már igyekszik szinte a szeme elé sem kerülni. Pedig tényleg minden tőle telhetőt bele ad, viszont még mindig nem sikerült olyan lelkiállapotba kerülnie, hogy elviselje a részeg idiótákat. Éppen egy korsó sört próbál lecsapolni, mikor szemei feltelnek könnyekkel. Beléhasít a két hete történt éjszakai telefonhívás emléke. Eszébe jut milyen hidegen csengettek azok az üres szavak az orvos szájából. Jobbjával elengedi a sörcsapot és szemét próbálja megtörölni anélkül, hogy ismét elkenje sminkjét. Egy figyelmetlen mozdulattal, a pulthoz való közelebb lépés következményeképp bal kezéből kicsúszik a már félig teli söröskorsó és egy hangos robbanással pattan szét a pult alatti csempén. A pohárba csapolt ragadós folyadék fénysebességgel kezd szétterjedni a padlón, és áztatja be Emma cipőjét. Marcus szerencsére nem volt szemtanúja kétbalkezességének, viszont szeretne megelőzni, hogy meglássa a mocskot, amit alkotott. Beletörődően battyog hátra egy felmosóért és a hozzá tartozó vödörért. Mire kiér egy ismerős arc fogadja a pulttal szemben elhelyezett -csak az estékre oda állított- bárszéken.

-Már kezdtem azt hinni, itt nincs kiszolgálás. -kezdi a társalgást egy szemrehányással.

-Hát te? -kérdezi zavarában. Nem számított a férfi látogatására. Ha itt találkoznak, akkor szigorúan, csak is reggelente, mikor a férfi a reggelijét vásárolja meg, azon kívül sosem téved be. Őszintén el se tudná róla képzelni, hogy szórakozóhelyekre járjon, nem az a típus.