Ha mellettem leszel - Levi fanfic

23. fejezet

-Ijesztő, amit csinálsz, tudod? -szakítja meg a néma szemkontaktust. -Legalább annyit elárulhatnál, hogy veszélyes-e az a férfi. Vagy, hogy mostantól rettegnem kell-e, ha egyedül vagyok, esetleg téged féltselek-e?! Semmit nem mondasz, és így érted jobban aggódom. -simít végig sápadt arcán. -Komolyan mondom a frászt hoztad rám délután, és még el is küldtél, mintha valami egetrengető titokról lenne szó. Nem tudom, mi történik körülötted Levi, de ha egy pár vagyunk, akkor felelősséggel tartozunk egymásért. Nem csak te értem, én is te érted! -fűzi hozzá a végén, burkoltan arra célozva igazságtalan, hogy ő csak díszítőelemként ücsörög a lakásban, és úgy óvják, mint valami porcelánbabát, közben belátást semmibe sem nyerhet.

-Ránk vonatkozóan nem veszélyes. Ennyi, amit érdemes tudnod. -bámul sziklaszilárdan tovább a lány könnyektől párás íriszeibe.

-De akkor mi volt a baj? Levi beszélj velem. Nem kell egyedül megoldanod! -lesz egyre kétségbeesettebb.

A férfi lemondóan felsóhajt, majd idegesen hátraszántja éjfekete tincseit. Elhatározta magát, innen nincs visszaút:

-Godolom elvétve, pár részletet tudsz a gyerekkoromról. -pillant a lányra visszaigazolásra vára, de ő csak vadul nemlegesen kezdi rázni a fejét. Erwin nem volt sosem az a típus, aki pletykálni kezd, főleg nem barátairól. Hange meg -hiába Hange-, azért képes volt felmérni mi az, amit egy gyereknek hallania kell, és mi az, amitől meg kell óvni a lelkét. Levi ismét megszabadítja tüdejét egy jókora levegő buboréktól egy hangos fújás kereteiben, majd fájdalmasan belekezd élete történetébe:

-A Földalatti körzetben születtem. Anyám prostituált volt -legalábbis feltételezem abból a pár emlékemből, ami róla maradt: néha jött valaki -olyankor én el kellett, hogy tűnjek-, majd rövid időn belül távozott. Gondolom nem jártál még a Földalattiban, de addig jó, hidd el! Mindent felemészt a mocsok és nyomor. Az országban ott a legmagasabb a bűncselekmények aránya, így nem csoda, hogy az ott lévők nagy része is csupa szarháziakból áll. -meséli érces hangján, arcán látszik, hogy ezek egyáltalán nem kedves emlékek számára, mondhatni szánalom tölti el, ha csak eszébe jut. Olyan keserű a tekintete, mint aki éppen feltépni készül a legmélyebb sebeit. Emma pedig kikerekedett szemekkel hallgatja a férfi beszámolóját. Természetesen hallott már a Földalatti körzetről: ez egy olyan hely, amelytől már kiskoruktól kezdve óva intik a gyermekeket, annak reményében, hogy még a közelébe se merészkednek. Mindennapos gyilkosságok, erőszak, prostitúció, utcai verekedések és töménytelen drog biznisz. Egy gyereknek semmi keresnivalója arrafelé -más az, ha valaki konkrétan beleszületik az ilyesmibe, nagyon ritka, ha az ottaniak ki tudnak szakadni a bűnözés világából. Többnyire lehetőségük sem adódik rá, ugyanis az ott lévők 90%-a büntetett előéletű, így viszont már eleve hátránnyal indul a körzeten kívüli világban. -Aztán anyám elkaphatott valami betegséget -sajnos nem emlékszem pontosan, legfeljebb hat éves lehettem-, arra felé nem ritkák a különböző vírusok a mindent felemésztő szutyok miatt. -megy bele a részletekbe, undorodó arccal. -Aztán egyik reggel hiba ébresztgettem, nem kelt fel. Napokon keresztül vártam, hátha majd egyszer csak kikel az ágyból és újra mosolyogni látom, nem telt bele sok időbe mire felfogtam, hogy meghalt. Vagy három napig volt ott, úgy. Emlékszem arra a szagra -ahogy mindent ellepett, és a beesett arcára, ami előtte néhány héttel még teljesen élettel teli volt. -beszédje közben -nem merne megesküdni rá, de- mintha azt látná, Levi szeme könnyektől fátyolos. Lehet ezt csak a félhomályra fogni, de Emma végre igazi érzelmeket láthat a férfi arcán. -Aztán megjelent ez a szarházi.. -folytatja, szomorú arcát azonban egy ingerültebb mimika váltja. -Ő az anyám bátyja. Együtt nőttek fel a Földalattiban. Állítása szerint anyám önszántából volt az ami, nem kényszerítette rá. Eleinte azért csinálta, mert odalent egy nőnek nem sok választása van, pénzszerzés céljából. Persze, lehetett volna még zsebtolvaj. -fűz hozzá egy tőle már szinte elvárt epés megjegyzést, miközben egyik kezét Emma combjára helyezi. -Aztán szerelmes lett valakibe -a nevét nem tudom csak, hogy valami nagyobb fejes fattya volt-, és terhes lett velem. Utána már azért kellett csinálnia, hogy rólam gondoskodni tudjon. Mindeközben a testvére a rohadt drogügyeivel volt elfoglalva ahelyett, hogy kiemelte volna őt az éhínségből. -szorít rá a lány combjára, aki alázatosan tűri, hogy a férfi levezesse indulatát. -Mikor megtudta, hogy anyám meghalt magához vett, és belerángatott a zűrös dolgaiba. -Nem vagyok rá büszke, de ez is a történetem része, amit annyira hallani akartál.- Majd tíz évig árultam, és ha nem kapta meg a pénzét az a szarházi, akkor kikényszerítettem az ügyfeleiből. -tesz egyértelmű utalást, Emma inkább bele se kérdez, elképzelései vannak ugyan, hogyan is történhetett ez, de hallani nem akarná -főleg Levi szájából. -Aztán Erwin kirángatott az egészből. Fogalmam sincs mit keresett ott pont ő, de életem legnagyobb szerencséje volt, hogy akkor összefutottam Szemöldökkel. -Gondolom tudod, hogy az ő apja nyomozó volt. A lelkére kötötték, hogy a hely közelébe se jöjjön -ekkor volt körülbelül huszonegy éves-, de a kíváncsisága erősebb volt az atyai intelemnél, így minden bátorságát összeszedve körülnézett. Én éppen valami vénember baját láttam el, de Erwin rajta kapott, és az apját kezdte csörgetni, hogy bejelentést tegyenek. Hiába voltam gyors, a rendőrök elől komoly megpróbáltatás nyom nélkül eltűnni. Erwin valamiért mégis órákig könyörgött az apjának azért, hogy ne állítsanak engem bíróság elé. -Állítása szerint kicsit az apját látta bennem.- Tehát meggyőzte az öreget arról, hogy kapjak egy esélyt jó embernek lenni. Aztán az ismertsége miatt eltudta intézni -hogyha elérem azt a kort-, helyet biztosítsanak nekem a tanári egyetemen. Aztán ott bemutatott a Négyszeműnek, és a dolgok haladtak tovább. Rejtély, hogy miért volt ilyen önzetlen velem, de kiemelt a porból. Emma, ha apád nem lett volna, most vagy halott lennék, vagy egy legalja bűnöző. -ér a történetének végére, amit az ölében helyet foglaló könnyes arccal, elkerekedett szemekkel hallgat végig és próbál feldolgozni. Képtelen bármit is reagálni az elhangzottakra. Hosszas erőgyűjtés után emeli meg jobb kezét és törli ki Levi szemeiből a csillogó könnycseppeket, amiknek hiába nem engedett utat, ugyanolyan jól láthatóak. Óvatosan a vállára dönti a fejét és halkan a fülébe búgja, a sírástól kissé érces hangon: „Levi, én annyira sajnálom."

-Régen volt már, Kölyök. -simít végig a hátán.

-És most mit akart tőled? -kérdezi őszintén tartva a választól, ugyanis ezek után már semmi jóra nem számít tőle. Mondhatni retteg, hogy visszarángatják a nehezen lezárt múltjába.

-„Munkát" ajánlott. De nem kell tartanod, a napnál is világosabban a tudtára adtam annak a mocsoknak, ha mégegyszer a közeledben látom, botrányt csapok. -közli megnyugtatónak szánt szavait, mire Emma idegesen felhorkant.

-Még ilyenkor is értem aggódsz, te eszelős! Komoly bajba is kerülhetsz, ha így beszélsz vele. Egész egyszerűen udvariasan vissza kellett volna utasítanod. -korholja, mintha csak az anyjának hinné magát. Levi erre haloványan elmosolyodik és a lány haján húzza végig puha kezét, egészen a tarkójáig, ahol aztán megállapodik, majd annál fogva húzza magához egy csókra.

Ezzel végre eljutottak kapcsolatuk azon mérföldkövére, hogy egyenlő felekként állnak egymással szemben. Végre tényleg társak lesznek az élet dolgaival szemben -és nem csupán egy pár. Végre együtt fognak élni, és nem csak azonos légtérben. Ebben a pillanatban megalakult közöttük egy kimondatlan egyezség, miszerint semmi titok, helyette viszont feltétel nélküli bizalom egymás irányába, hiszen: „ha egy pár vagyunk, akkor felelősséggel tartozunk egymásért. Nem csak te értem, én is te érted!"

Emma egyre felbátorodva kezdi átvenni az irányítást -a kezdetben csak biztató pusziként indult- csók felett. Mire a következő pillanatban azon kapja magát, hogy Levi egy határozott mozdulattal fordít helyzetükön, ezzel elvéve tőle a vezetés örömét. Így az előző lovagló ülésből most átkerült egy háton fekvő pozícióba, miközben az általa úgy körberajongott férfi ismét ajkait kezdi ostromolni. Levegőhiány következtében kénytelen megszakítani a mámorító pillanatot, de következő kijelentésével azonnal kárpótolja érte:

-Szeretlek.

Egy szó csupán, mégis világokat mozgat meg és borít fel -egy egyszerű szó mégis a legfontosabb az összes közül. Az alatta elhelyezkedő lány, ha akarná, se tudná elrejteni kislányos zavarát, amelytől az orcái és fülei is egy sötétvörös árnyalatban pompáznak. Világéletében erre az egy szóra vágyott, azonban sosem kapta meg senkitől. Erwin kiskorában bizonyára jutalmazta ezzel a kifejezéssel, a „Büszke vagyok rád!" mellett, de az teljesen más. Más mikor egy férfi a karjába zárva szerelmi vallomást tesz neked, főleg ha már hosszú-hosszú évek óta sóvárogsz utána, elérhetetlennek gondolva őt. Most viszont itt van egy karnyújtásnyira, és ugyanúgy érez, ahogy Emma. Ez felbecsülhetetlen.

-Én is szeretlek. -feleli alig hallhatóan, elérzékenyülve, mire Levi egyesével puszilgatja le az arcát mardosó könnyeket.

-Soha, senki nem bánthat téged többé. -ígéri meg végül, amit már egy jó ideje bizonygat a lánynak. Előző cselekedetét folytatva húzza szét a lány csipkés pizsamájának fűzőjét és bizonyítja be neki, az érzései valósak.

Egy kis idő múlva a mellette szuszogó férfi arcát simogatja, és magában tesz esküt a számára oly sokat jelentő ígéretére válaszolva:

-Nem ígérhetem, hogy én is védelmezni tudlak, de erre szükséged se lenne. Viszont a szavamat adom, hogy mindig melletted leszek. -csókolja homlokon, majd ő is átadja magát a csalogató sötétségnek.

Így kaphatta meg Emma teljes egészében, végérvényesen azt a személyt, akit bárhová követne.

(Köszönöm szépen a több, mint 100 vote-ot!❤️)