Ha mellettem leszel - Levi fanfic

19. fejezet

Emma másnap reggel Levi szobájában ébred, a férfi mellkasára hajtott fejjel. A fekete hajú kisimult arcát enyhén -a rajta helyet foglaló- lány irányába döntve pihenteti fehér párnáján, miközben nagy tenyere Emma hátán megállapodva felejtődött.

Sosem adódott még lehetősége ilyen közelről, ilyen sokáig szemrevételezni az arcát, amely most kivételesen oly békésnek hat. Mindig szigorú tekintete, most teljesen gondtalan. Levi-t csak a mogorva kisugárzása teszi félelmetessé, egyébként kifejezetten szép arca van, még annál is szebb acélkék szemekkel -melyek ugyan most csukott állapotban vannak, de Emmában élénken él a látványuk. Ha lenne bátorsága: mutató ujjával, a férfi homlokától indulva simítana végig, egészen íves, vékony ajkaihoz, ezzel ismét megtapintva rajongásának élő és lélegző személyét, akit oly hosszú várakozás után, végre magénak tudhat. Viszont kislányos zavarában levegőt venni is alig mer. Fél, hogy felébreszti a férfit, hozzá érni meg végképp nincs bátorsága. Az éjszaka történtek után igazán gyerekes tőle, de nem biztos benne, szabad-e megérintenie. Lepillant fedetlen mellkasára -rajta másik, szabad keze pihen-, lassan és egyenletesen emelkedik, majd süpped vissza eredeti állapotába, az automatikus, ösztönösen működő cselekedet mellé halk szuszogás társul.

Végül minden bátorságát összegyűjtve dönti el, kisöpör egy kósza, fekete hajtincset a férfi homlokából, kezének útja során azonban kézfején érzi Levi orrából kiáramló forró levegőjét, amely csiklandozza bőrét. Úgy érzi, nem tud betelni a látvánnyal.

Egy apró, pár másodperces érintés volt csupán, míg Emma eltűrte a hajszálait, de neki épp elég volt arra, hogy szemei kipattanjanak, és szembe nézzen az őt bámulóval. A lány ijedten kapja el tekintetét, és a csukott ajtót kezdi vizsgálni, mintha ezzel álcázhatná, hogy hosszú percekig a férfit szuggerálta.

-Tisztában vagy vele milyen morbid, hogy még ki se nyitom a szemem, de te már a képembe hajolsz? –jegyzi meg epésen, miközben Emma cselekedetét utánozva, füle mögé simítja egy elvándorolt, barna tincsét.

Paradicsom vörös fejjel fordul a még mindig hanyatt fekvő felé, miközben pozíciót vált, így hasra fordulva kerül arca a tenyerébe. Hosszú másodpercekig nem szólal meg, csak gyűjti a bátorságot, hogy végül feltehessen egy kérdését:

-És most? -Levi nem felel, csak kérdő tekintettel Emma arcát fürkészi.

-Most... Mi van köztünk? -próbálkozik be még egyszer halálosan komoly arckifejezéssel.

-Tch, mi lenne Kölyök?! Ne idegesíts már korán reggel. Nem elég egyértelmű? -kászálódik ki az ágyból, majd magára ölt néhány elől hagyott ruhadarabot, így vonul ki a konyhába.

Emma kicsit megszeppen a nyers reakciótól, amely egy pillanatig sem adott választ kérdésére. Azonban követi a férfi példáját és -már felöltözve- siet utána. Levi valamit matat a telefonján, Emma addig lefőz maguknak egy szokásos reggeli kávét, majd a férfi kezébe nyomja, és azon nyomban neki is lát tojásrántottát sütni két személyre. (Úgy látszik az ő szeretet nyelve az "addig etetlek és itatlak, ameddig rám nem szólsz érte"-féle gesztus.)

Az idilli -legalábbis Emma számára nagyon is idilli- pillanatot telefonja csippanása szakítja félbe.

Marcus Webster

-Az istenit, van ma pincér, aki bejön dolgozni? -érkezik a csoportos chat-jükbe a feldúlt üzenet főpincérüktől. Ekkor hasít belé a szörnyű felismerés: -Banyek, délelőttös lettem volna.

Az első gondolata, hogy miután összekapta magát, felhívja Olivert sajnálkozva, miközben éppen munkahelyére rohan, így az majd biztos elnézi neki az apró malőrt, mivel sosem fordult még ilyen elő. Azonban terve azonnal a képzeletbeli szemetesben landol, ugyanis a tegnapi után, nem tartja jó ötletnek, hogy beszéljenek. Nem büszke rá, de már meg is bocsájtott, sőt titkon kis hálát is érez, mivel, ha Levi-nak nem kellett volna őt ismét megmenteni, most nem lennének.. -nos, még nem tudja milyen viszonyban. De azért fenntartásai is vannak Olie irányába. Nem tudja mire vélni mi is volt pontosan a tegnapi. Sosem feltételezte volna a fiúról, hogy ilyen erőszakos legyen egy lánnyal, viszont mindig is tudta, hogy szinte mindenkinél bepróbálkozik, aki nőnemű. Tény, hogy nagy játékos, de mindig tisztelettudóan "udvarolt", bármiféle bántó szándék nélkül. Sosem ígért senkinek semmit, így nem volt -annyira- tisztességtelen, mikor beközölte, hogy semmi komolyat nem akar. Most ellenben tényleg túl ment egy bizonyos határon, arról nem is beszélve, hogy évek óta barátok, és ezzel a vallomással, most mindent össze zavart.