22. fejezet

138 13 1
                                    

-Négyszemű, ne nyomkodd össze-vissza! Ez volt az első és az utolsó, hogy ilyen hülyeség miatt jövök ide. –morogja el kelletlenül, hátra se fordulva, miközben kávéscsészéjét behelyezi a nő mosogatójába, majd készül is magára hagyni.

-Puszilom Emmát! –kiabálja derűsen az ajtón kitávozó férfi után, aki erre már csak halk dünnyögéssel reagál valami érthetetlent.

Haza felé úton elhalad Emma munkahelye mellett, fél szemmel pillant csak oda, de pontosan olyan gyűlölettel, mintha egy üzletre lehetne egyáltalán haragudni. Nyílt titok, hogy próbálja szabotálni a lány munkáját -mégpedig azzal, hogy kicsit korábban érkezik érte, hogy hazavigye, vagy épphogy késve viszi oda-, de nagyon úgy látszik: főnöke nem szándékozik megválni tőle –Levi legnagyobb idegességére. Természetesen nem azzal van problémája, hogy dolgozik –ez elkerülhetetlen-, de az, hogy időt és energiát pazarol valamire, amit teljes szívéből gyűlöl, eléggé bosszantja őt. Főleg, mert számtalan más munkalehetősége is adódna, és még csak a fizetése sem jó annyira, hogy megérje megszakadni cserébe.

Lelassít egy benzinkút mellet, majd teletankolja autóját, közben folyamatosan azon jár az agya, mit is tehetne, hogy barátnője belássa, milyen sok időt is áldoz arra a helyre.

.............................

Lakásukban eközben Emmán -oly hosszú idő után- ismét kezd eluralkodni a szörnyű szorongás. Érzi, ahogyan arcizmai megfeszülnek, majd szeme alatti területek enyhe tikkelésbe kezdenek. Tudja, hogy ez nem feltűnő –ha csak nem bámulnak az arcába, észre sem veszik-, de akkor is frusztráló jelenség, melyet sajnos nem sikerült maga mögött hagynia. Ellenben ez alól kivétel a körmei rágása, az utóbbi időben ugyanis arra egyáltalán nem volt példa, még egész szépen vissza is erősödtek elgyengült körömágyai, melyek növekedésnek indultak, így kezei most már inkább hasonlítanak egy nőére, mint egy hat éves kisfiúéra.

-Előadná végre, mit is szeretne pontosan? Kezd untatni a mellébeszélés. –szakítja félbe a nő ügyeiről csacsogó férfit. Ehhez a cselekedethez valóban minden bátorságát össze kellett kaparnia, hogy hangja ne remegjen úgy, mint egy riadt kismadáré. A férfi erre előző gondtalan vigyorát levedli, majd egy sokkal lekezelőbb ábrázatot varázsol magára, mely láttán Emma úgy érzi, mindjárt lepisili a bokáját.

-Most lecsesznélek, hogy modortalan vagy, de gondolom a Törpe mellett muszáj volt meg tanulnod visszabeszélni. –gúnyolódik, mire Emma már szó szerint kifutna a világból. Éppen szólásra nyitná a száját, mire a bejárati ajtó nyitódni kezd:

-Megjöttem Kölyök, Hange azt mondta... –akad el a szava, mikor megpillantja a „kölyköt" és egy egyáltalán nem szívesen látott vendéget egy asztalnál ülve kávézni. –Mit akarsz itt? –kérdezi olyan idegesen, amilyennek a megszeppent lány sosem látta még párját. Ijedten cikázik tekintete a kopaszodó fekete és Levi között.

–Talán mégse kellett volna beengednem... -jön rá végre magától is.

-Azt hiszem, inkább most magatokra hagylak titeket. –somfordál el az alacsonyabb mellett, mintha így kevésbé lenne egyértelmű, hogy mekkora baromságot csinált.

-Nem szükséges Madárkám, nem fog sokáig tartani. –mosolyog tenyérbe mászóan szélesre húzva száját az idősebb Ackerman.

-De, ez egy nagyszerű ötlet. Hagyj magunkra! –szűri ki fogai közt Levi, egy elég elborult tekintettel megfűszerezve, így Emma bármi féle reakció nélkül „menekül" el otthonról. Nem biztos benne, hogy Eren ideje megenged most egy váratlan vendéget, abba viszont biztos, hogy Hange-ból a tegnapi is bőven elég volt egy kis időre. Így jobb dolga híján –kivételesen vendégként- ellátogat munkahelyére. Délután lévén még biztos ki van helyezve a süteményespult, tehát nem titkolt célja magáévá tenni néhány gesztenye szívet.

Ha mellettem leszel - Levi fanficWhere stories live. Discover now