Emma kiskora óta küzd kétségekkel és szorongással. Elképzelése sincs jövőjét illetően, de elszalad feje fölött az idő, így helyzete egyre kilátástalanabb. Nevelőapja, Erwin -aki legjobb barátja halálát követően magához veszi a lányt- igyekszik támog...
Ígéretéhez hűen szombat délután a kis vintage stílusú kávézóban ücsörögve szürcsöli a rendelt zöldteáját, miközben a férfire vár. Be tartotta a szavát, és tényleg elhallgatta Eren előtt az édesapjával kapcsolatos dolgokat. Az igazsághoz viszont nagyban hozzátartozik a tény, hogy fogalma sincs, hogyan lehet felvezetni egy efféle vallomást, tehát nem csak ígérete miatt titkolta el. Hiába biztos benne, hogy a türkiz szemű nem akadna fent ezen, és maximum apját kérné számon, akkor sem merne előhozakodni ezzel. Emma azonban olyan bűnösnek érzi magát, mintha legalábbis, ezért ülne a kávézóban, hogy kirabolja azt. Őszintén retteg, hogy mi célból hívhatta ide Grisha, főleg attól, miért kell ilyen titokban tartani a találkozót. Csak reménykedni mer benne, a férfi nem egy perverz pszichopata, aki valami szörnyű dologra készül. A percek éveknek tűnnek, de még mindig nem sikerült beesnie, pedig már vagy negyed órája késik. -Ez nagyban hozzájárul Emma feszültségéhez.- Nem elég, hogy zaklat, még az időmet is rabolja. -szitkozódik magában a lány, miközben táskájáért nyúl, hogy kivegyen egy zsebkendőt. Nagyon úgy fest, hogy a kora őszi esték már elég hűvösek ahhoz, hogy megfázzon az ember.
Emma éppen elrugaszkodva emelkedne fel a kis fotelből, mikor egy ballonkabátos alak lép be a kávézó világos színű, boltívszerű ajtaján. Lépéseit egyből a lány felé irányítja, majd lehuppan vele szemben.
-Szervusz. -köszön egy kedves mosoly kíséretében. Mégis olyan hamisnak hatott arckifejezése. Nem tűnik bűnözőnek, vagy különösen veszélyes alaknak, de mégis szörnyű unszimpátiát vált ki a lányból, amit persze nem is akar palástolni, így egy megvető pillantás kíséretében hányja a férfi szemére; "Késett!".
-Tudom, ne haragudj! Fel tartottak a munkahelyemen. De hogy ne is raboljam tovább az idődet, Kedves, egyből a tárgyra térnék. Tudod, elképzelésem sincs, hogy vezethetnék fel neked egy ilyen témát, szóval kezdeném is egy kérdéssel, -ha nem sértelek meg persze!- Van bármi emléked megboldogult szüleiddel kapcsolatban? -Emma meglepetten hátrahőköl fejével, majd amint észbe kap, rendezi vonásait. Szeretne határozottnak tűnni, de nem elhanyagolható a tény, hogy tagjai remegnek a kínos szituáció következtében.
-Honnan szedi, hogy nem élnek? -kérdez vissza, mivel ijedtségében választ adni is képtelen. Közben igyekszik legyűrni magában az erős késztetést, hogy kezét szájához emelve átadja magát -az ezek szerint még mindig visszatérő- gusztustalan látványt nyújtó és öncsonkító szokásának.
-De ha lenne is bármi emlékem, nem mocskolnám be őket azzal, hogy egy idegennek fecsegek róluk. -köpi a szemüveges férfi felé a szavakat. -Alig várja, hogy szabaduljon és visszatérhessen biztonságot nyújtó kollégiumi szobájába. Átkozza a pillanatot, mikor felvette a telefont ennek az embernek.-
-De a nevüket azért tudod? Vagy Erwin még ezt sem árulta el neked? -teszi fel egyre követelőzőbben a következő kérdését.
-Persze, hogy tudom. Mike Zacharias és ... -akad el a szava, nem biztos benne, hogy meg kéne osztania vele.
-Édesanyád pedig, Marie Dok. Igazam van? -húzza gúnyos mosolyra száját. -Szeretném ha tudnád, hogy nem Mike nem az édesapád.
-Tessék? -szeppen meg a lány. -Honnan szedi maga ezt? És egyébként is, honnan tud rólam ilyen információkat?
-Tudod, több közöm van ehhez a történethez, mint gondolnád. Erwin és Mike osztálytársaim voltak középiskolában. Ők ketten mindig is legjobb barátok voltak, de a vak is látta, hogy Erwin többet érzett iránta egyszerű barátságnál. Nyílt titok volt, hogy szerelmes a legjobb barátjába. -Gondolom, neked erről nem szívesen beszélt volna. -jegyzi meg mellékesen.
-Tehát, Mike és Marie már középiskola óta egy pár voltak, Erwin meg csendben tűrte a sorsát. Majd egyetem után Marie terhes lett, és világra hozott téged, az egyetlen gond az egésszel, hogy akkor esett teherbe, mikor éppen egy nagyobb veszekedésük után szünetet tartottak. Mike számára egyértelmű volt, hogy nem az ő lánya vagy, de valamiért úgy érezte felelőséggel tartozik érted. Aztán jött az autóbaleset, amiben elhunytak. Innentől te is ismered a történetet. -magyarázta hosszasan a férfi, kínosan ügyelve arra, nehogy valaki meghallhassa történetét.
-Erwin meleg?-teszi fel a számára legmeghökkentőbb kérdést Emma. Persze az is meglepettséggel tölti el, hogy eddig apjának hitt személyhez, valószínűleg igazából semmilyen rokoni kapcsolat nem fűzi, mégsem tud különösebben hogy reagálni rá. Sosem ismerte, semmilyen emléke nincsen sem a férfiről, sem édesanyjáról. Nem érez különösebb fájdalmat a hírrel kapcsolatban. Inkább az zavarja mérhetetlenül, hogy egy kívülálló személy próbálja bemocskolni megboldogult szülei emlékeit. Az Erwinnel kapcsolatos állítás viszont tényleg lefagyasztotta egy pillanatra. Az első gondolata egyből az volt, hogy képtelenség. Nem mintha zavarná, ha így lenne, ettől nem lenne kevesebb a szemében. Ugyanúgy ő jelentené számára a családot, de akkor is letaglózta a gondolat, mivel ez egy kisebb gyermeki álmot rombol benne össze. Kiskora óta az egyik ördögi terve, -saját, fucsa házassági elképzelései mellett- hogy Erwint és Hange-t összehozhassa valamilyen módon.
-Látom nem fogtad meg a lényeget, Emma. Te az én lányom vagy.
-Tessék? -ejti ki a lány kezéből az eddig mereven szorongatott ezüstszínű teáskanalat. -Ez.. ez biztos?
-Ez teljesen biztos. Marie is beismerte, külön nekem is és Mike-nek is.
-És.. és Erwin tudja? -teszi fel következő kérdését. Igazság szerint még vagy ezer kérdéssel bombázhatná a férfit, de ezen szavak kierőltetése is akadozva sikerült csak.
-Én nem tudhatom, hogy pontosan tudja-e, hogy ki a vérszerinti apád. Feltételezem, hogy nem. De az biztos, hogy tudja nem Mike az, ennek ellenére felnevelt téged. Hálás lehetsz neki. Azt meg, hogy elmondod-e neki, rád bízom. Dönts belátásod szerint. -készül rá távozására a magas férfi, de Emma megelőzi még egy fontosnak ítélt kérdéssel.
-Akkor Eren a féltestvérem? -kerekednek el szemei. A férfi csak alig észlelhetően bólint egyet majd magára hagyja a lányt ezer megválaszolatlan kérdéssel, amiket senki másnak nem tehet fel.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
