29. fejezet

120 13 1
                                    

Bármiféle etikettel kapcsolatos szabályt, mely a kopogásra vonatkozik, figyelmen kívül hagyva kezd dörömbölni a ház ajtaján. Farlan szólásra nyitná száját, de Isabel leinti, és elégedetten figyeli a barna lány dührohamát. Már épp fel is tenné költői kérdését a fiú számára, hogy: „Nem emlékeztet valakire?", mikor az ajtó nyikorgása belé fojtja a szót.

-Mi van? –nyit ajtót teljes mértékig érthető felháborodással egy törékeny alkatú, ősz hajú férfi. Szájából csak úgy árad az alkohol szag, mikor ismét szólásra nyitja azt:

-Emma! Kicsikém! Micsoda meglepetés! Kerülj beljebb! De mit dörömbölsz ilyen idióta módon, már azt hittem, épp kirabolni akarnak. –áll félre az ajtóból, ezzel szabad utat engedve. –Áh és a barátaid? –pillant a vörösre és a szőkére, valamiféle magyarázatra várva. Emma azonban nem zavartatja magát, fejével bólint a másik kettőnek, hogy kerüljék ki az öreget és fáradjanak be.

A barnahajú lány parancsoló tekintetével nem szállnának most hadba -ugyanis látják rajta, hogy egy hajszál választja el attól, hogy kilógassa az öreget az ablakon-, így szépen szót fogadva sasszéznak el Nelson mellett.

Bármiféle engedély nélkül huppan le a kanapéra, karjait összefonja mellkasa előtt. Gyűlölettel teli tekintetével már-már felnyársalja a házigazdát, aki értetlenül áll az egész előtt.

-Baj van Kedvesem? Úgy nézel mintha ártottam volna neked. –kezd kínos nevetésbe a hangulat oldásaképp, de a látogatói sziklaszilárd aurája egy pillanatig nem gyengül.

-Éppenséggel nem nekem. –szűri ki fogai közt, mire az öreg kérdőn vonja fel egyik szemöldökét.

–Mond valamit az a név, hogy Levi Ackerman? –szól közbe Farlan, mielőtt Emma túlságosan előreszalad a cselekménnyel.

-Ackerman, ha'? –kérdez vissza meglepően derűsen. –Ismertem egyet közülük. Mit ne mondjak gyűlöltem is rendesen, de azért tiszteltem is, amiért jobb volt nálam –hiába volt sokkal fiatalabb. Valljuk be tanulhattam volna, tőle, de a büszkeségem akkor azt mondta inkább tekintsek rá vetélytársként. Kár, hogy nem érhettem a nyomába. –meséli nosztalgikusan, még mindig jó kedvűen.

-Tehát Levi-t nem ismeri? –kérdez bele Isabel akaratosan, nehogy már kimaradjon a lényegből, majd társaira pillant elismerést várva, hogy hallották-e milyen okosat kérdezett.

-Hozzá még nem volt szerencsém. Miért? Mi volt ez az előbb, hogy ártottam neki? –tesz kitérőt Emma megjegyzésére, mire a barna lány szemei fennakadnak.

-Mi az, hogy nem ismeri? Maga kent rá mindenféle hülyeséget a rendőrségen, nem?! –fröcsögi ingerülten az arcába. Farlan folyamatosan nemlegesen rázza a fejét, hátha attól a lány végre elhallgat, de tudomást se vesz róla. A fiú szerint jelenleg nem a legokosabb döntés mindenkinek elárulni ezt a részletet, de mivel visszaszívni nem lehet, így gyorsan mentené a menthetőt:

-Nézze Nelson! Emma párja börtönbe került... ártatlanul. –fűzi hozz hezitálva, hátha nem egyértelmű. Tisztában van vele, hogy Levi-nak vannak bűnei, de mindenkinek vannak, aki odalentről származik. Ezek alapján ő is, és Isabel is börtönbe kerülhetnének, legalább öt évre –amely valljuk be, borzalmasan sok idő. Levi azonban nem rossz ember. Tette, amit elvárt tőle az egyetlen ember, akire számíthatott. Hiába volt ügyesebb, okosabb, és rafináltabb az átlagnál, akkor is csak egy befolyásolható gyerek volt, akivel a sors keze igazán elbánt. Mindannyian tudják, magától sosem kezdene efféle kétes dolgokba, mivel nem bűnöző –már nem. Viszont azt is igazságtalannak tartják, hogy egy –maholnap-harmincöt éves embert meghurcolnak húsz évvel ezelőtti bűneiért –melyeket még gyerekkorában követett el-, és úgy tartják számon, mintha még mindig bármi köze lenne az egészhez. Természetesen szörnyű dolgokat követett el, de azóta számtalanszor bizonyította, hogy a mogorva, undok álarc mögött ő is csak egy érző lélek. Minden epés megjegyzése, minden undok gondolata és minden gyűlölete a Földalattiban átélt szörnyűségek miatt van. Ő sem született gorombának –ahogy senki más sem-, a világ, amiben élt, az kényszerítette bele. Hiába szakadt ki onnan, az emlékei nem fognak sosem eltűnni arról a nyomorról, amiben ott élt. Számtalan verekedést nézett végig, és vett részt bennük. Embereket látott szenvedni és meghalni. Folyamatosan csak a pénz körül forgott minden, és ebbe nevelődött bele –nem csoda hát, hogy traumák millióit cipeli a hátán. Mindenki lelkét eltorzítaná ennyi szörnyűség, ő viszont gyerekként élte ezt át, nehéz lenne így kiegyensúlyozott felnőttnek lenni. Ennek ellenére mégis egy teljesen átlagos ember lett belőle: dolgozik és párja van. Semmi törvénybeütközőt nem követ el, így elképesztően bosszantó, hogy valaki más rosszindulatából adódóan került börtönbe.

Ha mellettem leszel - Levi fanficWhere stories live. Discover now