Ha mellettem leszel - Levi fanfic

10. fejezet

Az idő mindig akkor telik a leggyorsabban, mikor nem kéne. Mikor legközelebb észbe kap már szombat délelőtt nyitja ki szemeit, a redőny résein beszűrődő zavaró fénysugarak miatt. Mire felvirradt ez a nap, Emma már konkretizált stratégiákkal állt elő, annak érdekében, hogy elhalaszthassa a ma esti találkozóját. -Bár hiába halogatja, előbb utóbb szembe kell nézni Erennel. Jobb túlesni rajta.-

Erwin szemmel láthatóan nem ugrált örömében, mikor megtudta hova is hivatalos neveltlánya, de nem tarthatja vissza. Végülis jogában áll megismerni az édesapját. Emma sokáig vacillált azon megéri-e elhallgatni ezt a szőke elől, de végül arra jutott, ha már a szavukat adták egymásnak, hogy semmi titkuk nem lesz maguk közt, ez nem elég ok arra, hogy megszegje ígéretét. Még akkor sem, ha a férfi foggal, körömmel tiltaná.

Egy gyors készülődést követően első útja egyből a kis pékségbe vezetetett, ahol ismét Oliver fogadja.

-Már azt hittem nem is látlak többet. -kezdi a társalgást egy tipikus ragadozó mosollyal a szőke fiú.

-Nincs akkora szerencséd. -vágja rá miközben levágódik a pulthoz legközelebbi asztalhoz tartozó székre.

-Mi nyomja a lelked, Drága? -kérdezi, egészen élethűnek ható aggódalommal az arcán.

-Hosszú történet és meglehetősen unalmas. Viszont egy karamellás latte-t szeretnék és egy gesztenye szívet.

A fiú kötelesség tudóan neki lát a kávé elkészítésének, utána pedig egy szép, fehér süteményes tányérra helyezi a sütit. A pultból kilépve a lány elé helyezi a tálkát, majd mikor második körben tér vissza, kezében két poharat szorongat. Levágódik Emmával szemben és belekortyol saját latte-jába.

Majd másfél órát beszélgettek mindenféle hétköznapi dologról, mire kissé kényesebb vizekre eveztek.

-Ja, szóval nagyon úgy néz ki én viszem tovább az üzletet. -közli Oliver mintha ez teljesen átlagos információ lenne. Emma gondolatai egyből az idősebb Nelson felé terelődnek. Őszintén szomorú, amiért lehet, hogy nem látja többet. Megérti, hogy az emberek egy bizonyos kor elérése után, már nem szívesen dolgoznak, főleg nem vezetnek egy vendéglátóhelységet. Túl sok stressz ez egy idős embernek.

-De, azért minden a régi marad, ugye? -kérdezi jól látható aggodalommal. A Honeymoon pékség mindig is részét képezte legszebb éveinek, nem szívesen válna meg emlékei egy darabkájától. Igazság szerint, ha a bácsit nem is valószínű, hogy a pult mögött tudhatja, ha a helység a régi marad, már az is kedvező.

-Hát, ami azt illeti... Apámmal azt terveztük, hogy napközben pékség maradhatna, de esténként inkább bárként üzemelne majd. Nem lesz ez akkor változás, csak nagyobb személyzetre lesz szükség és határozottan több vendég lesz. -kezd önkéntelen magyarázkodásba a lány kétségbeesett arca láttán. -Mondjuk dolgozhatnál te is itt. -tesz egy légből kapott ajánlatot a szomorkás hangulat oldásaképp.

Emma erre halkan felkuncog.

-Majd ha fagy.

Pontosan tudja, hogy Olie-nak ennyi idősen már profitorientáltan kell gondolkoznia, ha fent akar tartani egy vállalkozást. Márpedig ez a pékség éppen hogy csak fenntartja magát, ami bőven kevés. De valahogy mégis rossz belegondolnia, hogy már ez sem lehet a régi.

.......................................................

Haza felé megáll egy kisebb éjjel-nappali bolt előtt. Eszébe jut, hogy mégse érkezhet üres kézzel vendégségbe. Vásárol egy doboz bonbont, egy üveg édes pezsgőt és egy kis cserepes virágot, melyet egyértelműen Eren édesanyjának szán.