A kalóz átka (Befejezett történet)

5. Fejezet

Sziasztok.
Egy újjabb hétfő, egy újjabb friss ropogós fejezet.
A mai részben, Darlia talál valamit, mely talán előrébb viheti a keresésben az átok után, de valami történik.
Kellemes olvasást kívánok hozzá.

Könyvek és a medál.

A Deliah tenger most nagyon mérges lehet, mert a víz bejutott a hajóra. Rettenetesen zúg és mi meg hánykolódunk. Jacobo kabinjában vagyok, mert a könyvet olvasom, amit kölcsönbe kaptam a sziget urától, Zippertől. A kabinban nagyobb a fény, de félek a tengertől. A hajón mindenki azon dolgozik, hogy kijussunk a viharból. Segíteni akartam, de Jacobo nem engedte.

- Tudom, hogy segíteni akarsz, de nekem meg kell védenem téged.

- Én is ott akarok lenni.

- Darlia, kérlek, maradj a kabinomban. Olvasd a könyvet.

- Jó.

Felálltam és a kis ablakhoz mentem, mert rossz érzésem támadt. A tenger fekete színű volt és magasra csapott a víz. Félelmetes volt nagyon. Ekkor Jacobo jött be teljesen elázva és mérgesen. Visszamentem a helyemre, mert nem akartam neki útban lenni.

- Haladtál valamire?

- Nem.

- Jó.

- Mi a helyzet kint?

- Minden rendben van.

- Az jó.

A törülközővel megtörölte sörényét és rám nézett. Olyan érzésem volt, hogy mondani akar valamit, de mégsem. Leült és maga felé fordította a könyvet. Eszembe jutott az álom, melyben apa azt mondta, hogy Zipper jobban fog vigyázni rám, mint Jacobo. Miért? Úgy éreztem, jobb lenne, ha egyedül hagynám. Fel is álltam, hogy úgy beszéljek vele.

- Jacobo, visszamehetek a kabinomba?

- Talán nem jó itt?

- Szeretnék pihenni. Kint már sötétedik.

- Tényleg?

Felállt és megfordult, majd visszanézett rám.

- Elkísérlek a szobádba.

Intettem és elindultunk, de nem is szóltunk egymáshoz. Mikor az ajtót kinyitottam meglepődtem, mert a szobám száraz volt. Sehol sem volt jele víznek. Beljebb mentem, de Jacobo kint maradt. Mikor megszólalt, a hangja szomorúnak tűnt. Nem értettem mi a baja.

- Akkor aludj jól.

- Te is.

Kimentem a folyosóra és néztem, ahogy eltűnik. Bementem a szobámba és csak álltam az ajtónál. Eszembe jutott, hogy a könyvet nála hagytam, de az is igaz, hogy eddig is ott maradt. Megmosakodtam és lefeküdtem aludni. Álmomban megint a roncsnál jártam, de most láttam Zippert is. Meglepődtem, de tudtam, hogy nem véletlen. Követtem, és amikor beértem, olyannak voltam tanúja, melyet nem is értettem. Zipper a magas papagáj emberré változott. Odament anyához és megsimította a pocakját.

- Minden rendben van veletek?

- Persze.

- A fiúk majd hoznak nektek mindent.

- Igazán nem kellene.

- Kérlek!

- Jó. Köszönjük.

- Megyek is, mert vissza kell mennem a szigetre. Ha kell valami, üzenjetek.

- Úgy lesz. Köszi, hogy benéztél.