A kalóz átka (Befejezett történet)

13. Fejezet

Sziasztok!
Tudom megcsúsztam vele. Ne haragudjatok rám, nekem is bele kell rázodni, hogy újra munka van 😊
Meghoztam a friss fejezetet, melyben érdekes beszélgetésnek lehettek tanúi.
Kellemes olvasást kívánok hozzá 😊

             A csata előszele

Darlia a tengert nézte megint. Az elmúlt két hétben minden csendes volt. Jacobó egyszer feljött, hogy beszéljenek, de a lány nem volt hajlandó. Sok mindent megtudott és nagyon fájt, hogy az, akiről azt gondolta, hogy jó, mégsem az. Darlia csalódott és megbántott volt.  Orionnak még nem sikerült a szüleit kihozni a börtönből, pedig próbálkozott. Lent a bárokban folyt a tivornya. A kalózokat semmi sem érdekelte, csak hogy igyanak és mulassanak, de egy valakinek feltűnt, hogy már két hete itt vannak. A hajó szakácsa kiment a hajóhoz, de ekkor észrevette, hogy az orvos nagy ládákat cipel onnan fel a hegyre. Óvatosan követni kezdte és megdöbbent, amikor meglátta, hogy egy kis házba viszi. Az ablakhoz ment, mert kíváncsi volt ki lehet még ott. Darlia éppen egy térkép felett görnyedt, amikor Orion megérkezett a ládáival.
- Meghoztam őket, Darlia.
- Egyszerre?
- Persze.
- Nem volt így nehéz?
- Nem. Ide teszem a sarokba.
- Köszönöm. Gyere, mutatok valamit.
Mircilla úgy döntött, hogy kideríti, mi folyik itt. Bekopogott és beinvitálták.
- Szia, Mircilla. Mi járatban vagy?
- Miért van itt a ládád?
- Azért, mert én itt maradok a szigeten.
- Micsoda?
- Igen.
- Nem teheted meg!
- Miért?
- A hajón van a helyed.
- Már nincsen. Jacobóval megbeszéltem.
- Ő sosem enged el senkit sem.
Orion érezte, hogy a házimacska tud valamit, amit nem mond el. Hellyel kínálta, majd gyorsan a székhez kötötte. Darlia csak nézte az egészet és hagyta, hogy a bagoly intézkedjen. Sejtette, hogy van valami és ő is tudni akarta.
- Mond, Mircilla mit titkolsz?
- Én semmit.
Darlia közelebb lépett hozzá és az arcához hajolt. A macska szemeiben félelem volt, pedig nem akarja bántani.
- Kérlek, mond el nekem.
- Mit?
- Velem kapcsolatos a titok?
- Igen.
- Nem fogom elmondani, hogy tőled tudom.
- Biztos?
- Ígérem neked.
- Annak idején, mikor Jacobo elvitt téged abba a világba, a szüleidet a börtönbe vitette árulás vádjával. A börtönben minden nap kínozzák őket, hogy sose feledjék, kit árultak el. Apád karján lévő tetoválást használta fel, hogy téged magához láncoljon.
- Értem.
- Amikor megtudta, hogy ideérkezel azt mondta nekünk, hogy semmiről sem szabad tudnod, mert akkor lázadni fogsz ellene.
- Most már minden világos.
- Én sajnálom.
- Ne tedd, majd ő fogja nagyon sajnálni. Most menj vissza és kérlek vigyázz magadra.
- Mire készülsz?
- Nem mondhatom el, mert akkor elvész a varázs.
- Értem.
Mircilla még visszanézett az ajtóból és lassan lépdelt lefele a lépcsőn és azon gondolkodott, hogy vajon mi a terve Darliának. Magában megfogadta, hogy amikor eljön az idő, segít a lánynak, mert amit a kapitány csinál az nem helyes. Amikor leért szembe találta magát Blizzardal.
- Hol jártál?
- Sétáltam egyet.
- Tudod, merre van Darlia?
- Miért kérdezed?
- Valami nem stimmel és remélem, hogy a kapitány nem bántotta.
- Miért tenné?
- Te is tudod, hogy miért van itt Darlia.
- Igen.
- Félő, hogy Jacobo feldühödik és ő látja kárát.
- Láttam, de nem mondhatom el.
- Értem. Jól van?
- Igen.
- Akkor jó. Megyek, megkeresem Jacobót, hogy mikor indulunk.
- Rendben van.
A legénység többi tagja éppen kihallgatta ezt a beszélgetést és kezdték megérteni, hogy itt valami nagy baj van.  Összenéztek és elkezdtek egy tervet kidolgozni, hogy senkinek se essen baja. Darlia eközben már megtalálta a módját, hogy kihozza a szüleit, csak akadt egy bökkenő. Nem volt hajója. Orion megígérte neki, hogy szerez, és akkor elindulnak, de előtte volt valami, ami miatt a hegy is megrezdült. A csata előszele elérte őket.

Tudom rövidebb lett, de ennyire futottam most. A következő fejezt hosszabb lesz 😊

Mit szóltok a fejezethez?

Írjatok bátran, puszi nektek 😘