A kalóz átka (Befejezett történet)

15. Fejezet

Sziasztok!
A mai nap számomra szomorúan telt, mert eltemették 2. Erzsébet királynőt és nekem olyan volt, mintha a nagymamámat veszteném el másodszorra.
Hoztam nektek a friss fejezetet, ahol végre eljutunk egy család egyesüléshez.
Kellemes olvasást kívánok hozzá 😊

              A nagy találkozás

Darlia izgatott volt, mert végre megérkeznek a szülei a kis szigetre, mely az új lakhelye volt. Már lent toporgott a hajó kikötőknél és tördelte kezeit. Orion ott állt a háta mögött és kezeit a vállára tette, hogy a lány megnyugodjon, de tudta, hogy addig úgy sem lesz az, míg a szülei le nem szállnak a hajóról. A tenger nyugodt volt és ennek Darlia örült, mert nem lesz semmi baj. A hajó mely Jacobót viszi a börtönbe, éppen elhalad a hajó mellett, mely a lány szüleit hozza. Az oroszlán tudja, hogy nem sokáig fog börtönben maradni, mert őt senki sem tarthatja fogva. Nézi a hajót és látja a két embert, akik meggyötörtek, de erősek. Cadoc balra fordította a fejét és egy olyan valakit látott meg, akit nem akart. Felállt, hogy jobban lássa, de Jacobo rávigyorgott.
- Te! Ezért még megfizetsz, amit velünk tettél.
- Viszlát.
A két hajó elhagyta egymást és Darlia apja leült, de ideges volt. Megfogadta, hogy egy nap megöli Jacobót, mert amit velük tett az nem volt szép, de eszébe jutott a lánya. Felesége Cadoc kezére tette sajátját és rámosolygott. Lella tudta, hogy férje ideges, de ha nem nyugszik meg, az neki sem lesz jó. A hajó lassan haladt előre, de nem tudták, hogy mire számítsanak.
- Kedvesem, szerinted ki vár minket?
- Szerintem senki, hiszen halottnak hisznek minket.
- Igaz. Ki hozott ki minket?
- Nem tudom Lella, de azt igen, hogy Jacobó nem fog sokáig élni.
- Nem kellene megölni. Elég, ha sokáig szenved.
- Kedvesem, én nem így érzek.
- Tudom.
Ezután csendben voltak és hallgatták a tenger hangját. Darlia már kezdett aggódni, hogy a szülei nem érnek a szigetre.
- Orion, szerinted hol vannak már?
- Ne aggódj, nemsokára megjönnek. Ülj le egy kicsit.
- Nem tudok.
- Mint orvos kérem tőled.
A lány sóhajtott egy nagyot, majd leült az odakészített székre. A lába egyfolytában járt és a tenyere is izzadt. Érezte, hogy egyre jobban ideges. Lassan dél felé járt az idő, amikor a távolban megláttak egy pontot, mintha közeledne feléjük.
- Orion, nézd!
- Látom.
- Szerinted az mi?
- Lehet, hogy a szüleid hajója.
- Remélem is.
Darlia a száját harapdálta és remélte, hogy a pont tényleg feléjük halad. A hajó lassan körvonalazódott és végre a lány nyugodt volt. A hajó lelassított, majd megállt, és két ember hunyorogva lépdelt le a rámpán.
- Anya, apa?
Cadoc lassan nyitotta ki a szemét és egy lányt látott meg, aki hasonlított a feleségére. Lella közelebb ment Darliához és jól szemügyre vette.
- Hogy hívnak?
- Darlia vagyok. A lányotok.
- Tényleg te vagy az?
- Igen.
A nő magához húzta lányát és szorosan megölelte, majd elsírta magát. Cadoc is végre felfogta, hogy a lányát látja és odament hozzájuk, hogy megölelje őket. A kis család újra egyesülése szép látvány volt Orion számára és végre ő is boldog volt.
- Bocsánat, hogy szólok, de mi lenne, ha felmennénk a házba és ott beszélgetnénk?
A férfi a hang hallatára elengedte családját és a nagy bagolyra nézett.
- Orion?
- Igen, én vagyok.
- Örülök, hogy látlak. Jól vagy?
- Igen. Gyertek, menjünk fel.
- Persze.
A kis ház nagyon tetszett Darlia szüleinek, akik látták, hogy lányuk boldog. Leültek és egész nap csak beszélgettek. Másnap Cadoc eldöntötte, hogy körbe jár a szigeten és feltérképezi újra. Lella a lányával sétálgatott és beszélgetett. Eközben Jacobó már a börtön cellájában ült egy székhez kötözve és nézte a vele szemben álló orrszarvú, akinek kezében tüskés buzogány volt.
- Mi lesz most? Ha?
- Kiderült, milyen oroszlán vagy te.
- Milyen is?
- Ártatlan embereket küldtél ide.
- Az árulás az bűn.
- Ők emberek, tehát nem tartoznak ebbe a világba. Az árulásuk tehát nem létezik.
- Mondod te. Az én hajómat hagyták el.
- Igen, mert emberek, nem úgy, mint mi.
- Melléjük állsz?
- Igen.
- Akkor te sem vagy különb tőlük.
Ekkor nyílt az ajtó és Zipper lépett be. Jacobó csak vicsorított rá.
- Mérges vagy?
- Te is az lennél, ha senki sem hinne neked.
- Igaz, de a te esetedben bűnt követtél el.
- Micsodát?
- Embereket zártál ide.
- Szóval ők szentek lennének?
- Igen.
Jacobó most értette csak meg, hogy valójában végig egyedül volt. Senki sem volt mellette és itt fog maradni örökre. Viszont kigondolta, hogy megszökik, csak a megfelelő alkalomra kell várnia. Az orrszarvú elővett egy korbácsot és Jacobó mellkasára suhintott. Az oroszlán csak felszisszent, de nem szólt semmit. Zipper elment, mert volt még dolga, hiszen ő is szeretné látni Darlia szüleit. A börtönben sok állat jajveszékelését lehetett hallani, de senki sem foglalkozott velük. A szigeten lévő emberek végre leültek pihenni és a család boldog volt. Orion úgy érezte, hogy nem tartozik ide, ezért inkább kiment a házból.
- Ne haragudjatok, de megyek, szerzek egy kis fát.
- Orion.
- Hagyd csak lányom.
- Anya ő velem volt és segített nekem.
- Érzel valamit iránta?
- Nem is tudom. Kellemes vele lenni, de ennyi.
- Tudod ugye, hogy emberré tud válni.
- Igen, de miért tenné meg?
- Lányom szeret téged és tudom, hogy ő jó ember lenne.
- Úgy gondolod, apa?
- Igen.
- Majd meglátjuk. Megyek, megnézem, merre ment.
- Rendben van.
Orion csak a szikla széléhez ment és onnan nézte a tengert, mert levegőre volt szüksége. Senki se tudta még, hogy mi vár rájuk, de érezték, hogy az igazi csata csak ezután lesz. Darlia odament a bagoly mellé és nekidőlt a karjának. Orion elmosolyodott és élvezte a csendet és a békét, mely a szívébe költözött. Tudta, hogy mi vár még rájuk, de erősnek kell lenniük. A jövő még csak most fog kialakulni.

Remélem tetszett a találkozás. Máté csak öt fejezet és vége lesz a történetnek. Visszaszámlálás elindult.
Írjatok bátran, szívesen olvasnám 😊
Puszi nektek 😘