A kalóz átka (Befejezett történet)

10. Fejezet

Sziasztok!
Tudom kicsit megkésve, de meghoztam a friss fejezetet. A mai részben ellátogatunk egy szigetre, mely érdekes és fontos szempont lesz az átokjellel kapcsolatban.
Kellemesen olvasást kívánok 😊

Portleas sziget
Part 1.

A napok lassan telnek ebben a világban, de már féléve, hogy Darlia belecsöppent. Sajnos eddig csak annyit tudott meg, hogy az apjának a jel csak tetoválás. Azt az álmot senkinek sem mondta el, mert most már nem tudja, kiben lehet bízni. Jacobo egyre furcsábban viselkedik. Van olyan, hogy magában beszél, néha meg látni, ahogy gyötrődik. Darlia és Orion sem beszélget annyit, mert a lány nem akarja, hogy a kapitány mérges legyen. A mai nap érdekes, mert Jacobo az előbb hirdette ki, hogy elmennek végre a hírhedt szigetre, mely tele van bárokkal és ívós helyekkel. Darlia ennek nem örült, mert ő azokat a helyeket nem szereti. Lassan sétált vissza a szobájába és ült le az ágyára, hogy a könyvek egyikét olvassa, amikor kopogtattak az ajtón.

- Tessék?

- Orion vagyok.

- Gyere be.

- Nem zavarlak?

- Nem.

Az orvos a székre ült és előre dőlt.

- Szeretném, ha eljönnél velem a szigeten egy helyre.

- Hova?

- Majd megtudod.

- Rendben van.

- Jacobóval majd beszélek.

- Nem kell. Majd én elmondom neki, hogy ne idegeskedjen.

- Oké. Megyek, nem is zavarlak tovább.

- Szia.

Amikor becsukódott az ajtó Darlia tudta, hogy milyen beszélgetés vár még rá, de nem érdekelte. Letette a könyvet és elindult. Főnix a vállára szállt és együtt haladtak tovább. Megálltak és Darlia kopogott.

- Gyere be.

Jacob mint mindig az asztalnál ült és nagyon nézte a térképet.

- Nem zavarlak?

- Te sosem. Ülj csak le.

- Azért jöttem, hogy beszéljek veled valamiről.

Az oroszlán felnézett és érezte, hogy itt valami olyanról lesz szó, mely nem fog tetszeni neki.

- Mi lenne az?

- Orion felajánlotta, hogy megmutatja a szigetet, mert én nem fogok inni és elfogadtam az ajánlatát.

- Mi?

- Nem hallottad?

- Te Orionnal akarsz sétálgatni a szigeten?

- Igen.

- Értem. Mi lesz, ha nemet mondok?

- Akkor többet nem szólok hozzád és nem fogom elmondani, hogy mit tervezek és kivel.

- Ó.

- Jacobo, eljöttem hozzád, hogy elmondjam, mit fogok csinálni. Nem fog bántani, mert érzem. Bíznál bennem?

- ....

- Kérlek.

- Jó, de ha bármi bajod esik, nem kegyelmezek neki.

- Rendben van.

- Köszönöm. Megyek is, hagylak dolgozni.

Darlia a folyosóra érve nagyot sóhajtott, mert sikerült elérnie, amit akart. Főnixszel együtt felmentek a fedélzetre és onnan nézték a tengert, de egy kis pontot látott meg a távolban. Izgatott lett, mert várta, hogy az orvos hova akarja elvinni, persze kicsit félt is, mert ismeretlen helyen lesz. Az egyetlen hely, mely számára biztonságos, az a hajó, mert ott mindent ismer. Tudta jól, hogy Jacobo nagyon félti, de volt valami furcsa benne. A karján a jel felizzott és nagyon fájt. Letérdelt és érezte, hogy szinte ég. Főnix odaszállt és trillázott és lassan visszaállt az eredeti állapotára a jel. A legénység észre sem vette, hogy Darliának fájdalma van, mert ők a hajóval foglalkoztak. Miután felállt, elment a szobájába, hogy pihenjen, míg odaérnek. Arra ébredt, hogy kopognak az ajtón. Álmosan és kicsit támolyogva nyitott ajtót. Orion állt ott és kicsit megijedve nézett a lányra.

- Jól vagy, Darlia?

- Igen csak most ébredtem fel.

- Akkor jó. Megérkeztünk a szigethez. Gyere fel.

- Megyek.

A legénység már nagyon várta, hogy kicsit pihenhessen, meg persze berúgjon, mert miért is ne, ha már a sziget erről híres. Darlia megállt Orion mellett a hajón és csendben nézett maga elé.

- Mindenki figyeljen ide! Itt fogunk horgonyozni egy hétig. A szállásotok akárhol lehet, de mindenkit megkérek, hogy viselkedjen. Érthető vagyok?

- Igen is, kapitány!

- Akkor induljatok.

Az állatok boldogan és erszényüket lobogtatva mentek le a hajóról. Jacobo odament a pároshoz.

- Orion, tudom, hogy mit ígértél Darliának, de jól figyelj rám. Ha csak egy karcolás is lesz rajta, megbüntetlek. Megértetted?

- Természetesen.

- Amint visszaértetek, gyertek hozzám. Látni akarom, hogy minden rendben van.

- Úgy lesz, de feleslegesen izgulsz. Nem akarom bántani.

- Akkor jó.

Darlia csak várta, hogy végre Jacobo befejezze a beszélgetést.

- Orion indulunk?

- Mehetünk.

- Szia Jacobo.

- Sziasztok.

A kapitány mérgesen nézte, ahogy egyre jobban távolodnak és azon gondolkodott, hogy vajon mi lehet a szigeten, amiért Orion ennyire ragaszkodik ahhoz, hogy Darliát körbevezesse. Mérges hosszú léptekkel elhagyta a hajót és elindult, hogy az egyik bárban leigya magát. Észre se vette, hogy egy szivárványos szőrös kígyó követi. A Piros Elefánt bárban kevesen voltak, de amikor belépett Jacobo, mindenki őt nézte.

- Csapos, adj egy kis whiskyt!

Leült a pultnál és csak nézelődött. Lassan itta az italát, mely épp hogy a pohár alján volt, de a jég kellőképpen lehűtötte. Bal karjával megtámasztotta a fejét és csak várt. Darlia és Orion egy hosszú lépcsőn mentek felfele a hegyen és közben beszélgettek.

- Darlia, mit gondolsz a kapitányról?

- Hogy érted?

- Úgy érzem, hogy valami zavarja.

- Biztos ideges, hogy nem találtuk meg, aki a jelet rám tette.

- Biztos.

Orion azért jobban átlátta a helyzetet, mint ahogy a lány gondolta. Darlia tudta, hogy valami titokra fény derül a szigeten. A lépcsőn felérve egy kis kőből épült házikó fogadta őket. Egy idős hölgy lépett ki kezében egy kosárral, ami tele volt virágokkal.

- Hamarabb érkeztetek, mint vártam, de nem baj. Gyertek csak be.

Mindketten bementek a házba és helyet foglaltak, de nem is sejtették miket fognak megtudni, mert a sziget fontos az átokjel miatt.

Remélem tetszett, mert lesz folytatása és akkor derül ki igazság. Örülök, hogy elolvastátok.
Puszi nektek 😘