A kalóz átka (Befejezett történet)

8. Fejezet

Sziasztok!
Meghoztam az új friss ropogós fejezetet nektek 😊
A mai részben egy kicsit többet tudunk meg Darlia múltjából és valami kiderűl az apja jeléről is.
Kellemes olvasást kívánok hozzá 😊

                         Orion

Egy újabb hajón töltött nap után Darlia felébredt a kabinjában. Körbenézve ugyanazt látta, mint eddig. Az ággyal szemben a kis ablakot és az ajtó oldalán lévő szekrényt, csak most már került mellé egy láda tele kinccsel és arannyal, na meg sok könyv. Igaz azok a szekrényaljában vannak. Lassan mászott ki az ágyból, mert a tegnapi napon megsérült a bal vádlija. Figyelmetlen volt, ezért nem vette észre, hogy egy éles fa áll ferdén, a lépcsőn. A hajó megbillent és a fa a vádlijába mélyedt. Darlia felkiáltott és azonnal odanyúlt, de érezte, hogy nagyon vérzik. Jacobo olyan gyorsan termett mellette, mint a villám. Felkapta és a szobájába vitte ahol az orvos szépen kitisztította és bekötözte. Ahogy felállt, muszáj volt sántítania, mert fájt. Nagy nehezen sikerült végre felöltöznie és elindult a fedélzetre, de meg kellett állnia, mert útját állták. Az orvos nézett le rá eléggé rondán.
- Az ágyban van a helyed.
- Bocsánat, de nem tudok csak feküdni.
- Akkor majd én, felviszlek a fedélzetre. Oda indultál igaz?
- Igen.
Orion felkapta az ölébe és felvitte. Egy széket kért, melyre letette és intett neki. Darlia megköszönte és nézte a bagoly hátát. Furcsállta, hogy felvitte, mert eddig egy szót sem szólt hozzá. Megfordult a lány fejében, hogy akarhat valamit tőle, de nem mer. Gyorsan elhessegette ezt a gondolatot és nézte, hogy a víz hullámzik. Ez már mindennapos rutinja lett, mert az olvasáson kívül nem sok mindent lehet egy hajón csinálni. Az álmai még most is ugyanarról szólnak. A szüleiről, a halálukról és sose tud meg többet. A madár ott repdesett felette és trillázott. Darlia elmosolyodott és csak nézte a szépséget. Elnevezte Főnixnek, mert olyan szép sárga tollai vannak. Igaz, hogy nem tud újjá születni, de nem baj. Amióta eljöttek a barlangból azóta nem jött elő a jel, pedig annak már három hete. Darlia behunyta szemét és élvezte Főnix énekét, mely átjárta testét. Jacobo és Orion eközben a kormánynál állt és őt figyelték.
- Van valami, amit mondanál Orion?
- Talán.
- ?
- Nagyon könnyű volt.
- Én is éreztem. Mostanában keveset eszik, és nem tudom miért.
- Értem. Beszéljek vele én, mint orvos?
- Megtennéd?
- Persze.
Ebéd után Darlia visszament a szobájába, hogy kinyújtózzon, amikor kopogtak az ajtón.
- Tessék?
- Orion vagyok.
- Bejöhet.
- Megnézhetem a lábadat?
- Persze.
Darlia megfordult, hogy a vádlija legyen felül és várt. Orion lassan szedte le a kötést és cserélte le egy frissre, majd jelzett, hogy készen van. A lány megfordult és elhelyezkedett kényelmesen az ágyon. Főnix az ablakban pihent.
- Észrevettem, hogy keveset eszel. Miért?
- Tessék?
- Keveset eszel.
- Nem szoktam amúgy sem sokat. Én már hozzászoktam ehhez.
- Nem értelek.
Darlia sóhajtott egyet és összeszedte minden bátorságát, hogy elmesélje a történetét.
- Az anyám, aki felnevelt nem egy kedves nő.
- Bántott?
- Volt olyan. Sose szeretett és tudom, hogy rühellte, hogy vele vagyok. Sokszor nem törődött velem. Sajnos mivel sosem volt otthon, ki tudja merre járt, ezért ennivaló sem volt.
- És akkor mit ettél?
- Amit az utcán kéregettem magamnak.
- Tessék?
- Igen.
Orion nem akarta elhinni, hogy Cadok lánya ilyen körülmények között nőtt fel. Nem csoda, hogy nem eszik. Képtelen volt ülni ezért felállt, de nem tudta mit is tegyen.
- Kérlek, ne mond el Jacobónak.
- Na, de..
- Nem!
- Rendben van.
- Köszönöm.
- Hagylak pihenni. Estére összeállítok neked egy vacsorát. Edd majd meg mindet.
- Igyekezni fogok.
- Jól van. Pihenj és ne merészelj felkelni az ágyból.
- Értettem, doktor úr.
Mosolygott, majd egyedül hagyta és elment a szobájába, hogy amit hallott leírja, mert ez később segíthet. Vajon a jel miért került rá? Azt tudta, hogy az apján is volt, de a lányára hogyan került, ha innen a lányt születése után azonnal elvitték. Azon a napon robbant fel a hajóroncs, ahol éltek. Volt valami, amit még senki sem tudott. Cadok jele nem átokjel volt. Az csak egy tetoválás. Viszont ami Darlia karján van az átok és azt egy olyan szörny tette rá, aki megfogadta, hogy bosszút áll Cadokon, mert megölte a férjét. Sajnos ez még titok, hogy ki az a szörny, de hamarosan kiderül, hiszen Darlia rá fog jönni.  Orion a kabinjában ült és a naplót nézegette, melyet vezetett. Mióta Darlia itt van, minden nap feljegyzi, amit lát a lányon. A jelet is lerajzolta, mert olyan ismerősnek tűnt neki, de nem tudja honnan. Jacobo kopogtatott az ajtón és a bagoly gyorsan eldugta a naplót.
- Remélem, nem zavarlak.
- Gyere be. Éppen az orvosi naplót vezetem Darlia lábáról.
- Hogy van?
- A lába lassan gyógyul, de rendben lesz.
- Meg tudtál valamit?
- Hm.
- Mi az?
- Nem mondhatom el.
- Nagyon rossz?
- Nem.
- Akkor jó.
Jacobo elköszönt és visszatért a kabinjába, hogy tovább olvassa a könyveket, melyeket Darlia odaadott neki. Valamiért féltékeny lett Orionra, hogy az orvos többet tud nála. A bagoly felvette emberi alakját. Haja hullámos és vállig ért. Olyan szép barna volt, hogy szinte csillogott. A szeme fekete volt, ruhája a szokásos maradt. Kinyújtóztatta karjait és lefeküdt az ágyra. Behunyta szemét és Darlia jelent meg. Szépnek tartotta a lányt, de ő csak egy bagoly, bár, ha emberi alakot is képes felvenni, akkor talán emberek közt is élhetne. Hiszen volt egy alkalom, mikor megtette, de milyen rég is volt már az. Kisgyerek volt, mikor Cadok elvitte magával, amikor az emberek közé ment egy dolog miatt. Orion felpattant, mert végre tud valamit.
- Muszály elmondanom neki.
Darlia éppen egy könyvet olvasott és már túl volt a vacsorán, de nem tudta az egészet megenni, így otthagyta, hogy később megegye. Az orvos szinte berobbant a szobájába, mire a lány megijedt.
- Bocsánat, nem így akartam bejönni hozzád.
- Rendben van.
- Nem etted meg?
- Később.
- Jól van.
- Szeretnék valamit elmondani neked.
- Mi lenne az?
- Apádnak csak tetoválása volt.
- Tessék?
- Kicsi voltam, amikor ő itt volt és elvitt magával.
- Hova?
- Oda, ahonnan te jöttél.
- Mi?
- Igen.
- Darlia tudom, hogy ez most furcsa, de hinned kell nekem.
- Hinni? Magam sem tudom, miben higgyek. Ha neki csak festék, akkor az enyém miért átokjel?
- Nem tudom, de segítek kideríteni neked.
- Értem. Volna egy kérdésem.
- Mi lenne az?
- Miért tegez és miért segít nekem?
- Baj, ha tegezlek?
- Nem. Én is tegezhetem?
- Persze.
- Köszönöm.
- A másik kérdésedre a válasz, hogy szeretném, ha megszabadulnál a jeltől.
- Értem.
- Darlia. Én is emberré tudok változni. Ha így tennék, te vajon elfogadnál engem?
- Tessék?
- Úgy érzem, hogy szeretlek téged.
- Engem?
- Igen.
Darlia nem tudta erre mit is feleljen. Orion jelenleg egy hatalmas bagoly, aki egy kalózhajón orvos. Ha emberré változik mi lesz? Darliának nincsenek jelenleg ilyen érzései, de ha lennének, akkor Orionba lenne szerelmes?
- Köszönöm, hogy így érzel, de nekem most sokkal fontosabb dolgaim vannak ennél az érzésnél.
- Megértelek.
- Remélem, nem haragszol rám emiatt?
- Persze, hogy nem. Azt hiszem, megyek pihenni.
Ekkor Főnix az orvos vállára szállt és egy kép jelent meg a szobában, ahogy ők ketten összeházasodnak. Darlia csak nézte a jelenetet és a szíve hevesebben vert, mert rájött, hogy egyszer tényleg Orionnal lesz. Az orvos csak mosolygott. Főnix Darlia mellé szállt a párnára és elszundított. Orion elköszönt és elment, hogy álmodozzon. Darlia lefeküdt és végre ma éjszaka nem álmodott. Nem tudhatja, hogy kicsoda is Orion, pedig ez az egyik kulcs az átok megtörésében.

Gondoltatok volna, hogy az apjának csak tetoválása van? Számítottatok erre?
Mit szóltok Orion vallomásához?
Írjatok nyugodtan.
Puszi nektek 😘