A kalóz átka (Befejezett történet)

4. Fejezet

Sziasztok.
Elnézést, hogy ma teszem fel az új fejezetet, de tegnap ünnepeltem a 30. Szülinapomat.
A mai részben eljutunk egy szigetre, melyen Darlia felfedez egy részletet, ami szorosan kapcsolódik hozzá. Megint álmodik és különleges élményben lesz része. Kellemes olvasást kívánok hozzá 😊

Salsorena sziget.

A mai nap érdekes lesz, mert végre megismerhetem a híres kalózszigetet. Kíváncsi vagyok rá, de előtte még el kell intéznem valamit. A szobámban ültem és egy kis ládába tettem el a pénzemet. Jacobótól kaptam, mert segítettem neki a könyves polcot rendbe tenni. Nem akartam elfogadni, de azt mondta, hogy megdolgoztam érte. Jól esett, de tudtam, hogy ha egyszer visszakerülök, ott nem lesz ennek értéke, de nem baj. Gyorsan eldugtam és felmentem a fedélzetre ahol a szél fújt, de ez sem zavart. Tudtam, hogy ma olyan élményben lesz részem, melyet sose fogok tudni elfelejteni. A nap még csak most kelt, így hideg volt, de nem zavart. A friss reggeli levegőt nagyon szerettem, mert jó illatú volt. Mélyen magamba szívtam és behunytam a szememet. Kiderült, hogy lassan két hónapja vagyok már itt. Többnek gondoltam, de persze ez is jó. Nem panaszkodhatok, mert tényleg jó ellátásban van részem. Az első tiszt azóta messziről elkerül. Rájöttem arra is, hogy jól érzem magam itt, de aggódom az anyukám miatt, de valami azt súgja, hogy nem is érdekli, hol vagyok. Mindig is ilyen volt velem szemben. Emlékszem, amikor egyszer az iskolában a lányok megvertek és a tanár behívta, egyszerűen nem is érdekelte. Flegmán közölte, hogy nem érdekli, neki dolgoznia kell. Egyedül mentem haza, hogy otthon az üres lakás fogadjon. Sokszor voltam az utcán és ennivalóért kuncsorogtam, mert otthon nem volt semmi. Gyorsan megráztam a fejemet, hogy most nincs időm ezen gondolkodni. A karom bizsergető fájással adta tudtomra, hogy az átok jel, megint elő akar jönni. Gyorsan visszaszaladtam a szobámba és bezárkóztam. Mire az ágyhoz értem, olyan erővel fájt, hogy lecsúsztam a földre és ott nyöszörögtem. Mikor végre elmúlt, lassan felálltam és éppen kinyitottam az ajtót, amikor Jacobo állt ott.

- Mondták, hogy elszaladtál.

- Eszembe jutott valami.

- A jel?

- Mi?

- Kérlek.

- Igen.

- Mutasd.

Felhúztam a ruha ujját, de már semmi sem volt ott, így nem volt mit néznie.

- Miért nem szóltál?

- Elmúlt és csak ez számít.

- Darlia, ha legközelebb fájna, szólj.

- Jó.

- Menjünk fel, azt hiszem, ezt látni szeretnéd.

Követtem és a szemem elé tárult a Salsorena sziget körvonala, mely olyan hatalmas volt, hogy ilyet még nem láttam. A sok zöld csodaszép volt.

- Nos, remélem, elhiszed, hogy itt a sziget létezik.

- Elhiszem.

Ekkor érdekes madár hangokat hallottam meg. A szigetről jött és nagyon tetszett. Kíváncsian várom, mikor szállunk le, mert közelebbről is szeretném már látni. Izgatottan doboltam kezemmel a hajó korláton. Éreztem, hogy a jel pulzálni kezdett, de jó értelemben. A hajó lassan érte el a fahidat és közelebbről még csodálatosabb volt a sziget. A sok fa és bokor közt megannyi színes virág és állat élt. Amikor leszálltunk a hajóról, egy hatalmas színes papagáj jött felénk és meghajolt Jacobo előtt, ahogy a többi állat is. Én csak néztem az egészet és azon gondolkodtam, hogy mi is folyik itt. Ekkor egy óriási barnamedve bukkant fel és félszemű volt. Olvastam, hogy sokszor ez csak egy álca, de vajon ez itt is igaz? Nem volt időm tovább gondolkodni, mert Jacobo közelebb vont magához.