A kalóz átka (Befejezett történet)

20. Fejezet

Sziasztok!
Elérkeztünk az utolsó fejezethez, melyben minden helyre jön.
Szeretném megköszönni, hogy velem voltatok és olvastátok a történetemet.
Lesz még egy kis meglepi is 😊
Kellemes olvasást kívánok 😊

Az álom megvalósulása

Darlia másnap reggel álmosan kelt fel és ment a fürdőbe. Belenézett a tükörbe, de nem akarta elhinni, amit látott.

- Milyen karikás a szemem. Pedig aludtam.

Megmosakodott és a szekrényből kivett egy ruhát, majd lement a többiekhez. Az ebédlőben reggeliztek ahol az asztal roskadásig volt finom falatokkal. Orion és Darlia egymás mellett ültek, míg szülei velük szemben. A házigazdák is helyet foglaltak, majd csendben reggeliztek. Lella a reggeli után elindult az új munkahelyére, míg férje és lánya a házban maradt. Urlonas elkísérte a nőt, mert nem akarta egyedül hagyni, hiszen nem ismer semmit sem. A nő, mikor belépett a kőépületbe nagyon meglepődött, mert szemben az apja portréját látta meg.

- Apa?

- Ő a te apád volt?

- Igen.

- Ó. Akkor más a helyzet. Gyere a tanácshoz.

- Minek?

- Te vagy az örököse. Én azért vettem át tőle, mert nem találta meg a gyermekét, aki itt áll előttem.

Lella nem értette, de követte a férfit egy nagy terembe, ahol legalább 20 idős ember ült. Mikor a nő belépett mindannyian meglepődtek, de örültek is egyben.

- Végre megvagy! Apád szegény úgy ment el a másvilágra, hogy nem láthatott téged.

- Hány éve hunyt el?

- Annak már van 32 éve.

- Akkor mentem el.

- Igen.

Urlonas az egyik férfival beszélt, mert át kell adni neki a hivatalt.

- Lella kedves, ma már megírjuk a papírt és a hivatal a tied.

- Nagyon szépen köszönöm, de szeretném, ha te vezetnéd.

- Miért?

- Nem lehet azt csinálni, hogy téged nevezlek ki helyettesemnek?

- Lehet. Persze.

- Akkor ez eldőlt.

- Igen.

A teremben lévő férfiak tudták, hogy tényleg ő a lánya Asanak, mert ő is pontosan így cselekedett annak idején. A nő elköszönt, miután annyi papírt írattak alá vele, hogy még a keze is megfájdult. Otthon elmesélték, hogy mi történt. Cadoc semmit sem sejtett, így nagyon meglepődött.

- Anya, te akkor most híres és gazdag vagy?

- Szerintem csak gazdag. Annak idején a nagyapád vezette a várost.

- Hú, milyen menő férfi volt.

- Bizony.

Orion csak hallgatta, hogy micsoda családhoz került. Darlia boldogságát látva végre megértette, hogy miért is szereti a lányt. Felállt, mert úgy érezte, hogy valamiért mégsem teljesen boldog. Hiányzott neki a családja, akikről már nagyon rég nem is tudott semmit. Ekkor az ajtó csengettyűje hangosan megszólalt. Cirlosan odament, kinyitotta és beengedte a házaspárt.

- Orion, szerintem téged keresnek.

A férfi a hang irányába nézett és a szüleit látta meg. Odament hozzájuk és szorosan megölelte őket. Darlia boldog volt, mert a férfi, akit szeret szintén boldog.

- Anya, apa, de jó, hogy újra látlak titeket. Hogy találtatok meg?

- Zippernek köszönhetjük.

- Még onnan is vigyáz ránk.

- Igen.

- Gyertek, be kell mutatnom nektek valakiket.

A sikeres bemutatkozó után mindenki leült és beszélgettek késő estig. Most már a ház megtelt emberekkel és élettel, melynek a vendéglátók is nagyon örültek. A napok lassan teltek és végre mindenki belelendült a munkába. Orion elhatározta, hogy hamarosan megkéri Darlia kezét, de előbb meg kell szereznie a gyűrűt, melyet neki tervezett. Sokszor késő este jött haza és sosem mondta el, hogy merre járt. Ez volt számára a nagy titok, melyet csak akkor mond el, ha végre minden készen áll. Elment a hivatalba, hogy segítséget kérjen az idős tanácstagoktól. Készségesen segítettek neki, hogy a nagy leánykérés jól sikerüljön. December 6. volt. A városi hivatalban minden ki volt díszítve karácsonyi díszekkel és persze volt ott egy nagyon szép meglepetés is. Darlia egy nagyon szép sötétkék ruhát vett fel, melyen halvány ezüst csillagok voltak. Haja lágyan omlott a hátára. A teremben ő volt a legszebb nő. A szülei nagyon büszkék voltak rá. Orion a szüleivel érkezett már jóval hamarabb, hogy mindent leellenőrizzen. Amikor meglátta Darliát elállt a szava. Lassan sétált közelebb a szeretett lányhoz.

- Szia, kedvesem.

- Szia, Orion. Nagyon jól nézel ki.

- Csodásan festesz.

- Köszönöm.

Ahogy ott álltak egymással szemben a teremben csend lett, mert mindenki őket nézte, olyan jól néztek ki együtt. Mindkét szülő pár mosolygott, hiszen ennél csodásabb párt nem láttak. A fiatalok csak mosolyogtak és halkan beszélgettek. Közeledett az időpont, ezért Orion elnézést kért és ahhoz az asztalhoz ment, ahol a finom süteményeket tálalták. Ott volt elrejtve egy kis vörös bársony dobozka benne az ékszer. Darlia nem értette, hogy a férfi miért ment el, ezért megfordult, de ekkor egy kéz a vállát simította meg. Visszafordult és Orion állt ott, kicsit zavarban volt.

- Baj van?

- Nincs.

- Piros az arcod.

- Zavarban vagyok.

- Miért?

- Darlia megtisztelsz azzal, hogy a feleségem leszel?

A lány csak nézte a dobozban lévő gyűrűt, mely pontosan úgy néz ki, amit ő lerajzolt. Boldog volt és egy könnycsepp kicsordult a szeméből.

- Igen, boldogan leszek a feleséged.

Orion az ujjára húzta a gyűrűt és a fejük felett logó fagyöngy alatt megcsókolták egymást. A teremben tapsoltak, mindenki boldog volt. A jegyespár megölelte egymást és fogadták a gratulációkat. Az este nagyon jól telt mindenki számára. A napok teltek és lassan a télből tavasz lett, ami egy esküvőt is hozott magával. A nagy nap pontosan május 4. volt. Az egész várost meghívták, hogy ők is örülhessenek és természetesen nekik is kijárt egy kis vigasság. Darlián egy egyszerű fehér ruha volt az ujján és az alján volt csipke. Kezében egy csokor fehér rózsa volt. A templomban izgatottan várták a ceremónia kezdetét. Megszólalt az orgona és Darlia apjába karolva lassan az oltárhoz lépett Orion mellé. A ceremónia végeztével elmentek a szépen kidíszített hivatal kertjébe és ünnepeltek. A család boldog volt, mert végre minden álmuk valóra vált, hiszen hosszú utat tettek meg. A másik világban Zipper éppen a sziget bejáratánál állt és az eget leste. Felemelte poharát és koccintott gondolatban velük. Hiányoztak neki, de tudta, hogy ott vannak jó helyen.

Sziasztok.
Remélem hogy tetszett a történet hamarosan a meglepit is felteszem nektek 😊
Puszi nektek 😘