A kalóz átka (Befejezett történet)

19. Fejezet

Sziasztok!
Meghoztam az új fejezetet, mellyel lassan a végéhez közeledünk.
A mai részben megtudunk egy kis múlt titkot, melyre nem is lehetett számítani 😊
Kellemes olvasást kívánok hozzá😊

A hazatérés

Darlia és családja készen állt az előttük lévő utazásra. Orion minden csomagot a kezébe vett és lesétált a mólóhoz. A hajóra fellépve eszébe jutott, hogy amint az emberek világába megy, már nem lesz többet bagoly, melyet nem bánt, de kicsit hiányozni fog neki. Cadoc és felesége egymás mellett ültek a hajón, és amikor odaért, rámosolyogtak, majd hátra néztek. Darlia hátrébb ült kezében Zipper tollai voltak. Mikor leült mellé a lány rámosolygott, majd fejét a vállára hajtotta és szorosan behunyta szemeit. Mire újra kinyitotta már az emberek világában voltak. Darlia megismerte a kikötő hangjait. Mindannyian felálltak és kiléptek a fényre az új otthonukba. Darlia kicsit ideges volt, mert nem akart találkozni mostohaanyjával, de a sors úgy hozta, hogy a nő pont akkor lépett ki az egyik kis kunyhóból, amikor pont ott sétáltak el.

- Darlia, te meg hol voltál? Kik ezek?

Lellának nem tetszett a hangsúly, ahogy lányához szólt.

- Maga kicsoda?

- Én neveltem fel.

- Nos, köszönöm, de most már nem kell.

- Mert? Talán megveszi tőlem?

- Micsoda?

Cadoc látta, hogy felesége nagyon ideges, ezért közbeszólt.

- Elnézést asszonyom, de mi vagyunk Darlia szülei. Nem vesszük meg a saját gyermekünket.

- Maga?

- Én?

- Jól van, csak vicceltem. Darlia jó volt, hogy velem voltál, de ha már itt vannak a szüleid, akkor elengedlek.

- Igen én is ezt akartam mondani.

- Hah, micsoda vicces gyerek. Gyere, ölelj meg.

Darlia kikerekedett szemmel nézett a nőre, mert sohasem engedte meg az ölelést. Két lépés volt köztük, de a nő átszelte és megölelte.

- Jól figyelj arra, amit most mondok neked.

Darlia sejtette, hogy valami terve van a nőnek.

- Mit akarsz?

- Pénzt. Eddig én tartottalak el.

- Na, ne viccelj. Sose tetted.

- Micsoda?

Ekkor már elengedte és mérgesen nézett a lányra, aki csak mosolygott.

- Nos, köszönöm, hogy nálad lehettem, de most már a szüleimmel leszek. Szia.

Megfordult és elindult. Nem tudta, merre, csak ment előre és egy igen érdekes helyen lyukadt ki. A város szélén volt egy nagy kastélyszerű épület, ahol a város előljárója lakott. Darlia gondolt egyet és elindult, hogy kopogjon, de az ajtó kinyílt és a magas férfi rámosolygott.

- Tudtam, hogy egy nap még viszontlátlak, Cadoc.

- Én nem hittem volna, Urlonas.

- Gyertek csak be.

A család belépett és elámult a csodálatos bensőtől, ami fogadta őket. Egy kedves arcú fiatal nő lépett ki a bal oldali ajtón.

- Kedvesem, bemutatom neked Cadocot és családját.

- Örülök, hogy megismerhetem önöket. Isten hozta nálunk. Én Cirlosan vagyok.

Darliának valamiért ismerős volt a nő, de nem tudta, hogy honnan.

- A csomagokat, ifjú ember, leteheti nyugodtan. Majd felviszik a szobájukba.

Cadoc érezte, hogy nem helyes, ha itt lebzselnek.

- Köszönjük, de nem maradhatunk itt.

- Miért barátom?

- Nem zavarhatunk benneteket, meg nekünk is kell egy lakás, meg munkahely.

- Semmi miatt nem kell aggódnotok. A holnapi napon már tudtok dolgozni. Lella szeretném, ha a hivatalba mennél, ott lesz egy munkalehetőség.

- Köszönöm.

- Cadoc, te meg lehetnél a birtokom intézője. Mit szólsz hozzá?

- Elfogadom. Nagyon hálás vagyok nektek.

- Nincs miért. A barátság erősebb mindennél.

Darlia boldog volt, hogy szüleinek végre beindul az életük, már csak neki kellett. Cirlosan látta a fiatal lányon, hogy valami nyomja a szívét.

- Darlia, kedvesem szeretném, ha mellettem maradnál, mint társalkodónő. Elfogadod?

- Én?

- Igen. Közben pedig tanulnál.

- Nem is tudom.

- Mondj igen lányom.

- Anya nem bánnád?

- Nem.

- Köszönöm, elfogadom.

- Urlonas, drágám épp kertészt keresünk igaz?

- Igen. Ó. Fiatalember, mit szól?

- Örömmel elfogadom.

Ezután már csak semmiségekről folyt a beszélgetés. A finom ebéd után mindannyian elfoglalták a szobájukat és a vacsoráig ki sem jöttek. Darlia boldog volt, mert végre együtt lehetett szüleivel, de hátra volt még egy dolog. Mostoha anyjának háza. A kertben volt egy nagyon jó rejtek, melyet sosem fedezett fel. Jobb volt, mint bent a házban. Ott volt pénz, melyre, most nagy szükségük volt. Késő este kilopózott, hogy elhozza, de arra nem számított, hogy a nő otthon lesz. Az ajtóhoz ment és bekopogott.

- Na, mi van kis senkiházi? Mit akarsz itt?

- A holmimért jöttem.

- Gyere.

Darlia a régi szobájába ment és a lepedőbe mindent elpakolt, mely valaha az övé volt. A kis pénzt is mely bent volt. Már csak a kintit kellett megszerezni és lezárni ezt a korszakot is.

- És, hol laktok?

- Nem mondom el.

- Félsz?

- Tőled? Nem!

Darlia elindult az ajtó felé, de a nő megfogta a karját és megállította.

- Ez a hála, hogy felneveltelek?

- Nem tetted. Sosem foglakoztál velem. Az utcára löktél, hogy ne itthon legyek.

- És? Mi ebben a baj?

- Egy anya nem tesz ilyet, még akkor sem, ha nem az ő gyereke.

- Utáltalak és most is így érzek.

- Én is.

Darlia elrántotta a kezét és kiszaladt a kertbe. Gyorsan összeszedte a pénzt és átmászva a kerítésen már ott sem volt. Mikor visszaért a birtokra fújt egy nagyot, majd lassan bement és felment a szobájába. Magára zárta az ajtót, előszedte a pénzeket. Volt egy kis láda a ruhásszekrényben. Gyorsan odament és belehelyezte a pénzt, és jól elrejtette. Megnyugodva dőlt az ágyra és elaludt. Ez volt az első éjszaka, mikor nem álmodott semmit. Végre révbe ért és családjával együtt lehetett, mely egy ember számára fontos. Most már hazaértek.

Mit szóltok a titokhoz? Gondoltatok volna?
Írjatok bátran, várom nagyon 😊
Puszi nektek 😘