A kalóz átka (Befejezett történet)

17 Fejezet

Sziasztok.
Tudom, hogy rég jelentkeztem, de családi gondok voltak. Édesanyám kórházba is került, emiatt nem tudtam az írásra koncentrálni. Édesanyám már jól van és itthon van, ezért én is jól vagyok. Tudom, hogy vártátok a fejezeteket. Mai nap hoztam is nektek egyet.
Köszönöm, hogy megértitek 😊

A mostani fejezetben Jacobó elkövet valamit, amit megbán.
Kellemes olvasáat kívánok hozzá

Kiszabadulás

Jacobó az éjszaka tudta, hogy eljött az ő pillanata és végre kijut a börtönből. Megvárta, míg őrségváltás van és lassan kinyitotta a cella ajtaját, majd a gepárdot, aki őrségben állt leszúrta. Magára terített egy nagy fekete leplet és lassan lépdelt előre. A lépcsőn ilyenkor senki sem jár, de fent már vannak őrök, de tudta, hogy ma jött el az idő. Az oroszlán amint felért, az ott tartózkodó pávát szintén leszúrta, majd kislisszant a bejáraton és már a tenger felé vezető, rögös úton szaladt. A lábai fájtak, mert még kicsit sebes volt a lövés helye, de most az se érdekelte. Mire észrevették, hogy megszökött, ő addigra leért és beugrott a hideg tengerbe. Az orrszarvú elkiáltotta magát.

- Azonnal értesítsétek Zipper kapitányt!

- Igen is!

- Te, gyere vele.

Mutatott az előtte álló farkasra.

- Moco, te menj és segíts ellátni a sebesülteket.

- Értettem!

Jacobó úszott, pedig tudta nagyon jól, hogy nem fogja sokáig bírni, de nem érdekelte, hiszen el akart onnan menni. Szürkeorr, ahogy csak tudott futott és ő is beugrott a vízbe, de arra nem számított, hogy Jacobó elér egy kis szigetre, ahol meg tud pihenni. Ott állt egyenesen, mintha semmi baja nem lenne. Hangja tele volt erővel, mikor megszólalt.

- Megmutatom mindenkinek, hogy ki is vagyok igazából! Velem senki sem bánhat így!

Ekkor viszont olyan nagy hullám csapódott a sziklának, hogy lesodorta az oroszlánt, aki próbált küzdeni, de nem nagyon sikerült. Szürkeorr, ahogy csak tudott, úszott, hogy kimentse Jacobót. Fél óra múlva már a parton voltak és az oroszlán újra életben volt, de meg volt kötözve. Zipper már ott állt egy jó ideje és csak nézte volt barátját.

- Megérte ez neked?

- Te semmit sem tudsz!

- Mit kellene tudnom? Mond el!

- Zipper, téged sosem érdekelt, hogy én, mit érzek?

- Nem értelek.

- Tudod, hogy Darlia szülei fontosak voltak számomra.

- Akkor, miért bántottad őket?

- Azt akartam, hogy ismerjék el, hogy hibáztak.

- Ők emberek.

- Tudom!

Jacobó ezután csak ült és nézte a homokot és tudta, hogy akkor is meg kell szöknie. Mikor senki sem figyelt rá, mancsaival jó sok homokot vett fel és mindenki szemébe dobta, majd futott, ahogy csak tudott. A börtön alatt volt egy sziklamélyedés, melyben egy csónak állt. Tudta, hogy most kell elmennie, mert később még jobban fogják őrizni. A kötelet sikeresen szétszakította és végre a csónakban ült. Mire odaértek, addigra már messze járt. Mindenki tudta, hogy ki a célpontja. Zipper, ahogy csak tudott levelet írt, hogy minél előbb eljusson a szigetre, ahol Darlia és a szülei vannak. A szigeten éppen építkeznek, mert eldöntötték, hogy itt akarnak élni, de a ház kicsi, így az erdő sűrűjében találták meg az ideális helyet. Orion és Cadoc építik a ház alapjait, míg Darlia és az anyja gyűjtenek be minden hozzávalót. Nem is sejtik, hogy ki közeledik feléjük, hiszen ők már boldogok, pedig a boldogság egyetlen pillanat alatt széteshet. A tenger elkezdett zúgolódni és Jacobó nehezen tudott evezni, de nem adta fel. Darliának rossz érzése támadt, ezért kiment a hegy széléhez. Orion észrevette és utána ment.