A kalóz átka (Befejezett történet)

11. Fejezet

Sziasztok.
A tegnapi víhar miatt nem mertem használni a gépet, ezért ma töltöm fel a friss fejezetet.
A mai részben megtudjuk az igazságot az átokjelről.
Kellemes olvasást kívánok hozzá😊

                Portleas sziget.
                        Part 2.

Darlia tátott szájjal nézte a nőt, aki éppen elmesélte neki, hogy tudja, kitől van az átokjel és azt is tudja, hogy miért tette rá.
- Kérem, mondja el.
- Biztos, hogy akarod tudni?
- Igen.
- Készülj fel, hogy nem leszel boldog.
- Rendben van.
- A szüleid itt találkoztak először ezen a szigeten. Mindketten két különböző hajón voltak és mindketten szerettek volna elszabadulni. Az apád azon a hajón volt, melyen te is, de sose szeretett ott lenni.
- Anyám?
- Ő egy olyan hajón volt, melynek kapitánya, már régen nem él és a hajó is elsüllyedt.
- Nem az a roncs az, melyben én is születtem?
- Pontosan.
- Ki tette rám?
- Egy kígyó, de megbízták vele.
- Ki?
- A te kapitányod, Jacobo.
- Tessék?
A nő csak nézte a lányt, aki felállt a székről és megállt. Darlia érezte, hogy nehezen kap levegőt. Az átok jel megint izzani kezdett erős vörös fénnyel és valami fény körbevette. Orion próbált beszélni a lányhoz, de semmit sem ért el vele.
- Asszonyom, mit tegyünk?
- Hagyni kell, hogy kiadja magából a dühöt, amit érez.
- De ebbe bele fog roppanni.
- Nem fog!
Darlia eközben már teljesen máshol járt és tudta, hogy ki kell innen törnie, mert ennek nem lesz jó vége. Látta, amikor Jacobo megfogta és egy kígyóhoz vitte, aki csak úgy öltögette a nyelvét.
- Jól meggondolta, kapitány?
- Csinálja.
- Ha egyszer rájön, hogy maga kérte az átokjelet…
- Majd akkor foglalkozom vele.
- Jól van.
A jel vörösen izzott majd eltűnt. Jacobo átvitte a másik világba és egy ajtó elé tette, majd elment. Darlia üvöltött és folyt a szemeiből a könny. Oriont nem érdekelte semmi, odament a lányhoz és magához ölelte.
- Itt vagyok veled.
Az idős asszony meglátta a sorsát Darliának és elmosolyodott, mert ő lesz az, aki egyesíti a két világot és boldogságban fog élni. A lány nehezen, de végre megnyugodott és szinte elalélt az orvos kezei közt, aki felkapta és az ágyra tette, majd megvizsgálta a pulzusát, de minden rendben volt.
- Fiam, hagyd pihenni. Kimerült.
Orion dühös volt, mert nem gondolta volna, hogy Jacobo ilyet tett egy kisgyerekkel. Fel-alá járkált és közben azon gondolkodott, hogy miként bánthatná a kapitányt, de ekkor Darlia felébredt.
- Hol vagyok?
- Lassabban. Még a házikóban vagyunk.
Darlia kicsit még remegett, de jobban volt.
- Értem. Menjünk le.
- Darlia, mit akarsz most csinálni?
Orion sejtett valamit, de a lány szájából akarta hallani a választ.
- Jacobóval beszélni.
- Oké.
Orion segített a lánynak lassan felállni, majd elköszöntek az idős asszonytól és a hosszú lépcsősoron lesétáltak. Nem tudták melyik bárban lehet a kapitány, de a Piros Elefánt volt közel hozzájuk és már majdnem benyitottak, amikor érdekes szót hallottak meg.
- Jacobó, hogy van az átokjeles?
A kapitány hátra se nézett, mert megismerte a hangot.
- Mit keresel itt?
- Na, ne légy velem ilyen. Én tettem rá, mert megkértél.
- Halkabban, te féleszű.
- Nem! A lány már biztos felnőtt. Találkoztál vele?
- Nem.
- Ugye tudod, hogy eljutott hozzám is a hír.
- Akkor, minek kérdezted?
- Beszélgetni próbálok veled.
- Nem kell!
- A jelet csak én tudom levenni.
- Menj el!
- Örömmel, de van egy olyan érzésem, hogy itt még baj lesz.
Ekkor nyílt ki az ajtó, ahol Darlia és Orion állt egymás mellett. A kapitány felállt és tett egy lépést, de a lány megállította.
- Darlia?
- Mindnet tudok, Jacobo.
- Mi?
- Láttam, mit tettél velem.
- Én megmagyarázom.
- Az jó lesz, de a kígyó addig el nem megy innen, míg le nem szedi rólam a jelet.
Zuke kicsit megijedt, mert sose gondolta volna, hogy a lány ennyire bátor. Ekkor Darlia felé nézett és odalépett.
- Most szedje le rólam!
- Oké.
Leült a lány és a kígyó felé nyújtotta a karját, aki egyből elkezdett valamit kántálni és a jel vörösen izzott, majd látni lehetett, ahogy elszáll a semmibe.
- Köszönöm, most pedig elmehet.
Zuke nem mert ellenkezni, nem értette miért, de félt a lánytól és gyorsan kicsusszant a bárból. Jacobó csak állt és nézte az egész jelenetet, mert így nem fogja tudni irányítani a lányt. Orion megvizsgálta a karját Darliának és megnyugodott, mert semmi szokatlan nem volt. Darlia ránézett a kapitányra és várta, mikor tér vissza a gondolkodásból.
- Jacobó?
- Igen?
- Ülj le és kezd el mesélni miért is tetted rám a jelet.
A nagy oroszlán, akitől minden állat fél, nem mert leülni. Nyelt egy nagyot, majd lassan leereszkedett a székre, mely tisztes távolságban volt a lánytól.
- Én… nos… ööööm.
- Jacobó!
- Igen, tudod az úgy volt, hogy… ööööö.
- Még ma, ha kérhetlek.
- Persze.
Jacobó vett egy mély levegőt és azt válaszolta, melyről úgy gondolta, hogy a lány hallani akar.
- Azért tettem, hogy egy nap itt maradj velünk, állatokkal.
- Ne hazudj nekem!
- Nem teszem.
- Irányítani akartál engem, igaz?
- Mi? Dehogy.
Darlia felállt és elé állt, majd az arcához hajolt közel. Jacobo hátrébb hajolt a fejével.
- Kár, hogy ezt tetted velem, mert az elején bíztam benned, de elérted, hogy a halálodat kívánjam, de nem kell aggódnod én nem foglak bántani. Nem szeretem azokat, akik átvernek és hazudnak. Ismered az életem történetét, de nem minden részletét.
- Hogy érted?
- Úgy, hogy sokszor láttam kivégzéseket és tudom, hogy mi a büntetése annak, aki elárulja a másikat.
- Sajnálom.
- Azt gondolom. Én itt maradok a szigeten, fent a hegyen. Az, hogy te mit teszel, nem érdekel.
- Ne csináld ezt.
Orion közbe szólt, mert tudta, hogy a lánynak igaza van.
- Jacobo, ezt magadnak csináltad és én vele maradok. Keress valaki mást orvosnak a hajóra.
- Mi?
- Darlia, menjünk, pihenned kell.
- Persze.
Hátra se nézve kimentek a bárból, hogy újra megtegyék a lépcsősort, mert ami ezután jön, az lesz még nagy dolog, hiszen nem könnyen engedik el a kalózt a hajóról és Orion fel volt készülve a csatára.

Sejtettétek, hogy Jacobo tehet a jelről? Mit gondoltok, mi lesz ezután?
Írjatok nyugodtan.
Puszi nektek 😘