A kalóz átka (Befejezett történet)

18. Fejezet

Sziasztok!
Tudom, hogy hamarabb ígértem a fejezetet, de csak most tudom feltölteni. Remélem nem haragszotok rám emiatt 🥺
A mai fejezetben egy búcsuzásnak lehettek szemtanúi és lassacskán vége a történetnek 🥺
Kellemes olvasást kívánok hozzá 😊

                   A gyógyulás

Darlia két hete épült fel, de nem teljesen. A heg, mely ott éktelenkedik rajta, sose múlik el. Az eset óta Orion kicsit más lett. Nem beszél annyit és talán, mintha magát hibáztatná azért, ami történt.  Orion ma reggel elment, hogy kicsit egyedül legyen. Cadoc és felesége a házat építették még mindig. Darlia eldöntötte, hogy megkeresi az orvost, mert szeretne vele beszélni. Lassan sétált, ahogy csak tudott. Lesétált a hosszú lépcsőn és a hajókikötőhöz ment, mert a bagoly ott ült a szélénél.
- Szia. Zavarok?
Orion felnézett és intett a fejével, hogy nem. Darlia leült mellé és csak nézték a tengert. Kis idő múlva az orvos megszólalt.
- Sajnálom.
- Mit?
- Hogy megsebesültél.
- Ne tedd!
- Miért? Elém álltál.
- Igen, mert mint mondtam, szeretlek.
- Biztos vagy benne?
- Orion, miért kételkedsz benne?
- Eddig erről kettőnk közt nem volt szó.
- Igazad van. Nehezen, de rájöttem, hogy ki az, akivel le szeretném élni az életemet.
Orion csak nézte a lányt, aki mosolygott rá és magához húzta, hogy megölelhesse Darliát. Ezt a jelenetet az egyik bár tulajdonosa látta és eltöprengett azon, hogy egy ember, hogy tud élni egy bagollyal. Darlia szeméből könnyek folytak, mert végre boldog lehet.
- Orion?
- Hm?
Elengedték egymást, hogy jobban tudjanak beszélgetni.
- Mi lenne, ha visszatérnél velem oda, ahonnan jöttem?
- Az emberek világába?
- Igen.
- A szüleiddel beszéltél erről?
- Még nem, de fogok.
- Nekem megfelelne.
- Örülök neki.
Darlia felállt és a kezét nyújtotta az orvosnak, aki elfogadta és kézen fogva sétáltak fel a lépcsőn. Cadoc és Lella éppen akkor értek vissza az erdőből, amikor Orionék is felértek.
- Anya, apa én szeretnék visszatérni az emberek világába.
Lella sejtette, hogy lánya megfogja gondolni magát, de hogy ilyen hamar arra még ő sem számított.
- Meggyógyultál már?
- Még nem, mert van egy kis heg, de már nem fáj.
- Értem.
Cadoc csak sóhajtott egy nagyot, mert a ház lassan kész lesz, erre a lánya meggondolta magát.
- Nos, kislányom, ha ezt szeretnéd, nekünk tetszik az ötlet.
- Köszönöm. Orion is velem tartana.
- Tényleg?
- Igen, Cadoc.
- Értem. Szereted a lányomat?
- Igen.
- Darlia te?
- Én is szeretem.
- Akkor mit szólnátok hozzá, ha három nap múlva visszamennénk?
- Jó lenne, apa.
- Szuper, kislányom.
Orion és Darlia csak egymásra mosolygott és bementek a kis kunyhóba, hogy leüljenek pihenni. Lella már megfőzte az ebédet, így már nem volt semmi más hátra, csak, hogy elfogyasszák. Az ebédet követően mindannyian pihenni tértek. Másnap Darlia írt egy levelet Zippernek, hogy mit terveznek és, hogy szeretne még vele utoljára találkozni. A papagáj szomorúan olvasta a levelet, de indult is, hogy minél hamarabb találkozzon a lánnyal. Még aznap este megérkezett a szigetre.
- Cadoc, Lella, a múltkor nem volt alkalmunk beszélni.
- Igazad van Zipper.
- Hogy vagytok?
- Most már jól. Minden sebünk begyógyult.
- Ennek örülök. Értesültem, hogy elhagyjátok ezt a világot.
Darlia ekkor felállt és közelebb ment a papagájhoz és szorosan megölelte. Zipper viszonozta és tudta nagyon jól, hogy többet nem fogja látni a lányt, se a szüleit. A szemeiben könnyek gyűltek, de nem engedte meg, hogy lecsorduljon, mert gyorsan letörölte őket.
- Sajnálom, Zipper, de mi nem tartozunk ide.
- Tudom, drágám.
- Örülők, hogy megismerhettelek téged és, hogy segítettél nekünk.
- Én örülök a találkozásnak. Remélem, nem felejtesz el engem.
- Nem foglak.
Zipper kitárta a szárnyait, mely szinte az egész kunyhó belsejét ellepte és két tollat kihúzott, majd Darlia kezébe tette.
- Erről eszedbe fogok jutni.
- Igen.
- Cadoc, Lella, boldog vagyok, hogy titeket is megismerhettelek.
- Mi is, Zipper.
Orion csak állt ott és nem tudta mit is kellene tenni, de ekkor Zipper magához húzta és őt is megölelte, majd elengedte.
- Vigyázz rájuk odaát.
- Ígérem.
- Ezennel felmentelek a kalózok esküje alól és szabadon távozhatsz a világból.
- Köszönöm.
- Légy boldog, Orion.
- Úgy lesz.
Zipper nehéz szívvel távozott a kunyhóból, mert elengedte azokat, akiket szeretett. Tudta, hogy eljön, majd az idő, de azt nem, hogy ennyire hamar. Felnézett az égre, ahol hétágra sütött a nap.
- Még te is boldog vagy?
Zsebre tette kezét és lesétált a hajójához, majd tiszteletbeli lövésekkel a hajó eltűnt a messzeségbe. Darlia sírt, mert el kell engednie azt a személyt, aki tényleg segített neki. A sebhelye enyhén bizsergett, de jó értelemben és a lány tudta, hogy eljutott a teljes gyógyulás végéhez. Az előtte álló út még hosszú lesz, de vele vannak szerettei és nem fog félni.

Mit szóltok a fejezethez? Milyen régóta éreztétek, hogy Darlia szereti Oriont?
Puszi nektek😘