A kalóz átka (Befejezett történet)

7. Fejezet

Sziasztok!
Tegnapi napon sajnos fájt a fejem és semmihez sem volt kedvem. Remélem megbocsájtjátok nekem, amiért csak ma teszem fel a fejezetet.
A mai részben a barlangban történik valami, de semmi sem biztos. Az átokkereső hiúzunkról kiderül, milyen is valójában.
Kellemes olvasást kívánok hozzá 😊

A barlang

A fedélzeten voltam és néztem a hullámzó tengert, mely még mindig ugyanolyan, amikor valaki megkocogtatta a vállamat. Amint hátra néztem az átokkereső hiúzzal találtam szemben magamat.

- Mit szeretne?

- Tegeződünk?

- Mióta?

- Mostantól.

- Aha.

Közel hajolt hozzá és úgy beszélt.

- Hallottam, hogy azt a barlangot keresed.

- Tessék?

- Ugyan már. Tudok mindenről.

- Honnan?

- Nem árulom el.

- Szóval hallgatózol.

- Mondhatjuk így is.

- Mit akarsz?

- Lenne egy ajánlatom.

Nem értettem, hogy mit is akarhat. Eddig szinte elkerült, most hirtelen akar valamit és a barlanghoz van köze. Próbáltam ellépni előle, de nem engedte, mert a korláthoz nyomott és erősen szuggerált.

- Ne haragudj, de hagynál levegőhöz jutni?

- Persze.

- Szóval?

- Ha engeded, hogy veletek menjek a barlangba, segítek leszedni az átkot.

- Talán te tetted rám?

- Mi?

- Nem értetted?

- Én nem szoktam átkozódni.

- Jó. Az veheti le az átkot, aki rám tette.

- Értem.

Ezzel a mondattal fogta magát és ott hagyott. Értetlenül néztem utána, mert ez nagyon furcsa volt. Vajon mit akarhat a barlangban? Nem tudhatom, de jó lesz, ha figyelek rá, mert baj lesz ebből! Visszafordultam a tenger felé és abban a pillanatban a hajó megállt. A legénység elkezdett kapkodva szaladgálni és Jacobo is feljött.

- Mi történt kormányos?

- Nem tudom uram. Valami nem enged.

A madár a vállamra szállt és trillázni kezdett és éreztem, hogy remeg a föld. Előttünk pát méterre egy hatalmas barlang emelkedett. Láttam a polip szobrot és a nagy rubint szemeit. A madár elhallgatott és tudtam, hogy végre előrébb vagyok.

- Jacobo, megérkeztünk a szigethez.

- Látom. Mindenki figyeljen!

A legénység megállt és várta a kapitány szavát.

- Nem tudjuk mi vár ránk, ezért valaki a hajón fog maradni, hogy segítséget tudjon nyújtani. Kormányos vigye közelebb a hajót.

- Igen is, kapitány!

Izgatott voltam, mert végre kiderülhet valami, de ekkor Jacobo jött oda hozzám.

- Tudom, hogy már vártad, hogy megérkezzünk...