A kalóz átka (Befejezett történet)

12. Fejezet

Sziasztok.
Meg hoztam az új fejezetet, melyben egy újabb titokra derül fény. Darlia jobban szenved mint eddig és talán ez lesz az melyik elindítja a lavinát jobban.
Kellemes olvasáat kívánok hozzá 😊

                 Egy újabb titok

Két napja lakik a kis kőházban Darlia és Orion. A lány egész nap csak egy széken ül és mered maga elé. Az orvos aggódik érte, de nem tud, mit tenni csak figyeli, hogy ha baj lenne, azonnal tudjon segíteni neki. Az idős asszony elmondta, hogy ez a kőkunyhó az övék, mert ő nem itt lakik. Kint hatalmas viharfelhők kezdtek gyülekezni az égen. A tenger is kezdett hullámzani, ami miatt a hajók is lassan ringatóztak egy helyben a dokkoknál. Jacobo még mindig a bárban ül, és csak iszik. A tulaj kezdi sajnálni, mert mindent hallott, ami akkor történt. A kígyó azóta bujkál, és nem mer előjönni, mert fél a lánytól. Az átokjel eltűnt, de Darlia még sem nyugodott meg. Felpattant és kiment, mert úgy érezte kezd fulladni a házban. Orion az ajtóban állt és onnan nézte.
- Mond, Orion, mi lesz most?
- Hogy érted?
- Jacobo nem fog elengedni a hajóról.
- Tudom, de kész vagyok harcolni.
- A jel eltűnése óta furcsa érzések kavarognak bennem.
- Micsodák?
- Öröm, bánat, feszültség és talán egy kis levertség is van bennem.
- Hiányzik a jel?
- Nem tudom.
Orion megértette, hiszen ilyen sokáig rajta volt, most meg eltűnt. Odament mellé és megölelte.
- Én itt vagyok veled, sose feledd.
- Köszönöm. Sokkal jobban érzem magamat.
- Örülök. Bemegyünk?
- Én még maradok egy kicsit.
- Jól van.
Orion bement, de az ablakból tovább figyelte a lányt, mert meg akarta védeni, de ekkor olyan dolog történt, melyre egyiken se számítottak. Darlia körül egy fényes burok keletkezett és a jel magasan az égen megjelent. A lány kezdett remegni és érezte, hogy rosszul van. Orion kirontott a házból és már ott is volt a lány mellett, aki abban a pillanatban vesztette el az eszméletét és a karjaiba zuhant. A felhők koromfeketék lettek és rettenetesen dörgött és villámlott. Az eső úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. A jel vörösen izzott és nem tűnt el. Orion nagyon megijedt, mert hiába keltegette a lány nem ébredt fel. Gyorsan felkapta az ölébe és bevitte a házba, majd az ágyra helyezte és leült mellé. Lent a bárokban senki sem vette észre, hogy mi folyik kint, pedig ha tudnák, rémültek lennének. Darlia még mindig nem ébredt fel, mert álmodott. Otthon volt a saját világában és egy nő beszélget az anyjával.
- Mikor viszed el a lányt?
- Itt marad rajtam.
- Miért?
- Levelet kaptam valakitől, hogy fel kell nevelnem. Kapok érte pénzt.
- Értem.
Darlia a szobájában volt és végig hallgatta a beszélgetést. Akkor még nem tudta, hogy kik a szülei. Rosszul esett neki, amit hallott, de nem szólhatott semmit sem. Visszaült a rongyos ágyra és összekuporodott. A szemeiből folyt a könny, de nem számított semmit. Az álom megváltozott és most az anyja a hajánál fogva húzta a földön ki az utcára.
- Indulj kéregetni. Haza se gyere, ha nincs nálad pénz. Értetted?
- Igen.
Darlia a kevés ruhában, ami a kis testét fedte elindult, hogy pénzt kérjen. Sokan megsajnálták és adtak neki, így késő este, mikor végre hazaért, lerakta az asztalra, amit kapott. Anyja megszámolta, majd elment otthonról. Darliának volt annyi esze, hogy elrejtsen magának egy kis pénzt, mert ennie neki is kell, de majd csak holnap. Változik a kép és a lány éppen a folyó partján üldögél, és azon gondolkodik, hogyan is törhetne ki. Kezében a kis erszénye, melyben egy kevés pénz pihen. Az iskolába nem szeret járni, mert az osztálytársai bántják, hogy szegény, pedig nem ő tehet róla. Búsul, mert nincsenek barátai és az egész kis közösség tudja, hogy az anyja mit is dolgozik. Szégyelli, de nem tud tenni ellene, mert akkor megveri őt. Ekkor elsötétül minden és Darlia felriad. Nehezen kapkodja a levegőt és lassan megnyugszik. Orion kint van, mert gyógynövényeket keres, és közben a kígyóval találkozik.
- Te mit keresel erre fele?
- Szeretnék beszélni vele.
- Nem!
- Fontos lenne.
- Mond el nekem, majd én elmondom neki.
- Nem lehet.
- Kövess!
Zuke lassan csusszant a bagoly mellett, aki mérgesen lépkedett kezében a kis kosárral, melyben a növények sorakoztak. Félt, hogy a kígyó bántani akarja a lányt, ezért mikor megállt az ajtó előtt azért óvatosságra intette.
- Jól figyelj arra, amit most mondok neked. Ha meglátom, hogy bántani készülsz, azon nyomban meghalsz. Érthető voltam?
- Igen.
- Akkor gyere.
Darlia már a széken ült és kíváncsian várta a kígyót. Orion boldog volt, mert a lány felébredt és lehetett látni rajta, hogy megnyugodott.
- Jobban érzed magad?
- Igen. Ő?
- Azt mondja, valami fontosat akar mondani neked.
- Aha. Akkor halljam.
Zuke közelebb csúszott és Darlia flegmán nézett rá.
- Azért jöttem, hogy elmondjam, hogy történt az egész.
- Hallgatlak.
- Annak idején, amikor te még meg sem születtél, még minden rendben volt. Jacobo szerette a szüleidet, szinte apjukként bánt velük. Mikor elmondták neki, hogy ők elhagyják a hajókat, nagyon mérges lett, hiszen egy kalóz sosem hagyhatja el a hajót. Élete végégig kalóz marad.
- Mi történt?
- Az édesanyád kalózhajója elsüllyedt és egy messzi partra sodorta el a víz. Apád megkereste és ott laktak.
- Tudom. Felrobbant a hajó velük együtt. Én miért nem haltam meg?
- Ki mondta, hogy meghaltak?
- Tessék?
- Tudtommal még élnek csak börtönben vannak árulás miatt.
- Ez nem igaz.
- Láttam őket olyan két hónapja, mert egy rab tartozott nekem.
- Akkor miért láttam a felrobbanást?
- Azt nem tudom.
Orion látta, hogy Darlia teljesen kétségbe van esve. Megdöbbent a hír hallatán, hogy a szülei még élnek, mikor ő is úgy tudta, hogy már halottak. Akkor miért hazudták ezt? Darlia miért látta?
- Jacobó tud erről?
- Nem.
- Akkor ez maradjon így is, majd én elmondom neki, ha alkalmas lesz rá az idő.
- Rendben van.
Orion tudni akarta, hol vannak.
- Melyik börtönben vannak?
- A Koponya sziget börtönében és nagyon mélyen.
- Köszönöm, hogy ezt elmondta nekem. Van még valami?
- Igen. Jacobó elvett a szüleidtől, mert zsarolta őket, hogy ha elmennek a hajóról, soha többet nem látnak téged.
- Értem.
- Miért tetette rám a jelet?
- Magához akart láncolni, mert neki is van egy olyan tetoválása, csak rád direkt átokjelként akarta.
- Aha.
- Köszönjük Zuke, hogy elmondta, de most már menjen el. Darliának pihennie kell.
- Értem. Ha bármiben tudok segíteni, szóljanak.
- Úgy lesz.
A kígyó köszönés nélkül csúszott ki az ajtón és visszatért az erdőbe a többiek közé. A kőházban mindkét lakos meredt maga elé és próbálták megemészteni a hallottakat, mert volt mit. Darlia nem gondolta volna, hogy Jacobo ilyen kalóz, de gondolhatta volna. Orionnak csak az járt az eszében, hogy ha élnek Darlia szülei meg kell őket menteni. Elhatározta, hogy segít a lánynak, de a csata egyre jobban közeledett. Kint a felhők elmentek és újra sütött a nap, de ez azt jelenti, hogy még csak most kezdődik az igazi csata.

Mit szóltok a titokhoz? Gondoltatok volna?
Nem?
Akkor remélem tetszett?
Írjatok bármikor, szívesen olvasom a kritikátokat 😊
Puszi nektek 😘