Álomszuszék || PETER BALLARD X OLVASÓ ;) (Fordítása a "Sleepyhead"-nek)

Ébresztő, ébresztő!

Sötétség. Ez az utolsó dolog, amire emlékszel.
Talán elájultál? Vagy elaludtál? Gyakran megtörténik, szóval nem lepődsz meg.
Tévdtél. Nagyon is tévedtél.

Hawkins laboratóriuma minden mozdulatodat, lélegzetvételedet, minden epizódodat nyomon követte. Olyan voltál, mint egy élő film.
Látod, erőteljes voltál. Nem fizikailag, vagy ilyesmi - képességeid voltak, pontosabban telekinézis...

Kinyitod a szemed, és a fények a pupilláidat égetve, elvakítanak.
"Ébresztő, ébresztő, Álomszuszék!"
Nem láttad ki beszélt, a szemeid homályosak voltak - de a hangja nyugtató volt.
A tested minden porcikája fájt - és nemsokára tudtad, vagyis volt egy tipped, arról, hogy mi történt.
"Ki vagy te? Hol vagyok? Haza akarok menni!"
Megcsuklik a hangod - sosem szeretted az otthonodat, de mondanod kellett valamit.
"Ne aggódj, álomszuszék. Nemsokára minden kérdésedre kapsz választ, Papa majd elmond néhány dolgot - és majd én is."
"Peter vagyok. Én figyelek meg mindenkit... itt különlegeseket. Látod, nem vagy egyedül. Tudod, hogy különleges vagy, ugye? Varázslatos? Itt mind azok vagyunk. Mármint, legtöbben. A korodbeli tinédzserek és a fiatalabbak azért lettek idehozva, hogy irányítsuk a képességeiket és erejüket. És te is. Én és Papa segítségével, természetesen."
A látásod javulni kezdett, a srác szőke volt - és hipnotikus szemei voltak. Gyönyörű volt.
"Ömm-" Próbálsz emlékezni a nevére.
"Peter." Mondta vigyorogva, miközben leguggolt melléd.
"Peter... én, ömm... Hol van ez a... ööö, Papa?
"Itt lehet bármelyik pillanatba-" Félbe lett szakítva, ahogy egy ősz hajú férfi belépett a szobába, mosolyogva felvonva egy szemöldökét rád.
Mindenki mosolyog. Kibaszott ijesztő.
Felvesz, mintha egy tollpihe lennél, és kivisz a szobából - Peter követ titeket.
Gondolkoznom kell...
Megütöd Brenner-t a nyakánál - elenged téged, gyorsan feltápászkodsz és elszaladsz, hogy keress egy kijáratot - a rajtad lévő cipők miatt, csúszkálni kezdessz.
"Ne csak ott álljatok, idióták, kapjátok el!" Brenner a biztonsági őröket bámulja - aztán Peterhez fordul.
"Igen, Papa?"
"Te figyelsz a lányra, Egyes, bonyolult helyzet lesz."
"Igenis, Papa." Peter vigyorogva sarkon fordult, összekulcsolt kezeivel a háta mögött. Elment megkeresni az eltűnt lányt... Huszonkettest.

A liftet próbálod kinyitni. "Siess már! Gyerünk! Gyerünk!!!" Hátranézel, az őrök a nyomodban vannak.
Megragadják a karodat - próbálsz ellenállni, de sokkal erősebbek nálad fizikailag.
"Engedjetek EL!" Ahogy felkiáltassz, a két őr a levegőbe repül, a hátukat a plafonba és a falba ütve.
Mit tettél... Megígérted, hogy nem bántassz senkit.
A padlóra süllyedsz, vér csöpög ki az orrodból.
"Lám, lám, nincs miért elkeseredned, báránykám - biztosan elvesztél... Menjünk vissza, jó? A szivárványszobába."
Felismered ezt a hangot, Peter az. Csak ott ülsz, hagyva hogy a vér follyon az orrodból - figyelmen kívül hagyva a szőke fiút, aki egészen megnyugtatónak tűnt.
"Ne hagyj figyelmen kívül, Huszonkettes. El kell kezdenünk a kiképzésedet..."
Huszonkettes? Ez mégis mit jelentsen?
"Huszonkettes?" Kérdezed, vagyis inkább motyogod.
"Ez a számod, nemde?" Csettint a nyelvével - felhúzva a ruhád ujját, egy tetoválást fed fel, amin a "022"-es áll.
"Beteg állatok..." Motyogod.
"Ez meg mi volt?" Felhúzza az egyik szemöldökét - felhúzta a nadrágját a térdénél, majd leguggolt melléd.
"Nem tűrjük az ilyen beszédet itt, Huszonkettes."
Felállsz - tovább futsz, majd két ajtó előtt találod magad, bemész, és egy szobában lyukadsz ki - szivárványok a földön, és gyerekek játszanak - mindegyikőjüknek le van borotválva a haja.
"Mi a-" Körbenézel a szobában - a szavadba vágnak.
"Látom, magadtól is megtaláltad a szivárványszobát, hm? Okos lány..." Peter egy ujját az állad alá helyezte, megemelve a fejed - a szemébe nézel, ő pedig egy meleg mosolyt kínál számodra. Egy furcsa érzés van a gyomrodban. Az arca centikre a tiédtől - körülbelül egyidősek lehettek - te talán egy kicsit fiatalabb - valószínűleg te voltál a legidősebb kísérleti alany itt. Kitágulnak a szemeid, ahogy egyre közelebb hajol az arcodhoz - hirtelen elővesz egy zsepkendőt - letörli az arcodat - vigyorog, ahogy látja, hogy a szemeidet forgatod.
"Most pedig menj, és csinálj amit akarsz, de csak ebben a szobában." Peter kissé megtol téged - aztán megáll az ajtók mellé, összekulcsolt kezeivel a háta mögött.