Álomszuszék || PETER BALLARD X OLVASÓ ;) (Fordítása a "Sleepyhead"-nek)

Túl sok kérdés

Petert arra utasították, hogy egy darabig maradjon távol tőled. És mint egy jó kis csicska, engedelmeskedett.
Rengeteg kérdésed volt hozzá: tényleg volt szuperereje, mint nekem? Volt száma? Minden rendben volt vele?
Úgy döntöttél, hogy kockáztatsz, és odamész hozzá.
"Peter..."
Ignorált téged, rád sem nézett.
"Peter! Válaszolj!"
Az ajkába harap - rád sem pillantva. "Nem beszélhetek veled. Most menj innen..."
"Kérdezni szeretnék valamit... Ott voltam, amikor bántottak."
Lenéz rád.
"Mi van? Nem szabadott volna ott lenned."
"Hát, Peter, ott voltam. Most pedig válaszolj a kérdéseimre!"
Csettint a nyelvével - a kamerára néz - bólint.
"Hallgatlak."
"Van számod?" Kérdezed, a csuklójára nézve.
"Igen... de ehhez neked semmi közöd..." Felhúzza az ingujját, megmutatva a tetoválást.
"Rendben... és vannak erőid...?"
"Hát... - Ami azt illeti... - Vannak, de - nem úgy..."
"Ez mégis mit jelentsen?" Felvonod a szemöldököd.
Peter forgatja a szemeit - sóhajt: "Eléggé kíváncsiak vagyunk ma, nem igaz? Ezeket a kérdéseket később fogom megválaszolni."
"De olyan sok kérdésem van..."
Félrenéz.
"Mikor mondod el? Mikor megyünk el innen? Miért nem használod az erődet-"
Eltakarja a szádat a kezével; lepillant rád - szemei mint a golyók.
"Oh Istenem, ne kérdezősködj ennyit! Tudod mi történik velem, ha Brenner rájön, hogy beszéltem veled! Csak fogd be a szád és hagyj békén!" Újra felnéz, a kezét leveszi a szádról.
"Túl sok kérdés, mi?" Halkan felnevetsz, elmész tőle, majd átsétálsz Ketteshez.
"Szia Huszonkettes."
"Szia Kettes - hogy vagy?"
Elmosolyodik - megragadja a kezedet "Egész jól... szóval, öhm..."
Felvonod az egyik szemöldöködet, majd eldöntöd a fejed. "Mi a baj Kettes? Nekem bármit elmondhatsz."
Mosolyog. "Gondoltál már rá... milyen lehet a laboron kívül...?"
Bólintasz - "Tudod, elég későn hoztak be ide - Egész sokáig kint voltam. Van egy olyan érzésem, hogy hiányzom a barátaimnak... olyan jó volt odakint, annyi dolgot lehetett ott csinálni."
Sóhajtasz.
"Volt barátod vagy ilyesmi?"
"Nem volt... Vagyis majdnem összejöttem ezzel a sráccal... a neve... Eddie Munson. Olyan elképesztő, szép haja van, gitározik, és egy bandában játszik. Olyan jóképű..." Mosolyogva bámulsz a semmibe, miközben Eddie-re gondolsz - az iskola 'furcsa' figurája, akit két évig visszatartottak.

Peter közelről hallgatózott - te viszont nem tudtad. Ahogy erről az 'Eddie'-ről beszéltél... féltékennyé tette. El akarta ijeszteni ezt a fiút - az övé voltál, és amíg Eddie a közelben volt; nem voltál teljes egészében az övé.
Ez az ellenségeskedés urrá lett rajta a nap további részében - ahogyan történeteket meséltél a gyerekeknek az életedről a Hawkinsi laboratórium előtt, féltékennyé tette. Élete nagy részét itt töltötte. Az erejét akarta használni - hogy uralhassa a világot. A gondolattól, hogy neked volt erre lehetőséged, még elégedetlenebb lett.
Ez a lány... Istenem, annyira feldűhít... de jó értelemben. Féltékennyé tesz - azt hiszem, tudja mit csinál...