Álomszuszék || PETER BALLARD X OLVASÓ ;) (Fordítása a "Sleepyhead"-nek)

A szép tesztalany

Eltelt pár óra, mire végre ki tudtad nyitni a szemed, és abban a pillanatban, ahogy ezt megtetted, Peter egy apró mosolyra húzta a száját:
"Sajnálom, Álomszuszék, ami történt, de olyan átkozottul makacs vagy!" Kuncogva felkap egy széket és leül melléd. "Szép kis dolog voltál kiskorodban, nemde? Még mindig az vagy... legalábbis szerintem." Vigyorogva néz le rád. A szemeid kitágultak.
Szerinte... én szép vagyok...?
Elmosolyodsz, mielőtt felnéznél rá, a végtagjaid gyengék a drogtól.
"Akkor, nem bókolsz nekem vissza, y/n?" Felvonja egyik szemöldökét - annyira hirtelen jött, majdnem lesokkolt, amikor a rendes nevedet mondta, az igazi nevedet.
"Azt hiszem... szerintem szép szemeid vannak..." Motyogod - nem vagy biztos, hova fog ez a beszélgetés kilyukadni.
Kuncogva összecsapja a tenyereit.
"Köszönöm, Huszonkettes." Óvatosan megpuszilja a homlokodat, amitől felkavarodnak benned az érzések - biztos voltál benne, olyan vörös voltál, mint egy paradicsom.
Megfogja a kezed, majd segít felülni.
Oh, szegénykém... nem lehet idelent barátod... se haverok... se család. Biztos nehéz lehet." Felemeli az álladat. "Ne aggódj, kislány, itt vagyok én... és Tizenegy. Szép... szép lány. - milyen kár, hogy ide bezártak téged."
Elbillented a fejedet, a keze hideg volt - de azért kellemes.
"Ezt hogy érted?"
"Hamarosan úgyis rájössz."
"Most akarom tudni!"
"Azt mondtam, még nem!" Mondja, a fogait csikorgatva.
Visszarakja a széket, majd segít neked felállni.
"Leckeidő!"
"Nem rég volt-" Közbevág.
"Most a testvéreiddel, butus - Papával!"
Kitágulnak a szemeid. Kirángat a szobádból, majd átmentek egy másikba - olyan mint a tiéd, egyszerű, ugyanakkor hasonlít egy rendőrségi kihallgató szobára...
"Áh, Huszonkettes! Milyen kedves tőled, hogy csatlakozol közénk. Kérlek, foglalj helyet, aztán kezdhetjük is az órát!" Halványan elmosolyodik, habár így is megfélemlítő. Elővesz egy jegyzetfüzetet és egy tollat, egy pulzusmérő gép van mellette - megkéri Peter-t, hogy valami sisakszerű dolgot rakjon a fejedre.
Biztos valamiféle hülye tudományos cucc...
"Szeretném, ha kutatnál az elmémben, és kimondanád amire gondolok, jó? Rendben lesz így, Huszonkettes? - Peter mesélt nekem a képességedről, hogy mások gondolataiban tudsz olvasni."
Fújtatsz, de bólintasz.
"Képes leszek rá. Nem probléma."
Papa bólint - valami egyszerűre gondol - egy farmra.
"Egy... farmra gondolsz?"
Büszkén elmosolyodik - bólogat. "Jó kislány... Most mire gondolok?"
Az állatokra gondol a farmon - malacok, tehenek, csirkék, lovak.
"Malacok..." A szemeid csukva vannak, úgy néz ki, mintha a szobát fürkésznéd. "malacok, tehenek... ööö..."
"Nem baj, ha nem találod őket."
"Nem, menni fog! Malacok... tehenek, ööö... csirkék és lovak!" Kinyitod a szemed.
"Nagyon jó... nagyon jó." Mosolyogva megfogja a kezed.
"Tudod jól, hogy törődöm veletek, gyerekekkel... Nagyon is, Huszonkettes, szóval te miért viselkedsz úgy velem, mintha valamiféle szörnyeteg lennék? Nem vagyok olyan gonosz, ugye?
Ez a fickó most csak viccel, ugye?
"Nos, látva, hogy elraboltál - bedrogoztál, és egy ismeretlen helyre hoztál, egy kissé tényleg rosszfiúvá tesz téged - szerintem." Rábámulsz, majd elhúzod a kezed.
"Értem. Van valami esetleg, amit szeretnél - ami az itt töltött idődet esetleg... barátságosabbá tenné?"
Gondolkozol egy kis ideig -
"Elmondom neked, mit szeretnék... valami, amit nagyon... nagyon szeretnék."
"Mondd el mit szeretnél... Huszonkettes... Mi az, amit nagyon szeretnél?"
"Azt szeretném..." Megrúgod a térdét - kiszaladsz az ajtón, minden erőddel és gyorsaságoddal futsz - Papa utánad kiált - erre az őrök felkapják a fejüket és üldözőbe vesznek - kissé megdöntöd a fejed - mind a levegőbe repülnek. Egy cseppet sem érdekel - neki ütközöl... Peternek. "ÁH!"
"Elfutnál, mi...? Hát, az most nem fog összejönni!" Felemel téged és a vállára vesz - kapálózol és kiabálsz, de ő sokkal erősebb nálad.
"Engedj el, te... SZÖRNYETEG!" Kiáltod - ezzel néhány lámpa felrobban. Peter ledob, majd leguggol melléd.
"MI nem hívjuk az embereket szörnyetegeknek! Ez sértheti az érzéseinket!! Te önző... Úgy értem... te gyerekes lány!" A szemei megduplázódtak - az arca pedig halvány vörös volt.
"Nem vagyok gyerek! Miért nem értitek már meg végre, ti barmok?!" Felállsz - futsz még egy kicsit, amíg elérsz egy lépcsőházhoz. Leszaladsz a lépcsőkön - elloptad Peter kulcskártyáját, miközben téged cipelt - vigyorogva körül nézel.