Álomszuszék || PETER BALLARD X OLVASÓ ;) (Fordítása a "Sleepyhead"-nek)

Szeretsz?

"Ez csak természetes Peter, neked bármit."
Elmosolyodsz.
"Jobban szeretsz engem, mint Eddie-t?" Fakad ki Peterből. Nos, ez random volt. Nagyon random.
"Mi? Most ezt miért kérdeze-"
"Nem válaszoltál a kérdésemre, nyuszi..."
"Igen! Oké? Most már tiéd a szívem, nem Eddie-é!"
Felvonja a szemöldökét. "Nem győztél meg..."
Gúnyolódni kezdesz. "Nem győztelek meg? Mit akarsz, mit csináljak, hogy meggyőzzelek?"
Peter halkan felnevet.
Sóhajtva a mellkasára helyezed a kezed, a haját megragadva lehúzod a fejét, majd megcsókolod.
Érezted a testhőmérsékletét... meg valami mást is... khmm, khmm... Szerintem tudod mit...

Néhány más dolog is történt...

Elaludtál a szobádban, a folyosókon az összes lámpát lekapcsolták. Minden elcsendesedett. Csak a gyerekek könnyű horkolását lehetett hallani - de még azt is csak nagyon halkan.
Időnként éles léptek hangjai szűrődtek be a folyosókról, amik vagy az őröké voltak, vagy Brenneré, aki minden gyerekhez benézett, így ellenőrizve, hogy mindenki a szobájában van-e.

Néhány nap elteltével még mindig ugyanaz volt a rutin. Evés, alvás, lecke, Peter és ismétlés.
Minden egyes nappal egyre jobban beleszerettél Peterbe. A kapcsolatotok szorosabb volt, mint valaha, és többé már nem voltak kétségei a szíveddel kapcsolatban. Csak arra vágyott, hogy megszökhessen ebből a börtönből, és hogy megadhassa az életet, amit te és ő megérdemeltetek.
"Y/n?"
"Igen?" Rápillantasz Peterre.
"Egy nap kijutunk innen - akkor is, ha mindannyiójukat meg kell ölnünk, ahhoz, hogy kiszabadulhassunk..."
Csöndben maradsz. Ölni? Arra nem lennél képes.
"Ölni!?"
"Metaforikusan értettem...? Azt hiszem."
Persze, hogy úgy értette... Mármint, Peter tényleg egy kicsit elmebetegnek tűnt...
"Y/n??"
"Mi? Bocsi- igen, persze. Szeretnék egy igazi életet."