Álomszuszék || PETER BALLARD X OLVASÓ ;) (Fordítása a "Sleepyhead"-nek)

Nagyszerű elmék

"Szia Kettes!" Kiáltasz fel.
"Szia Huszonkettes - akarsz sakkozni?"
"Oh, persze! Bár, szerintem elég rossz vagyok benne - fel a fejjel!"
"Semmi baj, majd megtanulod hogy kell.
"Mosolyogsz - te kezdesz.
Körülbelül egy óra bénázás után - befejezitek a játékot. Nyílván Kettes nyert.

"Gratulálok, Kettes!"
"Köszönöm."
Egymásra mosolyogtok.

Az erődet használva, újra felállítod a táblát. Aztán felkelsz. Brenner besétált, és mindenki felállt.
"Jó reggelt gyerekek!"
"Jó reggelt Papa!"
Lehetséges, hogy tudtok Tizenegyről. De ne aggódjatok gyerekek. Vissza fogjuk hozni épségben és biztonságban. Most pedig... álljatok be, és kezdjük el az órát!"
Mindenki beáll a sorba - Tizenkettes kinyitja az ajtót, Papa pedig mindannyiótokat kivezet.

"A mai nap megnézzük hogyan olvastok egymás gondolatában... Egyszerű, nemde? Némelyikőtöknek kihívást jelenthet."
Az eleje olyan volt, mint egy nagy súgólánc játék, csak az elménkkel. Egy ember olvasta a másiknak a gondolatait, és így tovább.
Egyszerű volt. És jó móka.
Peter óvatosan figyelt téged. Szeretett téged - de neked vegyes érzéseid voltak vele kapcsolatban...
Igen, nagyszerű srác volt... talán.
És jól nézett ki, de nem tudtad eldönteni, hogy őt szereted-e vagy Eddie-t.
Választanod kellett.
Peter olyan érzést keltett benned, ami túl szép volt, hogy igaz legyen.
Olyan volt... mint az igaz szerelem.

"Huszonkettes!"Huszon...Kettes!"
Peter hozzád sétált, majd meglökött.
"Oh? Mi? Igen Papa?"
"Látva, hogy te jobb vagy a többieknél, megpróbálnál mindannyiónk gondolatában olvasni, és felsorolnád nekem, amiket látsz?"
"Oh... hogyne."
Végigmész a gyerekek gondolatain, és felsorolsz mindent, majd Peterhez érsz.
"...és... Peter arra gondol, hogy..."
Rám gondol.
"Oh, öhm, a vacsoraidőre gondol!"

Papa büszkén elmosolyodik.
"Büszke vagyok rád, Huszonkettes!"
"Oké..."

Peter szemei úgy szegeződnek rád, mint a golyók - olyan élesek, hogy már ijesztő.
Megbántottnak tűnt. Most az egyszer.
Tátogsz egy "Bocsi"-t felé, miközben visszaindultok a szobáitokba.

Peter követ téged - becsapja az ajtót maga mögött.
"Y/n hadd szeresselek!"
"Szerethetsz... és azt hiszem... talán én is szeretlek téged?"
"Tényleg? Oh, hát ez nagyszerű!"
"Igen..."
Felállva - a szemedbe néz - felemeli az álladat, majd óvatosan megcsókol.
"Már egy ideje meg akartam tenni."
Vörös vagy - szuper vörös.
Kuncog. "Tudtam, hogy belém fogsz esni, nyuszi."
"Ne légy ilyen beképzelt, Peter."