Ezt a történetet @LuvJamieCampbell írta, én csak lefordítom. :)
Olvasó x Peter Ballard sztori!
Te vagy a labor új tesztalanya, az egyik legidősebb. Egy bizonyos segítő TÚL sok érdeklődést mutat irántad.
Barátok vagytok Tizenegyel, de egy idő után, a...
Több leckéd volt a szokásosnál. Furcsa volt. Az erőd virágzott, de nem értetted, miért te voltál az egyetlen, aki ennyi leckét kap, bár, nem zavart. Csak könnyebbé tette, hogy visszatámadj és megszökj... Legalábbis, Peter ezt mondja.
"Huszonkettes. Lecke idő." "Igenis, Papa..."
Ti ketten egy üres szobába mentek, majd leültök az egyetlen asztalnál. "Azt akarom, hogy megtalálj valakit és megöld." "Mi van?!" "Jól hallottad, ne kelljen még egyszer megkérjelek, lányom." Bólintasz. Tudva, hogyha nemet mondanál, büntetést kapnál. "Kit kell megtaláljak?" "Will Byerst." "Jonathan öccsét...?" "Csináld, Huszonkettes!" Sóhajtasz, majd becsukod a szemed - keresve Willt. "Megtaláltad?" Bólintasz. Az elmédben, közelebb sétálsz hozzá. A távolban visítozást hallasz - úgy hangzott, mint egy hatalmas állat. Will rémült volt, fázott és ki volt készülve. Nem volt otthon, hol lehetett? "Hol van?" "Én... én nem tudom, de nem Hawkinsban... vagyis igen, de egyáltalán nem úgy néz ki!" "Hamarosan halott lesz." "Nem halhat meg, Papa! Még olyan fiatal." "Fiatal emberek folyton meghalnak. Majd elintézzük, hogy az emberek elfeledkezzenek erről..." "Öld meg, Huszonkettes." Sóhajtasz - elbillentve a fejed. Úgy teszel, mintha megölnéd Willt, de valójában azt a dolgot ölted meg, ami épp be akart menni a kastélyába... Borzasztó volt... "Végeztél?" "Igen, Papa..." "Jó kislány." Átcsúsztat hozzád egy csokit. "Köszönöm." Papa bólint, visszavezetve téged a szobádhoz. / _ / _ / _ Miután visszatértél a szobádba, megeszed a csokit. Jó volt. Igen, már ettél csokit. De a laborba olyan, mint egy jutalom. Mint a fejadagolás. Néha, amikor rossz napjod volt, Peter becsempészett néhányat neked, és a hajadat simogatta miközben ettél, megnyugtatva téged. De Peter most már egy hete nem járt ebben a kórteremben. A többi kórteremben, a valódi tudósokkal beszélt, nyíltan. Aggasztott téged - de őt nehéz volt megtörni. Nem láttátok egymást egész héten - gyomorforgató volt. És igen, drámai volt, de aggódtál érte, aggódtál miatta.
De helyette, Kettes lógott veled - néha egymásnál aludtatok, mivel már senki sem figyelt titeket igazán. Túlságosan lefoglalta őket Tizenegy keresése. Tudtad, hogy tetszettél Kettesnek, egyértelmű volt. De amit ő nem tudott, hogy te Peterrel jársz. Kettes általában fogta a kezed, a hajaddal játszott; amióta Peter elment. Tudta, hogy megússza a dolgot. Mármint, Brenner azt akarta, hogy te és Kettes egy pár legyetek. Ti olyan erős páros lennétek. | _ | _ | _ | _ | _ | _ Eltelt egy hét, és Peter végre visszatért. Jól volt. Úgy tűnt, jól van. Úgy döntöttél, éjszaka megkérdezed. De most koncentrálnod kell a játékra és, hogy elverd Kettes seggét sakkban.
~éjszaka~ "Y/n?" "Peter? Gyere be, gyorsan!" "Rendben..." Mosolyogva bezárja maga mögött az ajtót. Elmosolyodsz, felülve az ágyadban - sutogsz "Hol voltál?"
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Rád pillantott. "Felfedeztünk valamit... odalent, az alsó szinten. A másik épületben. Van egy kapu, y/n, ami egy másik univerzumba vezet. Olyan, mint a miénk, csak sötét... és kihalt." "Tudtad, hogy valaki odalent ragadt? Meg kell mentenetek őt... ő csak egy gyerek, Peter..." Bólint. "Tudunk Will Byersről. Segíteni akarunk... vagyis... én akarok. De veszélyes ott. Van ez a lény. Megérzi a vért és ilyesmi. Át kell gondolnunk. Figyeljük a fiút, és elvezetjük a hawkinsi rendőrséget és a családját a kaputól." Sóhajtva megfogod a kezét. "Sajnálom, y/n, de ez a dolgunk." "Ő csak egy gyerek... ismerem a bátyját. Valószínüleg most teljesen ki vannak készülve." "Biztos vagyok benne, de el kell rendeznünk a dolgokat, mielőtt bárki más meghalna..." "Biztos... csak ígérd meg, hogy megpróbálod és segítesz?" "Megígérem, nyuszi." Elmosolyodsz. "Szükségem van a segítségedre, nyuszi..." Ez váratlan volt. "Miben?" Megtapogatja a nyakát - valami kiáll. Olyan, mint egy chip. "Ez megfoszt a képességeimtől. Ki kéne szedni. Segítesz?" Elgondolkozol. Miért van ez neki? Biztos, hogy ha lenne ereje, azt akarnák, hogy megmutassa nekik. "Oké... megpróbálom." "Jó kislány..." Bólintasz - eltakarva a száját. Kinyújtod a kezed, a chip nekinyomódik a bőréhez. A kezedet csavarva, a chip kirepül, egy vágást hagyva a nyakán. Peter megrándult. Gyorsan begyógyítod a sebet, megpuszilva a homlokát. "Jól vagy?" "Én... jól vagyok, nyuszi, köszönöm." "Mutasd meg az erődet!" Elmosolyodsz, kezeddel végigsimítva arany haján. "Rendben... rendben!" Elvigyorodik, használva az erejét, hogy felemelje az ágyat, amin te és ő voltatok. Felnevetsz. "Jesszus!" "Tudom, nem igaz?" Boldogabbnak tűnik, mint valaha. Kicsattant a boldogságtól, és őszíntén szólva, dögösnek tűnt.
