A szerelem rabja

Csak egy kör a kocsiban.

Este nagyon sokat forgolódtam,csak a családomra tudtam gondolni,és a barátomra Liam-re. Fogalmuk sincs róla hol lehetek tuti aggódnak értem. Ez érthető,úgy örülnék ha tudnák hogy élek.
Sokat gondolkoztam még,aztán láttam,hogy egyre világosabb van. Észre sem vettem,hogy nem aludtam semmit.
Oda kint viszont elég rossz idő volt. Esett az eső. Szeretem az esőt és általában jól el tudok aludni,de most egy kicsit más a helyzet,mivel el raboltak.
Továbbra sem aludtam csak néztem ki az ablakon. Bármennyire is szerettem volna megszökni nem tudtam,sehogy sem. Fogalmam sincs miért vagyok itt,hiszen az apámat nem is ismerem.
Már reggel 9 óra volt amikor az egyik őr be jött és szólt,hogy le engednek reggelizni a főnökkel és az unoka öccsével. Szuper tényleg,ez volt minden vágyam.
-Meg ne mozdulj!-Szólt rám a pasas aki erősen szorított.
-Nem is tudok.-Néztem rá idegesen.
-Szép reggelt.-Üdvözölt a főnök.-Na fiúk,kedvesebben a kislánnyal.-Szólt rájuk.-Tegnap elfelejtettem be mutatkozni,Alfonso Bros.-Nézett rám,miközben végre le ülhettem.-Az unoka öcsém is csatlakozni fog,mond csak te nem aludtál?
-Nem.-Ráztam meg a fejem.
-Meg tudom érteni.-Bólintott.
-Mondja ha meg tudd érteni,miért nem enged el?-Kérdeztem.
-Tegeződjünk. Apád is egy maffia főnök,ezért hagyott el titeket kis korodban. Hatalmas botrányt csinált nekünk az apád,majdnem le buktunk. És talán még most is fent áll a veszély.-Fejezte be.
-Tessék? Az én apám? Nem az lehetetlen.-Nevettem fel kínomban.
-Látod hogy lehetséges.-Vont vállat.
-Bácsikám,hányszor mondjam,hogy nem akarom végig nézni ,ahogy megölsz valakit.-Közeledett egy ismerős arc.
-Ne ijeszd meg a vendégünket.-Állt fel Alfonso majd megölelte.
-Ismerlek.-Szólaltam meg.
-Igen híres boxoló vagyok.-Nevetett fel.
-Mi? Nem. Te voltál bent a kis boltban és vettél vizet,amikor zártam.-Magyaráztam.
-Igen az lehet.-Vont vállat.-De miért nézel ki úgy mint egy zombi?-Nevetett fel gúnyosan.
-Ryan! Állj le.-Kiabált rá Alfonso.
-Jó,Ryan Garcia vagyok.-Nyújtotta kezét,amit nem ráztam meg.
-Nem érdekel hogy kik vagytok csak haza akarok menni.-Akadtam ki.
-Nyugi kislány ne idegeskedj,árt a szépségednek.-Kezdett a reggelihez Ryan.
-Legalább csak értesítsük a családomat,hogy jól vagyok.-Könyörögtem.
-Már írtunk nekik hogy egy barát ki hívott magához Spanyolországba.-Válaszolt nyugodtan Alfonso.
Inkább nem mondtam semmit,meg vártam míg ők megeszik,én nem tudtam enni. Semmi étvágyam nem volt.
A reggeli után újra bezártak a szobába.
Nem nagyon tudtam,hogy mit kéne csinálnom,hogy ne unatkozzak. Sokkal jobban éreztem magam,hogy a családom tudja hogy állítólag jól vagyok. Nekem ennyi elég. Hogy velem mi lesz az már egy másik kérdés.
Igazából nem csináltam semmit,mit is tudtam volna. Járkáltam,le fürödtem aztán annyira unatkoztam,hogy mégegyszer le fürödtem. Aztán el kezdtem sírni,mert hiányoztak a többiek.

-Kislány a főnök üzeni hogy fürödj le és vedd ezt fel.-Dobta a csoda szép ruha darabot az ágyra.
-A fürdés megvolt kétszer is.-Mondtam.
-Akkor vedd ezt fel,a sminkesek és a fodrászok nem sokára itt lesznek.-Magyarázta.
-Mi? Minek?-Értetlenkedtem. De választ már nem kaptam,felvettem a ruhát majd vártam.

Fél óra múlva már kopogtattak az ajtón.
-Szép estét hölgyem.-Köszönt a sminkes.
-Szép estét.-Köszönt a fodrász is.
Utánuk pedig jöttek a többiek.
A hajamat behullámosítottak és egy gyenge,de mégis mutatós sminket kaptam.
Bár azt még mindig nem tudom miért.
20 perc múlva be jött az őr,hogy menjek le mert a főnök már vár.

-Mikor mondod el a nevedet?-Néztem az őrre,aki le kísért a lépcsőn.
-Fabio a nevem.-Mondta.
-Olasz vagy?-Néztem rá.
-Félig.-Vont vállat,úgy tűnik nem sok kedve volt velem beszélgetni.
-Csodásan nézel ki drága.-Mosolygott Alfonso.
-Minek kellett ez?-Mutattam magamra.
-Lesz egy kis party,és gondoltam kellesz oda.-Válaszolt lazán.
Gondolom ez is egy üzlet,csak nem mondja el. Különben miért vinne?
Be szálltunk a kocsiba a két őrrel az oldalamon,szóval én ültem középen. Alig fértem el a két nagy darab embertől.
-Csinos vagy.-Nyitotta ki az ajtót Garcia.
-Ha ilyenkor el várjátok,hogy azt mondjam köszönöm,el kell hogy szomorítsalak de nem fogom.-Forgattam meg a szemeimet.
-Nem is kell.-Vonta meg a vállat,majd kényszerített hogy bele karoljak.
Nagyon gondolkoztam,hogy is kéne megszöknöm,de nagyon félek. Úgy éreztem ez még nem a tökéletes pillanat.

-Ha próbálsz szökni.-Hajolt közel a fülemhez Ryan.-Tuti hogy megfognak kínozni.-Fejezte be,és megpuszilta erőszakosan az arcomat.
-Miért mondod el nekem?-Néztem rá kérdően.
-Hogy ne is próbálkozz,ezek úgyis megtalálnak.-Eresztett el,és ott hagyott a két őrrel.
-Alfonso kérdezi,hogy szeretnél e inni?-Súgta Fabio.
-Csak egy üdítőt.-Bólogattam,majd a pulthoz kísértek,ahol kikértem egy kólát.
Ryan két székkel mellettem,épp két szőke csajt fűzött. Amikor észre vette hogy,nézem ő is nézni kezdett,ezért el kaptam a fejemet.
Felemeltem a poharamat és már majdnem bele ittam.
-Ne igyál belőle,melletted a pali bele kevert valamit.-Lökte ki a kezemből Alfonso.
-A szívrohamot hoztad rám.-Tettem a szívemre a kezem.
-Nem állt szándékomban,de jobb ha oda figyelsz az italodra. Itt csak maffiák vannak.-Mesélte.
-Akkor mit csináljak szomjas vagyok.
-Kérj ki még egyet és figyelj rá.-Ajánlotta,és így is tettem.
-Még valami!-Tette fel mutató ujját Alfonso.-Ha elmondod valakinek hogy el vagy rabolva,mond nyugodtan senki nem fog segíteni.-Emelte fel poharát.
A két őr sehova sem ment mellőlem. Fabioval beszélgettem,nem is olyan rémes mint gondoltam.
Hogy neki van e kedve a beszélgetéshez annyira nem izgatott,mert én nagyon unatkoztam.
-Szia,Ahmed vagyok.-Mutatkozott be egy jóképű férfi.
-Aria.-Fogtam vele kezet.
-Mi járatban?-Kérdezte.
-Hej te meg mit akarsz?-Lökte arrébb Ryan.
-Te meg ki vagy?-Kérdezte Ahmed.
-Az most mindegy,hagyd békén vagy el töröm az ujjaidat.-Fenyegette Ryan.
-Hoppá most nagyon megijedtem.-Nevetett fel.
-Azt jól teszed.-Szorította ökölbe kezét.
-Ryan elég lesz.-Fogtam meg a kezét.
-Na mi van? A kis Ryan be ijedt?-Cukkolta Ahmed.
Ryannak nem is kellett több,egy jobb horgot ütött az Arab fiúnak,és az össze is esett.
-Te normális vagy?-Néztem rá idegesen.
-Gyere!-Ragadta meg a kezem erőszakosan.
-Ez fáj.-Szóltam rá,de nem igazán érdekelte,csak még erősebben meg szorította.-Most hova viszel?-Kiabáltam rá.
-Fogd már be.-Ordított rám.-A kocsiba le nyomunk egy menetet,mert ideges vagyok.-Mondta,mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga.
-Te tényleg hülye vagy? Biztos hogy nem. Erre vannak oda bent a nők.-Akadtam ki.
-Azt ne mond,hogy szűz vagy.-Nevetett ki.
Erre nem tudtam mit mondani,úgyhogy inkább csak néztem a földet.
-Esküszöm óvatos leszek.-Nyugtatott.
-De nem akarom,értsd már meg. Van barátom!-Próbáltam vele megértetni.
-Van barátod és te még szűz vagy? Ratyi a csávó vagy mi?-Nevetett.
-Csak mert nem vagyok egy hülye ribanc,aki minden második férfivel le fekszik.-Nem tudtam befejezni.
-Ti mit csináltok?-Szólt ránk Alfonso.
-Az unoka öcséd épp próbál meggyőzni,egy körre a kocsiba-Árulkodtam.
-Ryan! Üljetek be indulunk.-Parancsolta a főnök.

Be ültünk a kocsiba,de most Ryan ült mellettem. Aki nem bírta,hogy ne fogdossa a combomat.
-Állj már le!-Csaptam sokadjára a kezére.
-Ryan hagyd békén!-Kiabált rá Alfonso.
-Most miért vagy ilyen? Eddig megengedted,hogy akármit csináljak a nőkkel.-Mondta.
-Ez így is van,de ő a rabunk ne felejtsd el.
-A rabunk aki dögös,akkor?-Értetlenkedett tovább.
-Nem engedem és kész.-Akadt ki Alfonso.

Én túl fáradt voltam,hogy hallgassam ezért el nyomott az álom.