A szerelem rabja

Ígérem

Már eltelt pár hét a sok rossz óta. El költöztünk egy sokkal nagyobb villába,de őszintén hiányzik az én kis birodalmam. Adonis sem szokott még hozzá,dehát csak így vagyunk biztonságban.
Ryan hivatalosan is vezér lett és szinte rémisztő mennyire hallgatnak rá,bár félek,hogy előbb utóbb ez nem fog jót tenni kettőnknek. Hogy mi van közünk? Magam sem tudom,nem beszéltünk róla. Ő folyton csak dolgozik én pedig itthon vagyok Adonissal,anya pedig a bátyámhoz költözött egy kis időre.
-Apa mikor jön?-Kérdezte Adonis mellettem a kanapén.
-Nem tudom kincsem,de ideje lenne vissza aludnod.-Mondtam,ugyanis hajnali fél négyet mutatott az óra. Adonis sokszor felkel amióta itt lakunk és néha mesét kapcsolok amin elalszik.

Az ajtó nyílt és Ryan lépett be,felkaptuk a fejünket és Adonis rohant az apukájához.
-Sziasztok.-Kapta fel Adonist majd felém sétáltak.
-Mindennap ilyenkor fogsz haza jönni?-Néztem rá idegesen.
-Ma volt az utolsó ígérem,találtam egy tökéletes klubot amit meg is vettem.-Simította meg a hajam.
-Adonis most már aludnod kell.-Vettem el Ryan kezéből.
Ryan kérdően nézett rám,gondolom észre vette rajtam,hogy nagyon össze vagyok zavarodva és semmit sem értek mostanában amit csinál.
Le fektettem a kis harcost,majd lementem a nappaliba ahol Ryan öntött magának egy pohár vizet.
-Mi a baj Aria?-Kérdezte.
-Fura ez még nekem.-Ráztam a fejem.-Eltelt majdnem három év és te nem voltál itt,most meg hirtelen egybe költöztünk egy hatalmas villába és fogalmam sincs mi van velünk Ryan.-Válaszoltam őszintén.
-Igen erre nem volt időm,de nem felejtettem el.-Ivott a vízbe.-Bárcsak itt lehettem volna,de nem voltam és most ne nyissunk vitát,hogy miért nem. Mindent bánok Aria,de most itt vagyok és nem megyek sehova,minden álmom,hogy velem legyél. Viszont rémalmom,hogy te esetleg már nem érzed azt amit régen.-Fogta meg a kezeimet és akkor azt láttam a szemébe,hogy hirtelen az érett és erős férfiból egy kisfiúvá vált.
Könnyezve hallgattam végig Ryant.
Megszólalni is nehéz volt ezek után,de megkellett.
-Már hogyne érezném? Szerinted csak úgy összeköltöztem veled? Nem lett volna muszáj,én viszont téged választottalak és nem az apámat. Csak ígérd meg,hogy nem fog megváltoztatni ez az élet.-Fogtam kezembe az arcát.
-Neked bármit megteszek bébi.-Mosolyodott el és az én arcomra is mosolyt csalt.
-Miért nem folytatod a boxot?-Kérdeztem.
-Nem lesz rá időm,de vannak edző termeim ahol sok gyereknek segítek.
-Tudom voltam az egyikbe veletek.-Karoltam át a nyakát,neki pedig a derekamra csúsztak a kezei,olyan rég éreztem ezt az érzést,még mindig szerelmes vagyok belé és úgy érzem soha nem lennék képes mást ennyire szeretni.
-Akkor leszel a feleségem?-Nézett mélyen a szemeimbe.
-Ryan.-Nevettem fel.
-Nem vicceltem.-Nézett rám hülyén
-Mi?-Váltottam komoly arcra.
-Hozzám jössz feleségül Aria?
-Ryan ennek nem most van itt az ideje.-Ráztam a fejem.
-Már rég itt lenne az ideje.-Hajolt közelebb és az ajkamra tekintett.
-Akkor mondjak igent?-Mosolyodtam el.
-Megtisztelnél bébi.
-Legyen,igen.-Forgattam a szemeim nevetve. Ryan is elnevette magát,majd ajkaimra tapadt és érzékien simogatta a derekam,majd a fenekemen is végig csúsztattam a kezét. Felkapott az ölébe és a konyha pultra helyezett és gombolni kezdte a nadrágját.
Én csak bámultam magam elé és újra eszembe jutott az a nap. Rémesen éreztem magam és remegni kezdtem,izzadtam,a szivem is hevesebben kezdett verni,majd minden kicsit elhomályosult.
-Aria mi a baj?-Fogta kezei közé az arcom.
-Vigyél Adonishoz.-Zokogtam.
Ryan nem kérdezett mert értette a helyzetemet,le segített a pultról,majd felkísért a szobába.
Csak látni akartam és megsimogatni a fejét. Leültem mellé és megöleltem. Pár perc múlva sikerült megnyugodnom és tisztán tudtam gondolkozni,kimentem a szobából és Ryan szobájába tartottam.
-Sajnálom.-Könnyezett újra szemem.
-Ne sajnáld bébi.-Állt fel.-Én voltam a hülye.
-Én vagyok a szánalmas,már rég túl kéne lennem ezen és egyszerűen nem megy.-Öleltem meg.-Nem bírom,hogy nem csak te értél hozzám Ryan.-Hajtottam fejem a mellkasára.
-Ne mond ezt kérlek mert újra megakarom ölni azt az embert.-Simogatta a hajam.
-Nem sokára jobban leszek.-Pusziltam meg az arcát.
-Várni fogok.
-Ma veled alszom.-Feküdtem az ágyába. Én eddig a vendég szobában aludtam,mert mint mondtam nem beszéltük meg a dolgokat köztünk.
-El sem hiszem.-Csillogott fel Ryan szeme.
Be bújt mellém és úgy aludtunk mint régen,olyan békés volt és csendes. Csak ketten voltunk az ágyban és eszembe jutott,hogy mennyire nagy biztonságot nyújt két kar az ember számára.
Ha ő velem van elhiszem,hogy semmi rossz nem történhet velem,ennyi rossz után is elhiszem,hogy biztonságban vagyok. Egy maffia vezér karjai közt. Nevetséges mégis így érzem.

Reggel egyedül keltem és az óra is már 11 órát mutatott,kicsit tovább aludtam. Ki másztam az ágyból és a fürdőszobába vettem az irányt,megmostam a fogam és az arcom,majd lementem a konyhába,ahol Ryan és Adonis reggeliztek.
-Jó reggelt.-Pusziltam meg Adonist,majd Ryant aki épp telefonált.
-Neked is.-Vette el a fülétől a telefont és megsimogatta a derekamat.
Jó pár percig telefonált és nem igazán értettem belőle sokat,inkább semmit. De Ryan idegesnek tűnt amikor letette.
-Mi a baj?-Kérdeztem miközben Adonist etettem.
-Semmi,most megyek.-Kapta fel a zakóját.-Majd jövök.-Nézett felém.
-Wow Ryan.-Nevettem fel.-Te aztán be tartod a szavad.
-Mondtam,hogy sietek Aria.
-Legalább a fiadtól köszönj el.-Szóltam utána.
-Szia kincsem.-Puszilta meg Adonist,majd rám nézett.
-Megígérted tegnap,hogy nem fogsz megváltozni,egy nap telt el Ryan amióta megkértelek valamire.-Néztem rá csalódottan.
-Igazad van bébi,de tényleg sietnem kell.-Puszilta meg a homlokom és el ment.

Csak ő tudhatja mi történt tegnap este óta,de ha így folytatja biztos,hogy nem fogok vele élni. Nincs szükségem arra,hogy a fiam életében bármilyen rossz ember legyen,egy apuka kell neki aki szereti,akiről el mondhatja,hogy sokat vannak együtt,hogy az ő apukája bebizonyítja hogy szereti a fiát. Én soha nem mondhattam ezt el,de esküszöm ha Ryan még egy ilyet csinál akkor nem is kell,hogy az élete része legyen. Nem akarom,hogy Adonis azt érezze,hogy nem számít ebbe a világba. Mert nekem ő a legfontosabb és csak jót akarok neki.