A szerelem rabja

A múlt ismétlődik.

Már egy hét eltelt amióta a katasztrófa kitört,még mindig álmatlan éjszakáim vannak,hisz nem tudok semmit Ryanről.
Adonis is folyton az apjáról kérdezget,de én sosem válaszolok és elterelem a témát. Mit mondhatnék? Nem akarom,hogy megint azt higgye,hogy elhagyta az apja. Szívem beleszakad amikor rá nézek a fiamra,szereti az apját és már kezdtek össze melegedni.
Annyira hasonlít az apjára,akárhányszor rá nézek Ryant látom benne. Ahogy boxoltak együtt,szerintem Adonis soha nem volt olyan boldog,hogy együtt vannak a szülei.
A szülinapi bulija nagyon nyugisan telt,család át jött és együtt néztük Adonis kedvenc meséit.
Éjjel 3-kor lementem a konyhába inni egy pohár vizet,hogy megnyugtassam magam,de a telefon csörgött rám pedig egy kisebb szív roham jött.
-Igen?-Szóltam bele.
-Aria.-Hallottam meg Ryan hangját.
-Ryan istenem úgy aggódtam.-Könnyeztem be.
-Ne aggódj értem kérlek. Lassan mindent elintézek,ígérem és minden rendben lesz,mi pedig egy család leszünk.-Magyarázta. Bár hittem volna neki,de nem ment,hatalmas káosz tört ki amit nem egy csettintés alatt lehet eltüntetni.
-Tegyük le Ryan félek,hogy baj lesz.-Mondtam.
-Igen igazad van,jó éjszakát Aria szeretlek.-Súgta.
-Neked is jó éjt.-Tettem le.
Megnyugodtam végre. Napok óta azon aggódók,hogy meghalt e Ryan,de él és megnyugodtam. Vissza mentem a szobámba és lefeküdtem aludni.
De nem aludtam sokáig mert lövöldözést hallottam oda kinn.
Egyből Adonis szobájába siettem és felkaptam az ölembe. Anya is felkelt.
-Fogd Adonist és bújjatok el.-Adtam a kezébe a kulcsot az eldugott padláshoz.
-Aria lányom te is gyere.-Fogta meg a kezem.
-Ígérem,hogy megyek utánatok de most muszáj mennetek.-Küldtem.
Anya hallgatott rám ami most jól jött,hogy nem kellett még vele is veszekednem.
Apát hívtam azonnal és újra be nyomtam az asztal alatt lévő piros gombot.
-Apa kérlek fél óra múlva gyere ide anyáért és Adonisért.-Szóltam bele amint felvette,de nem vártam meg míg válaszol és kinyomtam.
Az emberek hamar be törték az ajtót és egy ismeretlen férfi mosolygott akár egy pszihopata.
-Szóval te vagy Aria.-Közeledett felém.
-Mit akarsz?-Kérdeztem remegve.
-Velünk jössz és a fiad is.-Simította végig az ujjait a hajamon.
-A fiam már messze van innen.-Néztem a szemeibe.
-Nézzétek át a szobákat.-Utasította az embereit.
-Addig is te velünk jössz gyönyörűségem.-Kapta el erőszakosan a kezem,majd altatót nyomott a számba és kidőltem a kocsiba.

Amikor felkeltem egy hideg pincében találtam magam. Ami üres volt és egy lépcsőn kívül semmi más nem volt ott.
A kezem megvolt kötözve és a lábam is.
-Jó reggelt.-Hallottam meg a hangját újra.-El is felejtettem bemutatkozni,milyen udvariatlan vagyok. Santiago.-Nyújtotta a kezét.-Ja igen,megvagy kötözve.-Nevetett fel.
-Szörnyű a humorod.-Mondtam.-Te vagy Alfonso fia?
-Így van.-Mosolygott.
-Egyáltalán nem hasonlítasz apádra,sem a viselkedésed,sem a külsőd.-Mértem végig.
-Anyámra hasonlítok,de neked ehhez mi közöd te ribanc.-Kapta el a nyakam.
Fuldokoltam és azt hittem meghalok.
Újra azok a napok jutottak eszembe amikor először raboltak el és megkínoztak. Csak azt hallucináltam,ahogy Ryan kitépi az ajtót és megment engem.
-Most még nem öllek,de ha mégegyszer be mersz nekem szólni kinyírlak.-Nézett rám olyan idegesen,hogy bevallom nagyon megijedtem tőle.
-Megértetted?-Ordibált.
-Meg.-Szólaltam meg remegő hangon.
-Jó kislány.-Simogatta meg az arcom.-Később talán még jóba is leszünk gyönyörűségem.

Utáltam azt az érzés, hogy megint az a kislány voltam aki retteg és szót fogad annak aki elrabolta. Újra itt vagyok és megvagyok kötözve,szenvedés volt az egész és csak a fiamra tudtam gondolni. 3 éve egyfolytában azért imádkoztam,hogy ne történjen újra meg ez a rémálom. Azt gondoltam mivel az apám velünk van,végre vigyázni fog rám,de így is simán elhoztak.

~~~~~~~~~~
Ryan

Amikor végre sikerült elszabadulnom mindenkitől a szobámba vonultam és a nyomógombos telefonomról felhívtam Ariat hogy ne aggódjon értem. Nem tudta,hogy élek e és sajnálom,hogy eddig nem tudtam megnyugtatni,de csak most volt rá alkalmam.

Amióta itt vagyok azt szerveztem,hogy legyenek körülöttem emberek és sikerült mindent elintézem mára már.
Reggel vér fog folyni és ezt garantálom.

Kimentem a teraszra levegőzni és rágyújtottam. Sosem dohányzom csak ha valamin nagyon jár az eszem. A családomat kell megvédenem és készen állok bármire értük. Adonis végre az apukájának hív és szeret engem,ahogy én is szeretem őt.
Reggel 5-kor a kapun beengedték az embereimet. Az őrök a régiek,ami óriási hiba volt Santiago számáról.
Itt mindenki engem tisztel és az ő szava semmi,ha én jelen vagyok. El nyomtam lassan a cigim és lementem a vendégeimhez.
-Barátaim.-Mosolyogtam és lepacsiztam velük.
-Ryan.-Örültek meg nekem.
Beültünk a dolgozó szobámba és valljuk be voltunk egy páran,szóval kisebb tömeg keletkezett. De pont ez kellett most nekem.
-Nos mint tudjátok van egy fiam és meg kell védenünk ahogy az anyját is. De,ahhoz ki kell nyírnunk itt mindenkit aki ebben a villában van.
-Santiago?-Kérdezte Lucas.
-Őt is.-Vágtam rá.
-Gratulálunk a fiadhoz főnök.-Gratulált Marco.
-Köszönöm.-Bólogattam mosolyogva.
Megbeszéltük mindent és fel voltunk fegyverkezve is. A műsor már kezdődött is.
A fiúk mindenki szobájába betörtek és hideg vérrel lelőtték. Én kint a kertben sétálgattam hisz nem volt nagy feladat be menni,és kinyírni mindenkit.
Ismeretlen szám hívott amit idegesen vettem fel.
-Szép csel volt drága bátyuskám,de nem jött össze.-Nevetett gúnyosan Santiago.
-Mit csináltál?-Kérdeztem idegesen.
-Megölted az embereimet amíg én elraboltam a családodat.-Nevetett fel gúnyosan.
-Hova vitted őket.-Kiabáltam.
-Oh ne aggódj a fiadat még nem találtuk meg,de ígérem ő is meglesz hamarosan.
-Megfoglak ölni.-Mondtam miközben a fejemben csak ez járt.
-Várj csak hallgasd meg a kis barátnődet.-Adta át a telefont.
-Ryan jól vagyok ne aggódj értem.-Sírt és engem nyugtatott Aria.
-Te se félj.-Mondtam és vissza folytattam a sírást.
Az a mocskos kinyomta a telefont én pedig azonnal nyomokat akartam,hogy hol vannak.
A fiúk sétáltak ki és közölték,hogy Santiago nincs oda benn. De erre már én is rá jöttem.
-Elrabolta Ariát.
-Megtaláljuk,van egy haverom aki ért ehhez,csak leköveti a számot és meg is vagyunk.-Mondta Alex.
-Megpróbáljuk de nem hiszem,hogy ilyen egyszerű lesz.-Adtam neki a telefont,hogy vigye el és nézesse meg.
-Ryan?
-Igen?-Fordultam a hang felé.-Fabio hát te?
-Santiagohoz jöttem,de te mióta vagy itthon?-Ölelt meg.
-Nem rég. Ariát elrabolta és a fiamat is elfogja.-Meséltem.-Fabio kérlek segíts és legyél a hűségesem.
-Ez nem is kérdés Ryan. De Santiago kinyírna ha megtudná.
-Megölöm amint megtalálom és nem lesz bajod.-Esküdtem.
-Rendben.-Bólogatott.
A fiúk is elmentek nyomokat keresni és én is átnéztem Santiago dolgozó szobáját,amit egy kulcs nyitott. Körbe néztem és mindent átkutattam hátha találok valamit.
Fabio is próbált segíteni.