A szerelem rabja

Bármit megteszek.

Reggel szoros karok között ébredtem. Ryan feküdt mellettem,hogy mit keress itt én sem tudom.
Ha őszinte akarok lenni akkor el kell,hogy mondjam,hogy kicsit biztonságban éreztem magam a karjai közt. De nem,ez nem lehet.
-Ryan menj innen.-Mondtam a reggeli komás hangomon.
-Hagyjál már aludni.-Fordult a másik oldalra.
-Nem érted,hogy nem akarok tőled semmit. Unom már.-Akadtam ki.
-Máris unsz? Csak tegnap ismertél meg.-Dörzsölte szemeit.
-Ki mész végre?-Szólaltam meg egy kis idő elteltével,mivel kimászott az ágyból egy egy száll alsó nadrág volt rajta.
-Tetszik amit látsz?-Mosolyodott el.
-Takarodj már.-Zavartam el és segítettem neki ki találni.
El akarok innen menni,mielőtt valami hülyeséget csinálok. Ryan tényleg egy nagyon helyes fiú,de az elrablóm unoka öccse és amúgy is otthon vár Liam. Már én sem tudom miket beszélek,össze zavarodtam.

-Jó reggelt.-Jött be az ajtón Alfonso.-Itt a reggeli.-Tette elém.
-Nem kell,engedj haza.-Néztem rá idegesen.
-Enned kell,amióta itt vagy nem ettél.-Mondta.
-Akkor engedj el és eszek.-Magyaráztam.
-Engem nem érdekel ha éhen halsz,nem foglak elengedni.-Vont vállat.
-Mit akarsz tőlem?-Néztem rá könnyes szemekkel.
-Apád miatt vagy itt.-Adta ugyan azt a választ amit mindig.
-Leszarom az apámat,bármit megteszek,hogy haza engedj.-Könyörögtem,és a térdeimre ereszkedtem.
-Állj fel.-Szólt ràm,de figyelmen kívül hagytam.
-A kurva életbe állj már fel.-Szólt rám hangosan.
-Mi kell apámtól? Megszerzem.-Ajánlottam fel.
-Elmondom ha fel állsz.-Mondta,majd fel álltam. Majd kisétált az ajtón és ott hagyott.

Kedves.
Elegem lett mindenből és mindenkiből,le borítottam a reggelimet az asztalról és minden mást ami azon volt,utat engedtem a könnyeimnek és össze rogytam.
Az egyik szilánk darab nagyon megvágta a kezemet,csak úgy ömlött a vér.
-Hej te meg mit művelsz?-Nyitott be Ryan.-Jézusom te vérzel.-Fogta meg a kezemet.-Ezt te csináltad direkt?-Nézett aggódva a szemeimbe,amit nem értettem,hiszen csak egy rab vagyok.
-Nem,véletlen volt.-Ráztam meg a fejem.
-Semmi baj,gyere az én szobámba van kötszer.-Segített fel.
-Te is itt laksz?-Kérdeztem.
-Csak 1-2 hónapot.-Fogta meg a derekam.

2 szobával arrébb volt az ő szobája. Ahogy be léptünk,mondta,hogy üljek le az ágyra és el ment kötszerekért.
-Figyelj tudom?hogy fura ezt hallani,de ha nagyon nem bírod már akkor én itt vagyok mármint,hogy ne érezd magad egyedül.-Mondta,miközben a kezemet kötötte.
-Én csak az unalmas életemet akarom élni.-Mondtam.
-Sok rabbal futottam már össze akik itt voltak,de egyikkel sem voltam olyan mint veled.-Tette arrébb az egyik kósza hajtincsemet.
-Mert egyik sem egy 17 éves lány volt.-Néztem rá.
-Más vagy.-Hajolt közel.
-Nem is ismersz.-Ráztam meg a fejem.
-Hát akkor mesélj magadról.-Mosolygott kisfiúsan.
-Inkább te.-Kaptam el a fejem,mert már túl közel volt.
-Boxolok 23 éves vagyok,ennyi.-Vonta meg a vállat.
-Komolyan boxoló vagy?-Néztem rá össze húzott szemöldökkel.
-Méghozzá profi.-Mondta,mire én felnevettem.-Nem hiszed el? Gyere el a ma esti meccsemre.
-Én? Nem félsz,hogy megszökök?-Most én túrtam a hajába.
-Majd meglátjuk.-Vont vállat.
-A bácsikád úgysem engedné.-Mondtam.
-Ha én mondom akkor tuti.-Mondta,majd egyedül hagyott.
Csak azért akarok el menni arra a hülye meccsre,hogy megszökjek,ott tuti sikerülne.
Talán meg kéne szöknöm egy másik országba,még mindig jobb mint itt.
Ryan szobájában volt tv,ezért gondoltam bekapcsolom.
Egy órát biztos,hogy néztem valamit a tv-be,amikor Ryan tért vissza.
-Jöhetsz.-Kacsintott.
-Alig várom.-Mondtam ironikusan.
-Na menj inkább és öltőzz.-Zavart ki.
A "szobámba" mentem,az ágyra le volt terítve egy sima fekete melegítő szett. Felvettem és vártam.
Az ablakból néztem ki és csak gondolkodtam,hogy szökjek meg.
Kezdtem nagyon rosszul lenni és szédülni amiért nem ettem már,amióta itt vagyok. Nagyon forgott velem a világ. De most nem érdekelt,inkább ittam vizet.

Két óra múlva Ryan beszólt,hogy indulunk.
-Jól vagy?-Kérdezte a kocsiban.
-Aha.-Bólintottam.
Félórás út,után végre a stadion elé értünk. Nagyon sok ember eljött Ryan meccsére.
Ezek szerint tényleg tudd valamit. Így könnyebb lesz a szökés.
Ryan elment az edzőjével,az öltözőbe,én pedig Fabio-val vártam.

Ahogy kijöttek az öltözőből,mehettünk is a ring felé. Nem igazán izgatott ez az egész meccs,izgultam amiatt,amit csinálni fogok.
-Kívánj sok szerencsét.-Nézett rám Ryan.
-Sok szerencsét.-Mondtam,majd be is ment a ringbe.
2 kört végig játszottak,én viszont egyre távolodtam az őrtől,aki teljesen bele élte magát a meccsbe. A harmadik kör elejénél,már a ki járatnál voltam.
Kinyitottam az ajtót és csak futottam. Meg sem álltam. A hely kezdett ismerős lenni,aztán megláttam a kis boltot ahol dolgozom,ma nincs nyitva.
Úgy éreztem muszáj egy kicsit meg állnom, ezért megálltam a bolt ajtaja előtt.

-Van róla fogalmad hogy most mit csináltál?-Fogta a torkomhoz a kést Fabio.
Nekem nem is kellett több össze estem és minden el sötétült.