A szerelem rabja

Az élet mindig közbe szól.

Reggel a nap sütésre keltem,ami be sütött az ablakon. Gyönyörű idő volt oda kinn,de én nem lehetek ott. Nem ölelhetem anyát,már nem is tudom mióta. Nem tudtam veszekedni a bátyámmal,aki egy seggfej de mégis imádom. Nem láthatom a barátaimat a suliba és nem nevethetek a legjobb barátnőmmel.
Szeretem Ryant nagyon is,de hiányzik az életem.

^^^^^^^^^
Ryan
^^^^^^^^^

Reggel a nagybátyám irodája felé siettem,ugyanis beszélnem kell a lány szabadságáról vele.

-Gyere.-Hallottam miután kopogtam az ajtón.
-Szia Alfonso.-Ültem a székre.
-Mond fiam.-Nézett rám.
-Mikor engeded el?
-Ah igaz is,pont beszélni akartam veled róla. Láttak múltkor bemenni a szobájába este és csak reggel jöttél ki. Ezt hogy magyarázod?-Nevetett idegesen.
-Tudod jól,akkor miért kérdezed. Csak engedd el végre,már úgysincs szükség rá.-Mondtam.
-Elengedni?-Fogta a nyakam.
-Elengedni.-Kaptam ki a kezét.
-Ez a box mégis csak tanított neked valamit.-Nevetett.
-Mit mondasz?
-Rendben.-Mondta egyszerűen.
-Ennyi?-Hitetlenkedtem.
-Úgy ismersz? Azt fogod mondani,hogy együtt szöktök meg,mert tudja,hogy magamtól nem engedném el. Majd ahogy a kapuhoz viszed,azt mondod neki,hogy soha többet nem akarsz tőle semmit. Aztán pedig jön az én hasznom,mégpedig,hogy nekem fogsz dolgozni ha el is ment. A boxot folytathatod,persze csak ha bírni fogod.-Magyarázta.
-Mi értelme össze törni a szívét?-Kérdeztem.
-Mert én azt mondtam,ez a büntetés amiért a hátam mögött megdugtad a foglyomat.-Kiabált.
-Remélem egyszer te is megtalálod a szerelmedet és ilyesmire vesznek,vagy az ellenséged megöli.-Mondtam a szemébe.
-Soha sem lesz ilyen,mert soha sem leszek gyáva szerelmes. Most pedig takarodj,mielőtt meggondolom magam és kinyírom a szerelmedet,te gyenge majom.-Súgta a fülembe.-Ezt pedig el ne felejtsem.-Tett a zakóm zsebébe egy poloskát,hogy lehallgassa biztosan azt e mondom a lánynak.-Kamerát is elhelyeztem reggel,szóval vigyázz mit mutogatsz.

Kimentem az irodából és a lányhoz siettem. Aki az ablakba állt és nézett ki.
-Szia bébi.-Öleltem meg hátulról és apró csókokat nyomtam a nyakára.
-Hiányzik a családom Ryan.-Szipogott.
-Van egy jó hírem,ma el tudunk szökni. De óvatosnak kell lennünk.-Fogtam a kezembe a lány fejét és megpusziltam a homlokát.
-Komolyan? És nem fog megtalálni minket?-Mosolyodott el.
-Soha.-Öleltem magamhoz és majdnem elsírtam magam. Soha sem akartam ártani neki és feleségül akartam venni,miután ennek a borzalomnak vége. De az élet mindig,máshogy hozza a dolgokat,mint ahogy az ember eltervezné. Az élet mindig közbe szól amikor azt hinnénk,hogy minden rendben van,vagy lesz. A szerelem nem könnyű dolog,de senki nem mondta,hogy ennyire nehéz és,hogy ennyire fájdalmas dolog. Soha sem éreztem még ilyet senki iránt,eddig minden lányt hülyére vettem. De az élet így hozta,valamikor nagyon kegyetlen de vannak áldások is,mindenki életében. Az én áldásomat Arinának hívják és a szívem,amikor megszűnik majd dobogni,akkor is szeretni fogom.

-Ryan olyan fura vagy,nem örülsz?-Nézett fel rám a gyönyörű lány.
-Nagyon boldog vagyok.-Mosolyogtam. Majd az ajkaira tapadtam és lassan az ágyhoz kerültünk. Aria az ingemet gombolta én pedig le vettem a felsőjét. Tudtam hogy a kamerák figyelnek,de ez az utolsó együtt töltött napunk,úgyhogy nem érdekelt. Gumit sem húztam az elmúlt időkben,de időben cselekedtem. Mélyen a szemébe néztem,úgyhogy soha sem felejtsem el a gyönyörű szemeit.
-Ryan nem akarod?-Kérdezte a lány,ugyanis majdnem két percig időztem rajta.
-De,de sajnálom csak olyan gyönyörű vagy.-Vettem le a nadrágját,felemelte a csipőjét hogy könyebb legyen,majd amikor már semmi nem volt rajtunk,a haja mögé tűrtem egy kósza hajtincsét és lassan egybe forrt a testünk.
Aria száját halk nyögések hagyták el,én lassan mozogtam,hogy kényelmes legyen neki. Közelebb hajoltam és újra csókolózni kezdtünk,ő a tarkómat cirogatta én pedig a melleit tanulmányoztam a kezemmel.

Este fele csak egymás mellett feküdtünk és próbáltam nem közeledni hozzá,hogy mi lesz ezután? Hogy fogok tudni más nőre nézni amikor,csak egyet szeretek és csak vele akarok csinálni mindent. Felöltöztünk és kezdődhetett a terv. Mégegyszer magamhoz akartam ölelni,de nem lehetett. Különben rá jönne mi is folyik itt. Annyira boldog volt,hogy leléphetünk innen együtt,de sajnos külön kell válnunk.
Az ajtót nyitottam és le futottunk a kapuhoz,egy őr sem volt most kint. Biztos a Bácsikám intézte így.
-Ez fura egy őr sincs itt.-Súgta Aria.
-Szerinted akkor miért most szökünk.-Hazudtam a szemeibe.
-Jogos.-Mosolygott.
Pár perc múlva a kapu előtt találtam magunkat. Elengedtem a lány kezét és nyitottam a kaput. Aria már indult is,amikor észre vette,hogy nem megyek vele vissza fordult.
-Ryan siess már.-Hívott.
-Aria ez nem fog menni,én nem akarom itt hagyni a családomat miattad. Sajnálom de azt hiszem mégsem megyek veled. A Bácsikám biztos kiakadna,hogy egy lány miatt hagyom el őt.-Magyaráztam de nem néztem a szemeibe.
-Te meg miről beszélsz?-Könnyezett be a lány.
-Menj el Aria,nem akarlak látni többet és ne is keress.-Hessegettem.
-Nem is szerettél? Kamu volt az egész? Csak azért voltál velem,hogy néha megtudj dugni?-Kérdezte csalódottan.
-Sajnálom.-Csuktam be a kaput.
-Rohadj meg a bácsikáddal együtt Ryan García.-Kiabálta utánam. Legszívesebben vissza mentem volna és magamhoz öleltem volna,de nem lehetett. Azt hiszi csak a szex miatt voltam vele,de ez ennél sokkal több sőt. De talán jobb is,hogy így alakult,mert két teljesen más világba tartozunk. Az én életembe nem fér a szerelem,mert csak ártok vele másoknak. Aria világa annyira tiszta és megérdemli az igaz szerelmet.

^^^^^^
Aria
^^^^^^

Már lassan két hónap eltelt amióta elszöktem. Nem kerestek azóta,talán már nincs szükség rám. Mostanában eléggé rosszul vagyok és nem csak Ryan miatt. Egész este hányok és fáj a fejem. Anya nagyon boldog volt amikor haza jöttem. Szorosan magához ölelt és fél óráig el sem engedett. Liamnek lett egy barátnője,de tudd róla,hogy itthon vagyok. Neki nem mondtuk,hogy miért tűntem el,mert jobb ez így.
-Aria ide hoznád a gyógyszereimet.-Kérte anya.
-Persze.-Fogtam egy pohár vizet és a gyógyszereit és oda vittem neki.
-Köszönöm drágám.-Mondta anya.
-Nincs mit.-Mondtam,majd a WC-re kellett futnom. Újra hánytam. Ez már majdnem egy hete így megy. Talán valami vírus.
-Aria jól vagy?-Kérdezte anya.
-Kutya bajom.-Öblítettem a számat.
-Menj el orvoshoz.
-Nem kell anya én jól.-Hánytam újra.
-Ezt próbáld meg kérlek.-Nyomott egy terhességi tesztet a kezembe.
-Anya ez nevetséges.-Ráztam a fejem.
-Majd kiderül,az a fiú használt gumit?-Kérdezte ezt a nagyon intim dolgot.
Tudd Ryanről,ugyanis kötelességemnek éreztem elmondani neki,hogy elvesztettem. Nagyon szégyelltem magam,de anya megnyugtatott.
-Hát nem emlékszem.-Vontam vállat.
-Akkor meg csináld.-Utasított és rám zárta a wc ajtót.

Miután elvégeztem a dolgomat,ajtót nyitottam és vártam pár percet.
Anya is és én is idegesen vártuk,hogy le teljen az a pár perc.
-Most már nézd meg.-Mondta anya.
-Nézd meg te.-Rágtam a körmöm.
-Legyen.-Mondta és a kezébe vette hogy megnézze.-Pozitív.-Mondta le döbbenve.
-Nem vagy vicces.-Kaptam ki a kezéből.
És lesokkoltam,amikor megláttam a két csíkot.-Anya én erre nem állok készen.-Sírtam el magam.
-Drágám nincs semmi baj,én is így éreztem magam. Ugyan ennyi idős voltam amikor terhes lettem a bátyáddal.-Ölelt magához.
-Nincs szívem megölni egy kisbabát aki a hasamba van.-Sírtam a karjai közt.
-Nem is kell,majd mi fel neveljük.-Nyugtatott anya.