A szerelem rabja

Megtaláltak.

Most már eltelt 1-2 hónap amióta Ryan az életünkbe toppant. Nagyon jó,hogy van mellettem még valaki aki segít,anya is sokat segített de azért Ryan segítsége nagyon jól jön.
Mint például múltkor amikor fel szerettem volna tenni egy képet a falra és Ryan segített.
Kezdünk újra jóban lenni,de ennél több nincs,ugyanis nem érzi már azt amit régen és ezt tudom,bár sosem mondott ilyet.
Ma a parkba sétáltunk Adonissal és a papájával.
-Papa képzeld apa nagyon sokat tanít boxolni.-Büszkélkedett.
-Adonis mondtam már,hogy én is meg tudlak tanítani.-Vette az ölébe.
-De papa,apa egy igazi sztár.-Mosolygott.
-Attól tanulsz akitől szeretnél édesem.-Szólaltam meg,mielőtt még apám olyat mond ami megbántaná a fiamat.
A kis sétánk után haza indultunk én pedig szervezkedtem.ugyanis két nap múlva lesz Adonis 4.születésnapja.
-Sziasztok.-Nyitott ajtót Ryan.
-Szia.-Intettem neki a konyhából.
-Szia apa.-Szaladt apja felé Adonis.
-Mit csinálsz?-Sétált felém fiúnkkal a kezében.
-Adonis születésnapja két nap múlva lesz úgyhogy azt szervezem.-Mondtam,miközben mindenkinek írtam akit megakart hívni Adonis,hogy szeretettel várjuk.-Be kéne mennem a céghez.-Néztem Ryanra.
-Itt maradok vele.-Nézett a szemeimbe.
-Az nagyon jó lenne,de ígérem,hogy sietek.-Pusziltam meg Adonist és Ryanra néztem,már hirtelen majdnem neki is adtam egy puszit.de észbe kaptam.
-Nagyon sietek.-Néztem a fiúkra.
-Ne aggódj már ennyire.-Nevetett fel Ryan.
-Megpróbálok.-Kaptam fel a táskám és már szálltam is a kocsimba.

Ahogy a cégemhez értem szaladtam az irodámba felkapni a fontos papírjaimat és mentem is egy megbeszélésre.
Egy új kollekcióval készülünk ami nagyon füstös és személy szerint az egyik kedvenc termékem magunktól.
A palettákról beszéltünk elég sokáig,de én egyfolytában az órámat néztem. Olyan hülye vagyok,miért nem hoztam magammal Adonist,általában mindig itt ül velem,vagy anyával otthon. De anya dolgozik,úgyhogy ő sem maradt otthon.
Annyira aggódók,hogy valami baj lesz,de mi baj lehetne? Próbáltam nagyon koncentrálni ugyanis az árakról volt szó. 15 perc elteltével végre ki jöhettem az egyórás megbeszélésről,majd már siettem is a kocsiba.
Haza érve már láttam anya kocsiját,úgyhogy siettem is a házba.
-Sziasztok.-Kiabáltam el magam.
-Anya.-Szaladt felém Adonis vidáman.
-Úgy hiányoztál édesem.-Puszilgattam az ölembe.
-Minden rendben volt?-Kérdezte Ryan.
-Igen.-Bólogattam.
-Szia kicsim.-Ölelt magához anya.
Később anya és én készítettünk vacsorát,aztán Adonist én és Ryan vittük fürdetni,majd az apja dugta ágyba.
-Elaludt.-Mondta halkan miközben sétált le a lépcsőről.
-Köszi.-Szedtem össze a nappalit ugyanis hatalmas kupi volt.
-Indulok haza,aludjatok jól.-Sétált felém és megsimította a karomat.
-Te is.-Mosolyogtam rá.
-Ne csináld ezt.-Rázta meg a fejét.
-Mit?-Értetlenkedtem.
-Ne mosolyogj így rám Aria.-Simította meg az arcomat.
-Mintha számítana a mosolyom,amikor egy melegítőbe vagyok.-Nevettem el magam.
-Nem a ruha teszi az embert.-Tűrte arrébb az egyik kósza hajtincsemet.-Aria én annyira próbálkozok,te nem veszed észre?-Tartotta még mindig az arcomon a kezét.
-Mire gondolsz?-Néztem mélyen a szemeibe és csak arra tudtam gondolni mennyire nyugtató volt régen erre a szempárra tekinteni. Elég volt csak rá néznem és máris jobban éreztem magam. De most? Most is ugyan azt érzem.
-A családunkra.
-Ryan azért mert van egy közös gyerekünk nem kell rá venned magad,hogy együtt legyünk.
-Aria hallod te magad amikor beszélsz? Azt gondolod,hogy én nem vagyok ugyan úgy fülig szerelmes? Azt hiszed nekem nem fáj mindennap,hogy hagytalak elmenni mert egy gyáva nyúl voltam? Szerinted mennyit gondoltam rád? És szerinted mennyire akartalak téged védeni? A Bácsikám azt mondta,megölne téged,hogyha nem hagylak el. Mit tehettem volna?-Magyarázta hosszasan és egy másodpercre sem vette le a szemét rólam.
-Sosem tudtam,hogy így érzel.-Könnyeztem és fájt az amiket mondott,ennyire hülye lettem volna? Teljesen össze vagyok zavarodva most,azt gondoltam,hogy ő már nem akar tőlem semmit,de ezek szerint ugyan azt érzi amit én.
-Bébi,hogy máshogy éreztem volna?-Mosolyodott el miközben az ajkaimat nézte. Az a becenév annyi emléket tört elő bennem. Jókat és rosszakat is egyaránt.
-Nem is tudom.-Ráztam a fejem mosolyogva és az ajkainak estem.
Oh mamám hogy mennyire hiányoztak,még mindig pont ugyan olyan jól illeszkedtek egymáshoz mint 3 évvel ezelőtt.
Annyi fájdalom és szenvedés volt ebben a csókban és már nem is tudom,hogy örömömben sírtam vagy bánatomba.
A pillangók a hasamban újra erőt kaptak és szárnyaltak,csak úgy,ahogy régen. Semmilyen érzés nem változott bennem csak ez az álarc és a páncél,amit viselek,hogy senki se tudjon bántani,vagy,hogy senki se akarjon engem sajnálni a történtek után.
A csók közben a kanapén kötöttünk ki és ott is csak élveztük egymás társaságát. Ryan nyelve táncot járt a számban amitől a hideg is kirázott. Elmosolyodtam a csókunk közben.
Aztán valaki erőszakosan csengetett.
-Majd én kinyitom.-Állt fel Ryan.
-Várj.-Ragadtam meg a kezét.-Nem várok senkit.-Néztem rá félve.-Nézd meg a kamerát.-Mutattam a kapu beengedő melletti kis kamerára.
-A kurva életbe.-Tűrt idegesen a hajába.
-Ugye nem?-Sétáltam én is oda.
-Menj fel Adonishoz és anyukádhoz.
-Ryan ezek megfognak ölni nem tudunk csak úgy elbújni-Lettem ideges.
Ekkor eszembe jutott egy gomb amit apa mondott a múltkor. Még sosem használtam ezelőtt,de ha meg nyomom abban a pillanatba az emberei körbe veszik a házat amilyen hamar csak ide érnek.
A dolgozó szobámba van az író asztalom alatt. Be szaladtam és amilyen gyorsan csak tudtam megnyomtam.
-Mit csinálsz?-Jött utánam.
-Megvédem magunkat.-Mondtam,majd a riasztó is bekapcsolt ami ráadásul iszonyú hangos volt.
Adonis sírva anya ölében volt,nekem pedig a szívem szakadt össze a látványtól,annyira megijedt. Soha sem akartam neki rosszat és eddig nem is volt baj. Helyben össze tudtam volna esni,annyira rosszul éreztem magam,hogy a fiamnak ilyet kell átélnie.
-Mi történt?-Kérdezte anya kétségbe esve.
-Megtaláltak.-Böktem ki.
Pár perc elteltével már láttam,ahogy az embereink körül veszik a házat és nagy harcba kezdenek oda kinn. Ezek szerint ez az ember rosszabb mint Alfonso.
-Menj Adonishoz és add ezt rá.-Adtam Ryan kezébe a fej hallgatót és ő betett neki egy mesét és szorosan magához ölelte.
Apa hívott,úgyhogy gyorsan fel is vettem.
-Mi történt?-Kérdezte feszülten.
-Megtámadtak minket,de már intézkedtem.
-Ügye jól vagytok?
-Igen mindannyian.-Bólogattam bár tudtam,hogy nem látja.
-Én is oda megyek,miután ez az egész lezajlott.-Szinte láttam magam előtt ahogy az arcát idegesen simította.

-Aria majd én kimegyek,úgyis engem akarnak.-Fogta meg a vállam.
-Ryan megbolondultál? Ezek az állatok abban a pillanatban le lőnek,ahogy ki teszed a lábadat.-Akadtam ki.
-Bízd ide.-Indult az ajtó felé és mire utol értem volna már kilépett az ajtón és lövéseket hallottam,aztán el csendesültek a fegyverek....