A szerelem rabja

Mi lesz ha?

Másnap Ryan betartotta szavát és eljött értünk. Adonis nagyon megkedvelte és én is sokat beszélgettem vele erről. A kocsiba Adonissal hátul ültünk és Ryan vezetett.
-Nem is tudtam,hogy ilyen hamar lett termed.-Szólaltam meg.
-Majdnem mindenhol van egy Amerikában.-Mondta,majd be kanyarodott és beparkolt ami azt jelentette,hogy megérkeztünk.
Ryanre néztem és a szememmel mutattam,hogy most vegye ki ő Adonist és így is tett. Boldogság járta át a testem amikor láttam,hogy egymásra mosolyognak. Ez a férfi annyira szép még mindig,hiányzik az érintése és ő is.
Gyűlölöm amiért ilyen könnyen feladta ezt közöttünk,de talán így lett megírva nem igaz? Ezen már nem tudunk változtatni,felnőtt emberek vagyunk akiknek van egy közös gyerekük és tartjuk magunkat,mivel ez a szülők dolga.
A terembe Adonis azon nyomban elszaladt és boldogan futkározott.
Ezután Ryan köszönt a fiúknak és elkezdtek "edzeni" Adonissal.
Én csak ültem és figyeltem őket. A két férfit az életembe,akiket a világon a legjobban szeretek,szerettem. Nagyon sokat jár az agyam és nagyon aggódom,hogy baj lesz ebből.  Ryan az életünkbe lépett. Maffia a testvére és az egész családja. Utálnak mivel az apám megölte az egyik családtagjukat és biztos vagyok benne,hogy nem hagyják annyiban. Ha megtudják,hogy van egy gyerekünk,én bele sem merek gondolni mit csinálnak.
A holttestemen keresztül sem engedem,hogy hozzá érjenek a fiamhoz.
-Anya ezt láttad?-Szaladt boldogan felém a fiam.
-Neharagudj elbambultam,megmutatod mégegyszer?
-Igen de figyelj.-Szaladt vissza az apjához és megmutatta,ahogy gyomron vágja. Persze nem erőből csak Ryan rá játszott.
-Azta! Hát szerintem apádnak ideje bedobni a törölközőt.-Nevettem fel.
Nem sokáig maradtunk ugyanis Adonis éhes lett és Mekit követelt. Én pedig beleegyeztem.
-Apa velünk maradsz?-Szólalt meg Adonis és most először ejtette ki az apa szót.
-Persze kincsem.-Puszilta meg a fejét.
Elérzékenyültem,úgyhogy felálltam és elmentem a mosdóba.
A csapnak dőlve sírtam el magamat,mert az ami most történik megijeszt és vissza hozza a régi traumákat amiket Ryan bácsikája okozott. Fáj vissza gondolni és megijeszt a gondolat,hogy mi lesz ha?
Érzéseim vannak Ryan iránt,de nem lehet már.
Vissza mentem és leültem újra hozzájuk. Ryan rám nézett és a szemével megkérdezte,hogy minden rendben van e. Én csak bólogattam és miután befejeztük haza indultunk.
Otthon Adonist Ryan fektette le a délutáni alvásra.
-Mi a baj? Egésznap fura vagy.-Kérdezte.
-Félek Ryan.-Mondtam miközben a konyhába pakoltam.
-De mégis mitől? Nem lesz bajotok és ezt garantálom,nem tudják meg,hogy van egy fiúnk. De ha mégis akkor sincs baj mert megvédelek titeket.-Fogta meg a kezem.
-Úgy mint amikor engem hagytál elmenni?-Húztam el a kezem.
-Aria.-Feszült meg az állkapcsa.
-Tök mindegy.-Vontam vállat. Ő csendben nézett ahogy pakolok a konyhába és láttam rajta,hogy kérdezni akar valamit. Ezért megfordultam és kérdően néztem rá.
-Hol az apád?-Kérdezte.
-Miért érdekel? Ryan,a fiad szereti őt és nem hagyom,hogy megöld. Ha nem is értem,a fiad miatt ne tedd.-Néztem rá feszülten.
-Megölte a bácsikámat.-Állt fel idegesen és felém sétált.
-Előbb utóbb valaki megölte volna. Csak minket akart védeni értsd meg.
-Akkor te is értsd meg hogy.-Kezdett bele.
-Nem fogom megérteni és ha nem tetszik arra van az ajtó,de akkor Adonist sem kell látnod többet.-Vágtam közbe.
-Komolyan ezzel fogsz fenyegetni? Ez a gyerek az enyém is.-Lépett közelebb és így teljesen egymás aurájában voltunk.
-Akkor viselkedj úgy mint egy apuka és ne öld meg azt akit szeret. Engem nem érdekel az apám,mert soha nem volt mellettem,de Adonis szereti,ugyanis foglalkozott vele.-Léptem egyet hátra,ennek köszönhetően a konyha pultnak ütköztem.
-Volt azóta valakid?-Szorított a pulthoz és át ölelte a derekam.
-És ha igen?-Vontam vállat.-Mintha te nem ezer nővel lettél volna azóta.-Nevettem fel.
-Most én kérdeztem Aria. Tudott más férfiről a fiam?
-Nekem erre nincs szükségem.-Toltam el magamtól.-Te akarod megmondani,hogy milyen anyuka legyek? Nem vagyok olyan undorító,hogy egy másik férfit hozzak haza és még be is mutassam a fiamnak. Kinek hiszel te engem? Egy olcsó ribancnak? Azért mert veled töltöttem több éjszakát nem azt jelenti,hogy annak kell nézned.-Magyaráztam.
-Soha nem mondtam,hogy milyen anyuka legyél,ahogy azt sem,hogy egy ribanc vagy. Sokkal több vagy ezeknél Aria. Sajnálom és igazad van.-Vallotta be.
-Tudom.-Ültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t,hogy nézzek valamit. Ryan a konyhába ült és a telefonját nyomkodta.
Fél óra múlva én is kimentem a konyhába,ugyanis Adonis lassan fel kell és éhes lesz. Készítettem egy kis bolognait ugyanis az a kedvence,amikor kész lett már boldogan szaladtam fel érte és az ölembe kapva mentünk is le.
-Hogy aludtál?-Puszilgattam a fejét. Ez a pár óra is olyan sok nélküle.
-Jól,apa még itt van?-Kérdezte félve a választól.
-Igen.-Bólogattam mosolyogva,aminek nagyon örült.
-Szia kincsem.-Adtam át Ryan kezébe.
-Apa ugye itt alszol ma?-Simogatta az arcát.
-Nem tudom Adonis. Majd talán egyszer megbeszéljük anyával jó?-Mondta aztán rám nézett hogy jó e.
-Felőlem maradhatsz.-Vontam vállat.
-Vagy esetleg elvihetném magamhoz is.-Lépett mellém és elvett egy poharat.
-Ezt majd máskor talán.-Ráztam a fejem. Már,hogy is engedném amikor így is veszélyben van a kisfiam? És ha rá törnek éjjel? Ezt jobb,hogyha Ryan nagyon hamar kiveri a fejéből vagy én fogom. Próbáltam vissza fogni magam hisz Adonis is hallotta volna,hogyha csúnyán rá kiabálok az apjára.
Kiszedtem az ételt és megvacsoráztunk hárman.
Anya az egyik barátnőjénél tölti a mai és a holnapi napot is.
Annyira nyugis volt és úgy éreztem magam mintha egy család lennénk,de nem vagyunk. Ryan nem érez már semmit irántam,csak a tisztelet van benne amiért én vagyok a gyereke anyja. Nem akarok ezzel a gyerekes szerelmes szarral foglalkozni,viszont az érzéseimnek nem én parancsolok. A szívem még most is olyan hevesen dobog,mint amikor vele voltam. El hessegettem ezeket a gondolatokat és elmosogattam miután végeztünk.
Vagyis inkább csak a mosogatógépbe helyeztem a tányérokat.

-Segítsek valamiben?-Kérdezte Ryan.
-Nem,de el viheted fürdeni Adonist. Ha van kedved.-Fordultam felé.
-Rendben.-Bólogatott és elmentek a fürdőbe. Hangosan nevettek. Adonis szereti az apját aminek nagyon örülök,örülök,hogy nem apa nélkül kell felnőnie. Hacsak az apja el nem tűnik egy szép napon.
Apropó apa. Baszki teljesen kiment a fejemből,hogy ma este befog ugrani mert múltkor Adonis ott hagyta az egyik kedvenc játékát. Az istenít.
Épp csengettek én pedig szaladtam kinyitni az ajtót.
-Szia.-Nyitottam.
-Szia lányom,hol van a kis unokám?
-Öhm már a szobájában úgyhogy add azt ide.-Vettem volna ki a kezéből de elhúzta és bejött.
-Apu ne csinálj jelenetet a fiam előtt kérlek.-Szóltam utána.
-Miért csinálnék?-Kérdezte és akkor léptek ki a fürdőből.-Ez meg mi a.-Kezdte keresni a helyes szót,mivel Adonis is ott állt.-Mit keress ez itt?-Bökte ki.
-Inkább te mit keressel itt?-Lett ideges Ryan.
-Ez az én lányom villája amit én vettem. Úgyhogy jobb ha haza vonszolod a segged.-Kiabált.
-Elég.-Álltam közéjük.-Az én fiam előtt nem fogtok jelenetet rendezni,menjetek ki és rendezzétek ott.-Kaptam az ölembe a fiamat.
-Most komolyan így beszélsz.-Mondták egyszerre ami szinte ijesztő volt.
-Igen! Miért mit érdemeltek ti ketten? Mindketten el hagytatok,úgyhogy nekem egyikőtök sem számít,ahogy nektek sem.-Fogtam be Adonis fülét majd fel sétáltam.-Ryan lefektetnéd a fiúnkat? Mert téged akar.-Kiabáltam utána. De valójában csak nem akartam,hogy össze verekedjenek. Azért az egyikük igenis fontos számomra.
-Jövök.-Kiabált utánam és bement Adonis szobájába.
Én pedig apuhoz siettem.
-Megfogom ölni.-Mondta.
-Nem fogod. Az unokád apja és nagyon megszerette,úgyhogy állíts magadon mert azzal csak őt bántod.-El sem hiszem mindkettőnek ugyan azt a szöveget kell nyomni mert ennyire idióták.
-Meg téged.-Mosolyodott el.
-Oké jó éjt.-Kísértem ki.
-Nektek is és tudod csak nyomd meg azt a gombot,ha bármi baj lenne.-Magyarázta.
-Tudom.-Bólogattam.
-Szeretlek.-Puszilta meg a homlokom és beült a kocsiba.