A szerelem rabja

Hidegvérű gyilkos

Este Ryan egy szót sem szólt hozzám csak néha kiment a szobából és telefonált. Nem volt nyugodt a hangja dehát kinek lenne az ezek után? Annyira szeretném ha nem kéne mindig aggódni,hogy vajon mi lesz holnap? A fiam mennyire van biztonságban és én mennyire vagyok? Tudom,hogy Ryan nagyon vigyázni fog ránk de valahogy az sem elég,csak normálisan szeretnék élni. Legyen vége minden megpróbáltatásnak,mert úgy érzem nem bírom már ki ezt a sok rosszat ami körbe vessz és ki tudja mi lesz ezután.

Az ajtón Ryan lépett be és viszonylag nyugodtabb volt,mint amikor kiment.
-Minden rendben?-Kérdeztem.
-Hány napig erőszakolt?-Túrt a hajába idegesen.
-Ryan.-Álltam fel,majd felé sétáltam és kezemmel Simogattam az arcát.
-Aria mond el légyszíves.-Könnyezett be. Soha nem láttam még sírni,annyira férfias,ha egy férfi tényleg nem szégyelli az érzéseit.
-Egyszer Ryan,mielőtt eljöttél értem.
-Szóval ha hamarabb oda érek akkor ez nem történik meg?-Rúgott a szekrénybe.
-Ryan most ne hibáztasd magad,nyugodj le és.-Kezdtem bele.
-Nyugodjak le? Úgy mondod mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Aria téged megerőszakoltak,fel tudod ezt fogni?-Kiabált rám.
Bevallom össze rezzentem,de próbáltam leplezni.
-Komolyan? Komolyan te akarod nekem megmondani milyen érzés az amikor erőszakosan nyúlnak hozzád? Amikor addig ütnek amíg érzed minden porcikádat? Amikor kést szúrnak a combodba? Képzeld,én ezt mind megtapasztaltam a kedves nagybátyád miatt.-Ordítottam,miközben a zokogás is rám tört.-Rohadj meg Ryan. Szégyelld el magad és jó mélyen gondolkodj el,hogy mégis miket beszélsz.-Vettem erőt magamon majd ki sétáltam és lementem a nappaliba.
Miért nem gondolkodnak az emberek mielőtt kimondanak valamit? Magamtól is kérdezem,ugyanis én is el szoktam követni ezt a hibát. Tudom idegesek vagyunk,de egy ilyen helyzetben kéne a legjobban össze tartanunk. Ryan szavai sokkal,de sokkal jobban fájnak mint egy kés szúrás,vagy bármi erőszakos dolog. A kanapéra ültem és csak zokogni kezdtem.
Elgondolkoztam és talán tehettem volna ellene? Nyilván nem,hiszen megvoltam kötözve,gyenge voltam,alul táplált és ráadásul végtelenül szomorú.
-Aria.-Sétált le a lépcsőn Ryan.
-Mi van?-Töröltem le könnyeimet.
-Sajnálom oké? Ideges vagyok és nem gondolkoztam,tudom jól,hogy ez nem a te hibád. Kérlek bocsáss meg nekem.-Ült mellém.
-Máskor gondolkozz Ryan.-Néztem rá.
-Ígérem! Jól akarom csinálni Aria,jó apuka szeretnék lenni és jó férj.
-Férj? Ryan ne nevettess.-Forgattam szemeimet.-Nekünk nem a boldog és normális élet jutott.
-Majd én teszek róla,hogy minden álmod valósuljon.-Fogta meg a combom. Megrezzentem és elhúzódtam,bármennyire is szeretem Ryant,ez most még nem megy.
-Maffia vagy Ryan.
-Megteszek értetek bármit.-Nézett olyan mélyen a szemembe,hogy szinte belém égette tekintetét. Olyan régen nézett már rám így és az emlékek feltörtek amikor vele voltam. Nem volt boldog múltunk,de amikor vele voltam megszűnt létezni a világ és úgy éreztem én vagyok a legerősebb nő a világon,mert egy ilyen férfi volt mellettem a nehéz napokban.
De végül hagyott veszni és évekig nem láttuk egymást,nem ismerte a fiát. Bele szakad a szívem,amiért nem volt mellettem amikor állapotos voltam. Minden nő álma,hogy ilyenkor legyen mellette a "férje",de nekem csak az a nyomor maradt. Egy nyomor amit le írni sem tudnék,bármennyire is le szeretném. Azt gondoltam soha többet nem lehetek boldog,de megszületett a fiam és akkor már azt mondtam hogy,soha nem voltam még ilyen boldog és nem is leszek.
-Ryan.-Szaladt be Fabio.-Ideje menni idő van.
-Hova?-Néztem mindkét férfira.
-Ne aggódj.-Nyújtotta a kezét,hogy megsimogassa az arcom de végül elhúzta.-Maradj itt és ide hozom a fiúnkat.
-Veled megyek!
-Aria.-Lett ideges.-Maradj itt és ezt most a fiúnk érdekében mondom.
-Rendben.-Egyeztem bele.-De kérlek vigyázz nagyon magadra és Adonisra!
-Szeretlek.-Suttogta majd elment.

~~~~~~~~~~
Ryan

A kocsiba ültünk Fabioval és Santiago felé tartottunk,hogy végre kinyírhassam. Miután megöltem,elmegyek a fiamért és haza viszem Ariával együtt.
Ha Santiago meghalt,én leszek a főnök és én jól fogom csinálni. Átveszem a kaszinókat és a szállítást is én fogom intézni. Mindent megfogok oldani és soha nem kerül majd bajba a családom,ezt megígérem és be is tartom.
-Ryan és ha én kapom el Santiagot?-Kérdezte Fabio.
-Nem ölheted meg!-Fordultam felé.-Én fogom megkínozni,nem adom meg neki,hogy könnyű halála legyen.
-Rendben.-Bólogatott Fabio.
Az út viszonylag hosszú volt,de amikor megérkeztünk egyből belém szállt az adrenalin és arra éheztem,hogy láthassam Santiagot szenvedni.
Az őröket egy lövéssel megöltük aztán a többit is. Nyilván nem ment minden ilyen könnyen,de ha az ember csak egy valamire tudd koncentrálni minél jobban el akarja pusztítani azt ami az útjában áll.
-Na hát Ryan.-Sétált le mosolyogva Santiago.-Szép kis műsort rendeztél,csak így a semmiből.-Tapsolt.
Fabionak csak a szememmel üzentem,hogy hozza elém azt a mocskot,amit egyből le is vágott és elkapta,majd elém dobta.
-A te műsorod izgalmasabb lesz hidd el.-Rúgtam egyet a gyomrába.
-Mégis mire jó ez mind?-Fogta fájó testrészét.-Az miatt a ribanc miatt? Fel adod a családodat.
-Kussolsz te fattyú.-Rúgtam még egyet.-Te nem vagy a családom.-Hajoltam le.-Anyád egy büdös ribanc volt,aki mindenkivel össze feküdt.
-Nevetséges kifogás.-Nevetett.
-Meglátjuk.-Fogtam meg és kirángattam majd a pincébe vonszoltam.
-Te most tényleg meg akarsz ölni?-Mosolygott.
-Megkínozlak és abba fogsz belehalni.-Köptem rá.-Hogy mertél Ariahoz nyúlni?-Húztam be neki egyet kettőt.
-Szóval elmondta? Pedig még élvezte is. Kibaszott jól csókol,na és az a test.-Harapta be ajkait.
-Elájult te undorító állat.-Rúgtam bele teljes erőmből.
Gyűlölöm ha valaki így beszél róla és abba is gyűlölök bele gondolni,hogy valaki más látja a testét,vagy akár hozzá is ér.
-Tudod mit élveztem a legjobban?-Nézett rám.-Annyira jól csináltam,hogy be is vérzett a kis barátnőd.
Nem haboztam tovább és elő is vettem a késeimet és bele szúrtam a combjaiba,majd kihúztam és újra vissza tettem.
-Dögölj meg te buzi.-Szisszent fel.
-Előbb te.-Húztam végig a kést a combjában.
A vér csak úgy bugyogott belőle,de semmiféle megbánást nem éreztem. Csak az járt a fejemben,hogy hozzá ért ahhoz a nőhöz,aki az enyém,akit én szeretek.
-Tudod mit Ryan?-Mondta ki nehezen.-Nem bánom amit tettem Ariaval.-Nevetett fel.-Megérte és újra csinálnám bármikor,az a test mamám.-Kezdte újra.-De vajon mit fog rólad hinni? Hogy egy hideg vérű gyilkos a gyereke apja,majd elhagy téged és ez az egész mindhiába.
-Csak még jobban fel akarsz idegesíteni.-Kiabáltam.
-Nem zavar,hogy meg rontottam azt a lányt akihez eddig csak te nyúltál.-Nevetett még mindig.-Én olyan boldog vagyok és megérte ez nekem Ryan.
Elgurult az agyam és tudtam,hogy csak azért mondja,hogy felidegesítsen,de én nem tudtam akkor gondolkozni. Elő vettem a pisztolyt és fejbe lőttem,majd minden egyes testrészét meglőttem.
Egyetlen porcikáját sem hagytam ki.
Ki sétáltam az ajtón és Intettem a többieknek,hogy vigyék innen a hullát. Mostantól hivatalosan is én vagyok a főnök és mindenki rám fog hallgatni.
Talán tényleg hidegvérű gyilkos vagyok de mindent okkal teszek.

Fabio a kocsiban már várt és a fiamért siettünk,Ariaért már elküldtem az egyik emberemet,úgyhogy már ő is haza tart. Nem sokáig maradunk abban a házban,csak amíg nem találok valami jobbat és biztonságosabbat.
Kiszálltam a kocsiból és siettem a házba.
-Apa.-Szaladt felém Adonis.
-Szia nagyfiú indulhatunk anyához?-Kérdeztem miközben felvettem.
-Igen már nagyon hiányoztatok nekem apa.-Bújt hozzám.
-Te is nekünk.-Simogattam a buksiját.
-Ryan fiam.-Szaladt ki Aria anyukája.
-Szia.-Néztem rá.-Haza megyünk gyere te is!
-Minden rendben Ryan?
-Már elintéztem mindent Elizabeth, kérlek ne aggódj.-Bólogattam.-Később megbeszéljük.
-Rendben,össze pakolok.-Ment is fel.
-Hova akarod őket vinni?-Lépett elém Nicholas is.
-Haza.-Válaszoltam.
-Mégis mennyire gondolod ezt biztonságosnak?-Förmedt rám.
-Holnap már új házban leszünk,te csak ne mond meg,hogy mit csináljak.
-Mit képzelsz magadról,hogy így beszélsz velem te kis szaros.-Nevetett fel.
-Ezt nem a fiam előtt fogjuk megvitatni. Nicholas kérlek,te már rég nem vagy senki ebben a szakmában ideje belátni.-Szóltam rá.
-Indulhatunk.-Jött végre Elizabeth.
-Örültem.-Intettem az apósnak.
-Szia papa.-Köszönt el Adonis is.
-Szia kedvesem.-Puszilta meg unokáját,majd indultunk is a kocsihoz.
Mivel Aria háza nem volt messze az apjáétól,így hamar oda értünk. Adonis már nem bírt magával és azonnal ki akart szállni,úgyhogy kivettem és már indultunk is be.
-Szia anya.-Kiabálta el magát.
-Kincsem.-Szaladt Aria és sírva puszilgatta Adonist.-Úgy örülök,hogy látlak.-Vette el és magához ölelte.
Ez a pillanat annyira megviselt és már nem akartam Aria előtt sírni,úgyhogy bementem a konyhába inni egy pohár vizet és megnyugtattam magam.
Aria és az anyukája beszélgettek a nappaliban.
-Ryan.-Lépett be életem szerelme a konyhába.
-Igen?-Néztem rá.
-Olyan jó,hogy te is itt vagy.-Mondta ki nagy nehezen.
-Olyan jó,hogy ezt mondod bébi.-Mosolyodtam el.
-Nem ölelsz meg és mondod azt,hogy semmi baj nem lesz?-Könnyezett be.
Nekem nem is kellett több,siettem és magamhoz öleltem.
-Ígérem hogy nem lesz semmi baj.-Súgtam a fülébe.-Ne haragudj,azt hittem még megijedsz az érintéstől.
-Sajnálom csak akárhányszor úgy érnek hozzám feltörnek az emlékek,de most már kicsit jobb.-Nézett fel rám és úgy éreztem magam mint régen. Azok a tinik voltunk akik halálosan szerelmesek voltak egymásba és nem volt egy boldog sztori,mégis minden jó volt amikor együtt voltunk nap végén.
-Soha ne kérj tőlem bocsánatot Aria.-Simogattam meg az arcát.
-Bocsánat Ryan.-Mosolygott miközben sírt,és egy kicsit én is el nevettem magam.
-Nagyon hiányoztál már Aria.-Nyeltem vissza a könnyeimet.
-Te is nekem Ryan.-Nézte az ajkaimat.-Bárcsak elmúlna már ez,és megcsókolhatnálak.
-Várok rád egy életen át.-Simítottam meg gyönyörű haját.
.............