A szerelem rabja

Újra tinik

~~~~~~~~
Ryan.
A szórakozóhely amit megvásároltam újítás alatt van,én is itt vagyok és megpróbálok segíteni amiben csak lehet. Egy elegáns helyet szeretnék,ahova nem járhatnak akárkik. Persze ez nem nagy dolog a kaszinók mellett,amik már az én tulajdonomban állnak.
Hihetetlen mennyire jó érzés,hogy én vagyok a főnök és senki nem parancsolhat nekem. Na nem mintha eddig bárki is parancsolt volna nekem,Aria és az én kapcsolatom az utóbbi időben hanyagolva lett,de a sok botrány után én ebbe menekültem és nem foglalkoztam velük,tudom. De megváltozok és jó apuka és férj leszek.

-Ryan!-Kiabálta a nevemet Medve. Kis szaros korunk óta ismerjük egymást és őt sem akartam kihagyni a jóból,van két gyermeke és persze a felesége,akiket el kell tartani valamiből.
-Mond.-Sétáltam felé.
-Holnapra kész lesz minden,már csak az alkalmazottak kellenek és nyithatsz is.-Mondta izgatottsággal teli.
-Ennek örülök Medve,rendes embereket akarok a pultok mögé. Ha tudsz valakit ne tartsd magadba.-Karoltam át.
-A húgom megbízható lány és gyorsan tanul,csak ha neked is megfelel.-Nézett rám.
-Hozd ide holnap és beszélgetek vele,de több ember kell. Én is körbe nézek.-Veregettem meg a vállát.-Én most haza megyek,te is menj most már semmi dolgunk.
-Rendben öreg.-Mosolygott majd elindult ő is a kocsija felé.

~~~~~~~
Aria.

-Adonis most meg mi a baj?-Sétáltam a nappaliba.
-Bibis a lábam.-Zokogott,én pedig elmosolyodtam amikor megláttam az iszonyú pici sebet a térdén.
-Kincsem,hiszen ez katona dolog.-Kaptam az ölembe és a konyha pultra ültettem,amíg én sebtapaszt kerestem.
-De vérzik.-Mutatta
-Teszek rá neked sebtapaszt,de ígérj meg nekem valamit.-Néztem rá.-Ilyen kissebek miatt nem fogsz sírni,oké fiam?
-Megígérem anya.-Mosolyodott el.
-Rendben.-Tettem rá a pókemberes sebtapaszt.
Adonis egyből nevetni kezdett és le sem vette a tapaszról a szemét.
-Hejj! Neked csak a sebtapasz kellett?-Nevettem fel.
-Ez csak filc volt anya.-Kacagott hangosan,az én testemet meg átjárta a boldogság.
-Sziasztok,mi ez a hangosság?-Lépett be Ryan.
-A fiad nagyon vicces kedvében van.-Pusziltam meg Adonist mosolyogva.
-Ennek örülök.-Puszilta meg Adonis feje búbját.-Szia bébi.-Adott egy szájra puszit nekem.
-Hogy ment a munka?-Kérdeztem és vissza fojtottam a mosolygást és inkább elkezdtem pakolni.
-Minden jól megy,holnap ha találunk alkalmazottakat nyitunk is.-Mesélte.
-És találni fogsz?-Néztem hátra,hogy láthassam.
-Mindent megoldok.-Kapta fel az ölébe Adonist,majd felém sétált és a nyakamba puszilt.-Szeretlek Aria.
-Én is téged.-Néztem a szemeibe.
-Én is.-Szólt közbe,édesen Adonis.
Mindketten fel nevettünk és a nappaliba mentünk.
-Mit szólnál,ha ma megnéznénk együtt egy-két mesét?-Kérdezte Ryan a fiunktól.
-De én választok.-Vágta rá.-És kérek édességet.
-Ezt már anyukádtól kérdezd.-Hajolt hátra Ryan.
-Ehetsz édességet,de nem olyan sokat.-Mosolyodtam el.
A délutánunk nagyon nyugis volt,kezd minden helyre állni. Bevallom félek,hogy mi lesz Ryan dolgaiból és nem pártolom ezt az életet,de próbálok nem folyton ezen kattogni.
Nem szeretnék újra ilyen borzalmas dolgokat át élni.

Adonis időközben be aludt a mesén,úgyhogy Ryan felvitte a szobájába és lefektette.
-Nem kelt fel?-Kérdeztem.
-Nem,meg sem moccant.-Ült mellém.
-Jó.-Dőltem a mellkasára és össze bújtunk.
Ryan a hasamat kezdte simogatni,én pedig többre vágytam úgyhogy,feljebb csúsztattam a kezét.
-Ha nem vagy még jól,akkor nem csinálok semmit.-Nézett hosszasan a szemeimbe.
-Jól vagyok,azt csinálsz velem amit akarsz.-Mosolyodtam el és újra őrült tininek éreztem magam.
Ryan letámadta az ajkaimat és nyelvével csodákat művelt,ledöntött a kanapéra és levette a pólóját,majd az enyémet is,a ruhák nagy része már a földön volt. Ryan megkönnyítette az útat és,majd csak utána tette be. Lassan mozgott,de annyira,hogy izgató volt. Mindketten a levegőt kapkodtuk,de nem akartunk elválni egymás ajkától. A telefonja kezdett csörögni a kanapén.
-Muszáj fel venni?-Kérdeztem sóhajtva.
-Senki nem érdekel,rajtad kívül bébi.-Csókolgatta a nyakamat. Kinyomta a hívást és újra munkához látott,de ekkor újra csörgött.
-Nagyon fontosnak tűnik.-Mondtam két csók között.
-Akkor is befejezzük.-Kapcsolt nagyobb tempóra,én pedig a kanapéba kapaszkodtam.

Idegesen vette fel a nadrágját,miközben egy puszit nyomott a homlokomra és mellém feküdt.
-Mond medve,mi ilyen fontos?-Kérdezte.-Mi? Jó,indulok.-Mondta és letette.
-Mi történt?-Kérdeztem aggódva.
-Valaki szét cseszte kint a munkát,úgyhogy most megyünk elkapni a kis patkányokat.-Vette fel az ingét.
-Ryan,nem ér rá holnap?-Kérdeztem,ugyanis nem szeretem ha már ilyen későn "dolgozik".
-Nem bébim,de ne haragudj rám oké? Nagyon sietek és reggel együtt fogunk reggelizni!-Jelentette ki.
-Rendben.-Fogadtam el.
-Köszönöm,hogy hozzád érhettem Aria. Soha többet nem fordulhat elő,ilyen szörnyűség.-Simította végig a hasamat.
-Ígéred?-Kérdeztem és a kisujjamat nyújtottam.
-Ígérem szerelmem.-Nyújtotta a kisujját ő is,majd megpuszilta.
-Na menj a dolgodra.-Mosolyodtam el.
-Te pedig aludj és ne várj meg,pihend ki magad,fárasztó volt az estéd.-Mosolyodott el.
-Neked nem?
-Én bírom.-Húzta ki magát.
-Neked is pihenned kéne,agyadra megy a sok hülyeség.-Adtam egy csókot a szájára.
-Legszívesebben itt maradnék,még egy menetért.-Harapta be ajkait.
-Sajnos menned kell.-Vontam vállat.
-Igen?-Kapott fel az ölébe.
-Igen.-Nevettem halkan,nehogy Adonis felkeljen.
-Akkor te maradj itt és reggel,mire felébretdsz,én is itt leszek.-Puszilta meg az arcom.
-Oké.-Húztam vissza még egy csókért.-Szeretlek.
-Szeretlek bébi.-Zárta be a szoba ajtót.
Én pedig elmentem fürdeni,fogat mosni,majd vissza feküdtem az ágyba és aludni próbáltam.