Sakkban tartva /szjg ff/

Futó

A futók átlós irányban léphetnek, bármennyi mezőt, amíg egy másik báb nem kerül útjába. A játékosok a játék elején két-két futóval rendelkeznek, melyek közül az egyik csak a sötét, a másik csak a világos mezőkön közlekedik. A futók a megnyitásban a világossal játszó félnek a c1-es és az f1-es, a sötét bábukkal játszó játékosnak pedig a c8-as és az f8-as mezején helyezkednek el. Egy játékos két futóját futópárnak hívják. A játék különböző szakaszaiban (a középjátékban vagy a végjátékban) a táblán kialakult hadállástól függően a futópár gyakran bizonyul erősebbnek, mint két huszár vagy egy huszár–futó pár (noha alapesetben, mint láttuk, egy huszár és egy futó ugyanannyit ér). A futó értékét 3 gyalogéban szokták számolni, bár ez nagymértékben függ az állástól.

Az ellenfél futója ismeretlen volt, de folyamatosan előttünk volt. Egy olyan megérzésem volt, hogy a futó nem Bavard. Azt tudtuk, hogy Bavard nem lehet a király, mert őt nem nagyon lehet sakkba tenni.

Mikor meghallottam a csengőt, azonnal lesprinteltem. Cortez volt ott, kezében a füzettel és azzal az átkozott szép mosolyával.

-Szia, az irodalom háziért jöttem.

-Gyere be- mondtam, és félre álltam.

Mikor átlépte a küszöböt és becsukódott az ajtó egyből megöleltem. Nem akartam elengedni, te jóságos ég.

-Minden rendben?- simította meg a hajam Cortez.

-Nem- mondtam, és újra kifújtam az orrom. -De szerintem menjünk fel- távolodtam el tőle.

Ő csak biccentett, és felsasszéztunk az emeltre, ahol szemet törölgetve újra átöleltem.

-Nyugi Reni, mindent meg fogunk oldani- vigasztalt.

-Remélem. Nem tudom mit akar- motyogtam a mellkasába, azt egyből elkaptam a fejem, mert rájöttem hogy összevizeztem vagy könnyeztem (?). -Bocsi, nem akartam....- és újra kitört belőlem.

-Reni, semmi baj. Nézd mindent megoldunk- és egy zsepivel (azt meg honnan szerezte ?) letörölte a könnyeim.- Kitalálunk valamit.

-Még is mit?

-Én leszek a kísérőd a bulin- szólalt meg gyorsan.

-Egy olyan jelmezben jövök, ami eltakar teljesen- vetette fel. -Mondjuk egy Sikoly.

-Attól megijedek. Valami maszk esetleg- gondolkodtam. -ÁÁÁÁÁ meg van. Operaház fantomja.

-Reni- kezdett volna ellenkezni.- A maszk az arcod háromnegyedét eltakarja, felveszel egy barna mellényt, egy köpenyt és meg van oldva- és a telefonomat előkapva mutattam neki egy képet.- Rengeteg Sikoly vagy Charlie lesz, de ilyen csak egy.

-Van benn valami- fogta meg az állát. - A következő gyűlésen fel is vetem. De nem egyből fogok megérkezni.

-Hanem?

-Majd csak később. Itt lesz a francia cserediák.

-Oh- hökkentem meg.

-De most szerintem vonatkoztassunk el minden ilyentől- és száját a számra tapasztotta.

Nem tudom valahogy ez tényleg megnyugtatott, és elfeledtette egy percre velem a világot, de nem élveztem. Egyszerűen most nem ez volt a legjobb megoldás, amit ő is érzékelt vagy tudott, és egy csók után elvált.

-Jobb?

-Nem nagyon, de szeretlek- böktem ki. - Azaz mindig is szerettelek, már kilencedik óta. Tudod mikor beléptél azon a rohadt ajtón- fogtam meg a fejem, és nem értettem honnan jött ez az őszinteségi roham. -És talán akkor is szerettelek, amikor arra gyanakodtam,  hogy te vagy Bavard.

-Hogy érted, hogy beléptem azon az ajtó?- szaladt fel a szemöldöke.

-Tudod szeptember 8-án. Mindenki körülötted legyeskedett, Virág meg feléd mutogatott. Én egy pillanatra néztem oda, aztán nem is mertem vissza nézni.

-Nem mertél?

-Igen, mert féltem hogy elárulom magam. Utána meg jöttek az érzelmi hullámok- dőltem hátra az ágyon.

-Akkor együtt éltük ezt át - és ő is hátra dőlt.- Én azt hittem nem érdekelek.

-A te figyelmedet is felkeltettem?- nyílt tágra a szemem.

-Hát nem jöttél oda, és azt bunkónak tartottam. Aztán meg felbaszott sok minden.

-Mint pl?- néztem felé.

-Folyamatosan olvastál -és ő is az oldalára fordult.- Vagy hogy Neményivel voltál, esetleg még az is hogy nem voltál vele. Idegesített hogy nem nézel az irányomban, nem nevetsz velünk, ha ott voltál aztán meg hogy nem voltál ott. Rohadtul felcseszett, hogy kerestelek, hogy vártam hogy oda gyere hozzám és még jobban az baszott fel, hogy azt hittem te nem fogsz felőlem érdeklődni.

Nem tudtam erre mit mondani, csak próbáltam feldolgozni az eseményeket.

-Aztán az ingerelt, hogy szépnek tartottalak, hogy te nem vagy olyan mint a többi.Az elmúlt hónapokban meg az volt a bajom, hogy Bavard rád szállt, és nem tudtam ellene semmit tenni, és utána meg végül megutáltam magam, amikor kikerült a naplód. Átkoztam Ricsit, hogy megtette, és végül csak magamat átkoztam, hogy ennyi fájdalmat okoztam neked, és amikor látszott rengeteg minden nem mentem oda.

-Azt hiszem mind a ketten féltünk valamilyen szinten a másiktól -feleltem.