Sakkban tartva /szjg ff/

Ez van

Egész este az üzenetet olvasgattam és próbáltam értelmezni. Tudtam, hogy nincs kibúvó alóla, és hát meg kell tennem. De nem értettem, hogy az elején szurkolt hogy összejöjjünk, aztán nem. Miért? Az egész helyzet olyan furcsa volt, olyan hihetetlen. De ki lehet az? Ki akarja az osztályt tönkre tenni?

Végül nagy nehezen elindultam az iskola felé. És mint mindig most is ott álltak az ajtó előtt, de most csak a mi osztályunk. Örültem neki, hogy senki se akarja komolyan venni a tegnapit, de nekem sajnos úgy kellett. A naplómból voltak nála részletek, és hát ha az kikerül én meg fogok halni. Az a sok faszság ami ott van, ház az egy életre elrendezne...

-Ren minden rendben?- nevetett felém Ricsi.

-Jaa Reni, olyan sápadt vagy- vihogott Zsolti is.

-Aham, csak eszembe jutott, hogy nincs meg az esszé Kardosnak...

-Miiii?!- meredtek rám többen.

-De rájöttem hogy meg van, majd oda adom- nyugtattam őket.

-Ezer hála Reni- ölelt át Dave.

Végül elterelődött a téma és én még nehezebben vártam a szünetet. Ház meg kellett tennem, de Cortez nehezen akart ezzel együtt működni. Az első szünetben nem jött ki bent hallgatott zenét, így a másodikra maradt, amikor egy kóla volt a kezében.

Nagy nehezen oda mentem az árkádok alá, és remegve megkérdeztem Cortezt, hogy beszélhetnénk-e négyszemközt, és ő bele ment.

-Miről szeretnél?- mosolygott ám azzal a gyönyörű mosolyával.

-Cortez ezt vissza kell adnom- nyújtottam át és éreztem hogy két perc és elbőgöm magam.

-Reni nem kell....

-De kell. Nem vagyok hozzád való. Neked mást szánt a sors és nem engem.

-Szarok a sorsra- mondta ki könnyedén.

-Ne tedd, ez az irányító nem akar minket együtt látni és nem is fog- és a kezéért nyúltam, és kinyitottam a markát.-És engedek a sorsnak- és becsuktam a kezet.

-Reni...

-Nem ennek így kell lennie- feleltem és sarkon fordultam.

A lánymosdóban siettem és egy fülkét magamra zártam, hogy bőgjek. Ezt a tevékenységet csak akkor hagytam abba, amikor hallottam hogy valaki bejött, hogy a dolgát végezze. Ez idő alatt  elő vettem a telefonom, hogy írjak neki. Olyan keserű íz volt a számba amíg pötyőgtem, hogy azt lehetetlen elmondani.

Reni: Remélem örülsz
_szentjohannapletykái_: Hát persze. A nagymenő megkapta azt amit megérdemelt. Nyugi drágám el fog múlni ez a szomorúság, majd jön más.  Mivel tudom, hogy ez rossz volt neked cserébe jutalmat kapsz. Menj a szekrényedhez.

Amint kinyitottam a zárt a egy boríték esett ki onnan. Miután felnyitottam azt  a nyaklánc (?) volt benne és egy levél.

Ennyire nem vagyok szívtelen. Miután elmentél Cortez elhajította és hát egy segítőm összeszedte és nekem adta. Puszi Bavard,

Nem értettem a helyzetet. Miért teszi ezt?

Aztán hirtelen megszólalt a suli rádióból Carson Coma Egyszerűen semmi sem egyszerű című száma, és egyre jobban leskkolatam. Egy elmebeteggek van dolgunk, az nem vitás, de hogy és miért.

Végül újra megnyitottam a telefonomat és vsodalkozva vettem észre, hogy kedves Bavard instastoryt tett ki. Egy kép volt a sztoriban, ahol én Cortez markába teszem a nyakláncot és ez a szöveg volt alatta.

A nyaklánc újra a jogos tulajdonosánál van. Mindenki örüljön Cortez életét már senki nem fogja befolyásolni. Vagy még is?

***

Haza felé Ricsi és Virag is velem jött. Az egész nap olyan furcsa volt és hát sírtam még egy keveset napon közben, így hát egy órai levelezés alatt elmondtam Virágnak az egész szituáció okát. Így hát a lány kötelességének érezte, hogy haza kísérjen, hogy vígasztaljon, és míg azt tette addig Ricsi mint a lovag, kísért minket.

-Nyugi Reni Cortez tudja, hogy meg volt rendezve...

-Kom Ren. C vette a jeleket- erősítete meg Ricsi. Bár nem tudtam elhinni, hogy ez az igazság, de mindegy.

-Van egy olyan érzésem, hogy ez nem fejeződik be ennyivel- sóhajtottam egy nagyot, és kinyitottam volt az ajtót, de Virág előbb megszólalt.

-Igen. Én is kaptam üzenetet- nyújtotta a telefonját.

Egyből láttam az üzenetet, és teljesen lesokkoltam.

_szentjohannapletykái_: Kedves Virág, milyen aranyos hippi vagy. Ugye milyen jó mindent színesen látni, de nekem ez túl színes, úgy hogy kérlek vedd elő újra a régi ruháidat. Szerintem jobban állt a fekete. Ha nem teszed meg, akkor mindenki látni fogja hogy phszihiátrián voltál. Tudom most tagadnád, de kár tagadni. Jól tudom hogy hánytettad magad, hogy lefogyj Doriánnak, persze az öngyilkossági kisérletedről nnem is beszélünk. Tudod nyolcadikban, amit csinalni akartál. Drágám tőlem nem menekülsz. Tedd meg vagy megbánod. Puszi Bavard

-Virág erről nem beszéltél- adtam vissza a telefont.-Bár meg is értem...

-Igen- bólintott.-Akkor Doriánnak boltam, és teljesen más vol- szipogra. - Nem akarom, hogy nyilvánosságra kerüljön az egész.

-Azt elhiszem- mondtam.- Egyszer csak vége lesz...

- Igen vége- sóhajtott Ricsi, és végleg bemenetem a házba.