Sakkban tartva /szjg ff/

Bástya

Bármennyi mezőt léphet, de csak függőleges és vízszintes irányban, átlósan nem, így egy helyről, bárhol is áll a sakktáblán, 14 mezőre léphet, ha másik figura nincs az útjában. Legjobban a nyílt vonalakat „kedvelik", azaz az olyan vonalakat, amelyeken nem áll más bábu, mert itt tudják legjobban kifejteni erejüket. Kivételes lépése a sáncolás . A megnyitásban a világossal játszó játékos bástyái az a1-es és a h1-es, a sötéttel játszó félé pedig az a8-as és a h8-as mezőkön helyezkednek el.

A bástya a második legerősebb bábu a vezér után. Az adott állástól függően értéke körülbelül öt gyaloggal egyenlő, a könnyűtisztek bármelyikénél erősebb, két könnyűtisztnél azonban általában gyengébb. Ha egy könnyűtisztet egy bástyára cserélünk, akkor a bástyát elvesztő fél minőséghátrányáról beszélünk.

A mi bástyák nem volt más mint maga Kinga. A maga eszével, tervével és akaratosságával. Ő mindent kitervelt, mi meg úgy tettük, ahogy ő akarta.

Első lépés az volt, hogy a felállás visszarendeződik úgy, mint kilencedikben. Én és Virággal, a fiúk és ő teljesen külön utakon. Ezzel egy új játszmát kezdeményezve. Természetesen túlságosan feltűnő lenne a hirtelen stratégia váltás, így napról napra lépdelt mindenki hátra egyet. A szerelmünket úgy éltük meg, mint az Édes Annában Anna és Jancsi úrfi. Először lefekszünk, utána csak csók, aztán csak a kézcsók, ezek után csak magázódunk és végül nem is keressük egymást. Pont így tettük (mondjuk ez nem Kinga javaslata volt, hanem az enyém). Így hát az első nap kézen fogva mosolyogva mentünk be a gimibe, és ott is mosolyogva lépdeltünk egymás közelébe. A második nap már csak egymás mellett mentünk, semmi kézfogás (természetesen nagyon nehéz volt ez nekem). Harmadik nap már csak bekísért, de egész nap kerültük egymást. És a legutolsó hogy semmi ilyen nem volt. Nagyon nehéz volt a számomra, mert ami után sírtam 2 évig, annak most olyan látszatot kellet kelteni, hogy semmis lett. Persze a nyaklánc ugyan úgy a nyakamba lógott és délután telefonáltunk, de az nem olyan volt, mintha ott lenne mellettem. Nem éreztem az illatát, nem tudtam megérinteni, a hajába túrni vagy csak a vállára dőlni. A szívem egyre jobban elkezdett össze törni.

De ez nem csak rajtam látszott meg,  Cortez is egyre bunkóbb lett mindenkivel. Nem nagyon érdekelte őt senki és semmi, persze ilyen volt mindig is, de most még jobban. Nem szerettem ezt a Cortezt, de ezzel kellett együtt élnünk. Persze délután amikor beszéltünk mindig kedves volt, és nem mondott semmit amikor mondtam, hogy sakkozzunk. Persze csak a stratégia miatt gyakoroltuk mind a ketten,  úgy hogy a neten egymás ellen játszottunk.

Azt hiszem mindannyian ezt a vissza felé lépelést éltük meg. Mindenki, mert ugye Bavard nem állt le, de ő is elkezdte megneszelni a dolgokat. Rájött hogy stratégiát váltottunk, így hát Krisszt folyamatosan rám küldte. Bár élveztem a fiú társaságát, de nem bízhattam benne. Így sírást kellett színlelnem sokszor amikor beszélgettünk (ami könnyen ment, ugyan is bármilyen régi rossz emlék elindította a könnycsatornáimat) . Cortezt folyamatosan el kellett úgy hordanom, hogy mennyire rossz ember, és mennyire nem szeretem. Te jó ég, nagyon nehezemre esett, de ezt kellett tennem.

És így minden vissza állt a régi kerékvágásba, közben a többiek titokban nyomoztak (persze nehezen, de én is segítettem nekik), és sajnos minden jel arra utalt hogy Arnold az. Csak arra kellett rájönni, hogy hogyan mozgatja a szálakat.